Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója.

Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Kiadó: Agave Könyvek // Év: 2024 // Oldalszám: 400 // Fordította: Ballai Mária // moly adatlap  // beleolvasó és megrendelés

Fülszöveg:

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Véleményem:

Elsőként is a borító volt az, ami megragadta a figyelmem. Gyönyörű tervezés, hűen tükrözi azt, amit a könyv fog adni az olvasónak: sötét és titokzatos.

Opal árva, és öccsét kénytelen egyedül nevelni. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa Jasper számára a menekülés lehetőségét Eden-ből. Az anyjuktól csak pár dolog maradt hátra, így Az Alvilág című mesekönyv nagy kincsnek számít. Csakhogy ez nem egy átlagos mesekönyv: E. Starling írta, aki annak idelyén megépíttette a Starling-házat, majd nyomtalanul eltűnt. De nem csak ez az egyetlen ami Opalt a házhoz köti. Gyerekkora óta sötét álmok kínozzák, aminek a helyszíne ugyancsak a Starling-ház. Ebben csak az a furcsa, hogy soha nem járt ott. Egy különös 'véletlen' folytán Opal mégis átlépi a kaput, és ezzel megpecsételődik a sorsa. 

Arthur Starling a ház és egyben a város védelmére esküdött fel, akár az élete árán is védi a város lakóit. Csakhogy fogalmunk sincs, mitől is kell megvédeni Eden városát? Persze a lakóknak is feltűnt az egyre gyakrabban leereszkedő köd és az azt követő furcsa halálesetek, de a kapcsolatra senkinek sincs bizonyítéka. Mégis az utóbbi időben egyre gyakrabbak ezek az esetek, és Arthurnak is fogytán az ideje... 

A két főszereplő életében nagyon sok a hasonlóság. Mindketten árvák, a város kiveti őket magából, magányosak, és egy olyan küzdelmet folytatnak, amit nem feltétlen ők választottak maguknak, mégis a felelősség megköveteli, hogy folytassák ezt az utat. 

Az első oldalaktól egy különleges, borzongató atmoszféra lengi körbe a könyvet. A leírás és az írói megfogalmazás gyönyörű, egyben egyedi. A történet lassabb kibontakozású, ami engem alapesetben zavarni szokott, de most kifejezetten szerettem, mivel ehhez a borús hangulat megteremtéséhez ez szerintem elengedhetetlen volt. A Starling-ház történetét először csak mende-mondákból ismerjük meg, nem tudjuk mi a valóság, és mit tett hozzá a város lakóinak képzelete. Mégis mindenkinek van véleménye a házról, a Starling családról...

Opal és Arthur kapcsolata ugyanúgy lassan épül. Arthur igyekszik megmenteni a lányt, aki a végzete felé rohan, míg Opal a gyerekkora óta kínzó kíváncsiság, és a pénz hajtja. Egyikük sem  az a típikus hős karakter. Opal cinikus, lázadó, a szarkazmusa nekem kifejezetten tetszett. Míg Arthur magának való, barátságtalan, keserű és megfáradt. 

Az idő múlása jól érzékelhető, hónapról hónapra egyre többet tudhatunk meg a szereplőkről, és magáról a házról. Bár a két fiatal között a viszony eleinte ellenséges, az idő múlásával lassan megváltozik, és egyfajta bajtársiasság alakul ki köztük. 

A mellékszereplőkről is érdemes szerintem szót ejteni. Bev a motel tulajdonosa, ahol Opal és Jasper lakik. A tulajdonos nem az a kedves, vendégszerető típus. Folyamatos csatározás folyik közte és Opal között, mégis érezzük, hogy többről van szó. Bev ellentéte a könyvtáros Charlotte, aki igyekszik segíteni és egyengetni Opal jövőjét a maga módján. Mindketten fontosak, hiszen a maguk módján támaszt és egyfajta menedéket nyújtanak Opal részére. 

