Harmatcsepp
ifjúsági
kaland
klasszikus
Koldus és királyfi
Mark Twain
történelmi
Mark Twain: Koldus és királyfi
"Egy nyugtalan képzeletű koldusfiúcska a XVI. századi London nyomortanyáin könyveket olvas, és királyokról álmodik… Érdeklődése egy napon egészen a királyi palotáig sodorja, és egyszerre csak bent van a pompás termekben, s a vele egyidős királyfi játékból ruhacserét ajánl, csak egy-két pillanatra. Nos, ez a játék, különféle félreértések miatt, valóságra fordul! A koldusfiú hónapokon át élheti a királyfiú fenséges, de cseppet sem irigylésre méltó életét, a királyfiú pedig szörnyű megaláztatások és szenvedések közt kénytelen ismereteket, emberséget és bölcsességet gyűjteni eljövendő országlása idejére. Mark Twain részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát…"
Vegyes érzésekkel vágtam neki a könyvnek, mivel ez volt kb az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit szívesen olvastam, és emlékeim szerint még tetszett is... Nem szoktam egy könyvet általában újra olvasni, csak ami tényleg nagyon megfogott, és imádtam. Viszont a 2016-os könyvkihívás 4. pontja miatt ez a könyv tűnt a legjobb választásnak. (Egy könyv, amit nem olvastam középiskola/általános iskola óta)
A könyv két fiú életét meséli el: az egyikük Tom Canty, aki London külső peremén, a szegény negyedben él, és családjával koldulásból tartják fenn magukat. Ezzel ellentétben Edward a király örököse, aki természetesen kiváló körülmények között él, a szolgák lesik minden lépését. Mikor a két fiú találkozik, ruhát cserélnek, hogy picit átérezzék egymás életét. Viszont a király meggondolatlanul távozik az udvarból, és az őrök nem engedik vissza, hiszen ő csak egy szakadt gyerek...
A történet két szálon fut tovább, engem jobban lekötött Tom története, hiszen rendkívül vicces helyzetekbe került. Az olyan alapvető természetesnek tűnő dolgok is teljesen másként történtek a palotában, mint amihez Ő szokott. A szolgák persze úgy tettek, mintha nem vették volna észre a bolond viselkedését.
Eközben pedig a király szembesül azzal, hogy Tom milyen nyomorúságos körülmények között él, és most a helyébe kényszerül... Kalandos utazás veszi kezdetét, míg visszatér a palotába, és visszafoglalja a helyét.
Bár a könyv első felében Tom beilleszkedése izgalmasabb volt, a végén már megkedveltem a királyról szóló szálat is, mert tetszett az a jellemfejlődés, amit nála láthattunk.
Viszont mindent egybevetve sajnálom, hogy újra nekikezdtem a könyvnek, mert így sajnos szertefoszlott az az emlékkép, amit évek óta őriztem. Nem mondom, hogy untatott olvasás közben, de nem is suhant el az idő... azért olvastam végig, mert belekezdtem, és nem akartam már félbehagyni, de egyáltalán nem esett jól, és nem lett jobb véleményem a kötelező olvasmányokról sem....
Egy kis érdekesség: VI. Edward (1547-1553)
Született: 1537. október 12. London, Anglia – meghalt 1553. július 6. London. Anglia és Írország királya 1547-től.
Ő volt VIII. Henrik egyetlen törvényes fiú utóda. Az édesanyja Jane Seymour volt, Henrik harmadik felesége, de sajnos a szülés után pár nappal meghalt. Csupán kilenc évesen került Anglia trónjára. Apja még életében kijelölt mellé egy régenstanácsot.
Nagybátyja, Edward Seymour, Somerset hercege Lord Protector-nak nyilvánította magát, aki hatalmát három fő dologra használta fel: saját családja befolyásának növelésére; a skótok elleni háborút megújítására valamint a protestáns jellegeket elmélyítésére az angol egyházban.
Sikerült az angol reformációt kiszélesíteni egy sor olyan rendelkezéssel, mint például: a latin misézés betiltása vagy a papok házasodásának engedélyezése. Valamint 1549-ben kiadták Thomas Cranmer imádságoskönyvét, amit egyből kötelezővé is tettek. Ám ezen intézkedések miatt pár helyen (például: Devonban) vallási lázongások, felkelések törtek ki. Ezek az események és az 1551-es kiújult Franciaország elleni háború bukása Somerset kivégzéséhez vezetett.
A vallási lázongásokat John Dudley, Warwick earlje verte le, ezzel sikerült elég nagy befolyást szereznie, Somerset halála után ő lett a Lord Protector és felvette a Northumberland hercege címet. Legfőbb intézkedései: sikerült véget vetnie a skótokkal és a franciákkal zajló háborúnak; 1552-ben pedig kiadatott egy második imádságoskönyvet, a társadalmi béke fenntartása érdekében, valamint „hivatalossá” tette a protestantizmust Angliában.
Majd elkövette élete legnagyobb és utolsó ballépését: rávette a tuberkolózisban haldokló VI. Edwardot, hogy ne Máriát (a még VIII. Henrik által kijelölt utódot) jelölje ki az angol trón örökösévé, hanem VIII. Henrik húgának unokáját, Lady Jane Greyt. Dudly ráadásul a tizenöt éves Janet hozzáadta a szintén tizenéves fiához, Guilford Dudleyhoz, hogy családja vagyonát és befolyásosságát növelhesse.
VI. Edward végül 1553-ban elhalálozott, és akarata ellenére Jane Grey követte őt Anglia trónján. Jane mindössze kilenc napig uralkodott (1553. július 10-19.), majd Mária a Towerbe záratta egészen addig, amíg 1553 végén ki nem végezték, Jane ekkor tizenhat éves volt.
~Harmatcsepp~
0 megjegyzés