Jasper nekem kicsit különc volt, bár ő volt a mintatanuló, mégsem kedveltem annyira, amit a történetben haladás bennem csak megerősített. Bár őt is mindvégig a jó szándék vezérelte, messze nem éreztem azt az önfeláldozást vagy épp odaadást, amit a nővére tanusított felé. Emellett pedig kicsit bosszantott, hogy bár testvérek és egyedül csak egymásra számíthatnak, mégis annyi mindent eltitkolnak egymás elől, és az a bizalmi viszony ami kettejük között kellett volna hogy legyen, mégsem működött. 

Szerintem ez egy nagyon erősen megírt regény. Szerettem ezt a világot és élményt amit a Starling-ház adott számomra. Valóban kellemesen borzongató, a misztikum és a rejtélyesség hatalmas húzóerő volt, és a lassú kibontakozás csak fokozta az izgalmakat. 

Állomáslista:

04.23. Readinspo

04.24. Kelly és Lupi olvas

04.26. Milyen könyvet olvassak?

04.28. Utószó

04.30. Booktastic Boglinc

05.02. Könyv és más

05.04. KönyvParfé

05.06. Csak olvass!

05.08. This is my (book) universe

05.10. Spirit Bliss Sárga könyves út

Nyereményjáték:

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszöveg:

Valahol ​a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.

A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.

Jack Ketchum, A szomszéd lány Stephen King által is tisztelt szerzője nem csupán sejteti, de a legteljesebb valójában meg is mutatja a zsigeri borzalmak valódi arcát. Az eredetileg 1980-ban napvilágot látott Holt idényt brutális részletei miatt az első megjelenés előtt alaposan megvágta a szerző kiadója, most azonban a magyar olvasók Ketchum eredeti verziójában vehetik kezükbe a kultikussá érett művet.

Véleményem:

Eredetileg 1980-ban jelent meg a Holt idény, amit alaposan megvágtak, mivel erősen súrolta a határt a brutalitása miatt. Viszont most vágatlanul az eredeti művet olvashatjuk, ami valóban gyomorforgató.

Az első fejezetben egy nőt támad meg egy csapat gyerek, aki épphogy túlélte a támadást. A rendőrséghez már korábban is érkezett hasonló bejelentés, illetve furcsa eltűnések, amiket eddig nem vettek komolyan. Viszont a legutóbbi támadást már nem hagyhatták figyelmen kívül, és azonnali cselekvésre kényszeríti őket.

Eközben Carla egy erdei házban vonul el a nyüzsgő város elől, hogy nyugodt környezetben írhasson. Egy különleges baráti összejövetelt szervezett, amire többek között a testvére is csatlakozik. Csakhogy valaki figyeli őket a sötétből. 

Az eleje inkább a szereplők és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk bemutatására törekszik. Emellett pedig bepillantást nyerhetünk a vademberek életformájába, a csoport eltorzult működésébe. 

Szinte egy pillanat alatt bedurvul a cselekmény, és őrült mészárlás veszi kezdetét. Egy csapat gyerek és felnőtt támadja meg a házat, ahol a hat barát tartózkodik, és olyan mértékű vérontás veszi kezdetét, amire magam sem számítottam. Bár tény, hogy a fülszöveg is elárulja, kannibalizmus történik, ami sejteti milyen vizuális ingerre számíthatunk, mégsem voltam felkészülve ilyen mértékű gyomorforgató részletre.

Bár teljesen más típusú regény, mégis a Trónok harca jutott eszembe, ahol ugyancsak vannak brutális részletek, és az erőssége a kiszámíthatatlanságában is rejlik. Itt is pont ez történik. Egészen az utolsó oldalakig sejtésed sincs, ki élheti túl, a szereplők pedig kegyetlen halált halnak. Egy részed azt kívánja, hogy éljék túl, mégis a lelked mélyén talán azt szeretnéd, inkább halljanak gyors halált, mintsem az itt megtapasztalt szenvedéssel kelljen tovább élnie a szereplőknek, mivel ez egy feldolgozhatatlan trauma, ami után már semmi sem lesz olyan, mint előtte...

Már értem, miért kellett megvágni, hiszen manapság szerintem magasabb az emberek ingerküszöbe, mint a 80-as években, mégis még így is megrázó volt olvasni. Viszont pont ez a brutalitás és kiszámíthatatlanság az, ami egyedivé is tette ezt a könyvet. Bár csupán 224 oldalas, mégsem kívántam, hogy hosszabb legyen. 

Ajánlom azoknak, akik bírják a véres és könyörtelen részleteket, nem rettennek vissza a kannibalizmustól, és szeretnének egy olyan könyvet olvasni, ami kiszámíthatatlan a végét illetően.

Emellett pedig megérkezett a folytatása is, amely az Ivadék címét viseli:

Dead River seriffje azt hitte, egy évtizeddel korábban végzett a kannibál barbárok primitív, barlanglakó törzsével. Ám a klán valahogy fennmaradt. És szaporodik. És vadászik. És öl és eszik. És az elszigetelt, békés városka lakóinak, akik a civilizáció elől menekültek ide, most ismét az életükért kell küzdeniük…

Amikor már remélted, hogy sikerült elfojtani a Holt idény borzalmait, kiderül, hogy a Család még mindig él, és tagjaik évek múltán is terrorizálják Maine partvidékének lakosságát. És a családi tradíciónak megfelelően szomjazzák az életet – a te életedet is.

Fülszöveg:

„TIZENHÉT ÉVES VOLT, SZINTE GYEREK, KISHÚGÁT KÖTÉLLEL GYILKOLTA MEG.” Így kezdődik az a gyerekvers, amelyről ma már sokan nem tudják, honnan származik. De 1929-ben a Hope család kegyetlen lemészárlása sokkolta Amerikát. A rendőrség azóta sem jött rá, ki követte el. Az egyetlen túlélő Lenora volt, a család kamaszlánya. Ám mindig is tagadta, hogy ő tette volna. Az elmúlt 50 év alatt senkinek se volt hajlandó beszélni a tragédiáról, és ki sem lépett az elátkozott, düledező villából.

„APJA TESTÉT KÉSSEL SZURKÁLTA SZÉT, ELVETTE ANYJA BOLDOG ÉLETÉT.” Lenora mostanra már idős, tolószékes asszony. A legutóbbi agyvérzése óta megnémult, és csupán egy írógép segítségével képes kommunikálni. Amikor új ápolónő érkezik hozzá, az egyik éjjel váratlanul lekopogja az írógépen, hogy mindent el szeretne mondani. És ahogy egyre több részlet kiderül a véres tragédiáról, az ápolónő elbizonytalanodik: vajon mennyire veszélyes Lenora, ez a látszólag törékeny, idős asszony?

Véleményem:

A borítója szerintem kifejezetten csúnyára sikerült, magamtól nem is vettem volna kézbe, de mivel sok jót hallottam róla, így szemet hunytam felette, és megadtam az esélyt.

Az alapsztori is már nagyon izgalmas, hiszen a fülszöveg sokat elárul, a Hope családot kegyetlenül lemészárolták, és csak Lenora, az egyik lányuk maradt életben. Mivel terhelő bizonyítékot nem találtak ellene, szabadon távozhatott. 

54 évvel később Kit az ápoló, akit meghurcoltak egy betege elvesztése miatt, végre ismét munkába állhat. A betege nem más, mint a háromszoros gyilkos, Lenora. Kit úgy viselkedett, ahogy én is tettem volna. Forgott a gyomra, hogy egy gyilkost ápol. Viszont mivel más munkát nem talált az előző munkahelyi haláleset miatt ami az ő mulasztása miatt következett be, kénytelen beletörődni a helyzetébe, maradnia kell. 

Ahogy telnek a napok, Lenora úgy dönt, mindent el akar mondani az új  ápolónak, Kitnek. Innentől a cselekmény bravúrosan építkezik. Az alap  hangulatot már Riley Sager megteremtette a gyilkossággal, a nyomasztó egykor fényűző kastéllyal ami a szikla peremén áll, a zord időjárási viszontagságokkal. 

Csakhogy Kit érzi, a legépelt oldalak, Lenora válaszai nem őszinték, megvezeti. Ezért Ő is nyomozni kezd, felgöngyölítve a végzetes éjszakához vezető utat. Az utolsó oldalakig sem voltam abban biztos, ki is Lenora és mit tett, vagy épp nem tett. Bár igyekeztem szemfüles lenni az elején, időközben elengedtem és csak sodródtam az eseményekkel. Egyszerűen mire felépíthettem volna a teóriám, ismét egy sorsdöntő titokra derült fény, és az általam gondolt teória mint a kártyavár, megdőlt. 

Végig izgalmas, pörgős volt a regény, szerintem egy kimondottan jó krimi, tényleg az utolsó oldalakig tartogat meglepetést. A csattanó a végén pedig őrületes volt, még én is kicsit elárulva éreztem magam. 

Bár lényegében csak maroknyi ember él a Hope birtokon, mégis tetemes titkot őriznek. Árulás, cselszövés, kihasználás, kegyetlenség...

Ha egy jó krimit keresel, szerintem ez egy szuper választás, egy nap alatt felfaltam, mert a cselekmény lendületessége miatt számomra letehetetlen volt. 

Fülszöveg:

Mit ​jelent igazán szeretni?

Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.

Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.

Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra.

Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.

Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!

Véleményem:

A fülszöveg gyönyörűen összefoglalja, mire is számíthatunk ettől a könyvtől. Ez valóban egy szerelmi háromszög, de nem a szokványos keretben. 

Emma szemszögéből élhetjük át a tinédzserkorát és az elsöprő első szerelmet, a legnagyobb boldogságot, és a legmélyebb gyászt is. El sem tudom képzelni mekkora fájdalom lehet szinte friss házasként elveszíteni a szerelmünket, miközben még előttük áll a jövő, a sok közös tervel egyaránt. Emma kénytelen folytatni az életét Jessie elvesztése után, és bár soha nem gondolta, a szülővárosába visszatérve talál megnyugvást, és új életet kezd. Évekkel később mikor a szerelem ismét kopogtat az ajtaján, úgy dönt bár szereti Jessie-t, mégis esélyt ad magának a boldogságra. Sam mellett már egy új emberként éli az életét, boldogan, mígnem Jessie-ről kiderül, mégis túlélte a katasztrófát, életben van.

Érdekes kérdéseket feszeget a könyv: lehet egyszerre két emberbe szerelmes valaki? Emmán hatalmas a nyomás, választania kell a két férfi között, így egyfajta felfedezőútra indul az érzelmein keresztül, hogy választ találjon élete egyik legnehezebb kérdésére. 

A két férfi nagyon különböző. Jessie egy lazább, adrenalin kedvelő férfi, míg Sam maga a nyugalom. 

Én a könyv első felét nem annyira kedveltem, nem kötött le igazán, mígnem eljött az a pont, amikor Emma szabaddá vált, és kereste a helyét a múltban és a jelenben. Ettől a ponttól viszont egy ültő helyemben befejeztem a könyvet, nem is akartam letenni. Nagyon tetszett a megközelítés, a szerelem mélységének boncolgatása, és egyuttal az emberi természet változásának fejtegetése amit az idő múlása okoz. 

Emellett szerintem maga a kérdések amiket felvet, egyben egy nagyon jó beszélgetési alap. A férjemmel másfél órán át boncolgattuk az eseményeket, Emma döntéseit, és azt, mi mit tennénk, illetve erkölcsileg nekünk mi férne bele ebbe a szituációba. 

Ha szeretnél egy különleges szerelmi háromszögről olvasni, illetve a szerelmet kicsit más nézőpontból megközelíteni, érdemes elolvasnod. 

Ana Reyes Ház ​a fenyvesben című bemutatkozó thrillerében egy rejtélyes haláleset és egy soha fel nem dolgozott trauma áll a középpontban. Főszereplőnk, Maya elveszítette a legjobb barátnőjét, most pedig, évekkel később egy különös videó újra felhozza benne az eltemetett emlékek morzsáit, melyek sokkal messzebbre vezetnek, mint gondolná. Tartsatok három bloggerünkkel az állomásokon, és nyerjétek meg a Next21 Kiadó által felajánlott példányt!

ISBN: 9786156414847

Eredeti cím: The House In The Pines

Fordította: Lévai Márta

Moly adatlap

Megvásárolom

Fülszöveg:

"Ha megcsal az emlékezeted

Ha a barátnőd halott

Ha nem tudod feledni, de pontosan nem is emlékszel, hogyan történt

A válasz ott lesz a fenyvesben

Maya újra a trauma kellős közepén találja magát, amely azóta egész életére rányomta a bélyegét. Hazatér szülővárosába, Aubrey halálának helyszínére, hogy újra átélje azt a végzetes nyarat, belegondoljon, milyen hatással is volt rá annak idején Frank, és felidézze az őrjítő féltékenységet, amely majdnem megpecsételte kettejük barátságát Aubrey-val.

Egykori otthonában rábukkan valamire, ami megérteti vele, ez a történet jóval régebben, még az ő születése előtt kezdődött. Minden jel szerint újra fel kell keresnie Franket, aki még mindig ugyanott lakik, a fenyvesben."

Véleményem:

Kíváncsi voltam a regényre, mivel egyébként is nagyon szeretem a thriller műfaját, főleg a pszicho-thrillert. Maya fiatalon elvesztette a legjobb barátnőjét, aki a szeme láttára halt meg. Teljesen bizonyos abban, hogy Frank ölte meg, de hiába volt szemtanúja, bizonyítani nem tudja, mivel látszólag a férfi egy ujjal sem ért hozzá. 

Ez a szörnyű esemény a mai napig rányomja a bélyegét az életére, ez vezetett az alkohol problémáihoz, gyógyszer függőségéhez. Csakhogy egy szerencsétlen véletlen folytán kifogyott az erős nyugtatókból, és pont ekkor szembesült egy videóval, ahol egy fiatal lány ugyanilyen különös módon halt meg, vele szemben pedig megint Frank ült.

Elérkezett az idő, a végére kell járnia mi is történt Aubrey-val, de ehhez haza kell mennie, és szembe kell néznie a legnagyobb félelmeivel.

A cselekmény az elején lassan indult, kicsit körülményesnek éreztem, mivel nem igazán volt előremozdulás, inkább Maya lelki problémái kerültek előtérbe. Zavart a depresszív hangulata, és a folyamatos lelki vívódása. A szorongása, pánikrohamai, rémálmai nyomasztóak voltak. Emiatt nehezebben is ment az olvasás, nem kötötte le annyira a figyelmem.

Viszont amint elhatározta, hazautazik Pittsfieldbe, érdekes fordulatot vesz a történet, és végre elkezdődik az, amire vártam. Ettől a ponttól már jobban szerettem a könyvet, szívesebben is olvastam.

Maya nyomozni kezd az újabb áldozat után, egyre több hasonlóságot vesz észre, ami újabb kérdéseket vet fel. A jelen mellett a múlt is bekapcsolódik: Aubrey utolsó heteit és Maya Frank-el való kapcsolatát idézik fel. Eleinte Frank érdekes karakternek tűnt a maga furcsaságaival, nem igazán értettem hogyan is gyilkolhatott. Elmerengtem, vajon Maya tényleg pszichésen labilis, és csak a fel nem dolgozott traumáit vetíti ki a férfira? 

Az alapötlet szerintem jó, csak nem eléggé kidolgozott, ami miatt talán megosztó is lehet olvasói közösségben. Persze egyébként ez Ana Reyes első regénye, így talán elnézőbb is voltam. Vannak részek amiket én elhagytam volna, míg más részletekre több hangsúlyt fektettem volna az író helyében. Például Maya apjának a befűzése, ami engem nem igazán mozgatott meg, pedig valahol egy fontos mozzanata a regénynek. 

Összességében nem volt rossz, de számomra ez az egyszer olvasós kategória. Az alapötlet tényleg jó volt, ugyanúgy mint a lezárás, viszont Maya folyamatos szenvedése, lelki vívódása engem idegesített, és nem tudtam megkedvelni igazán.

A befejezés és egyben a csattanó nekem kimondottan tetszett, egyébként is érdekesnek tartom ezt a témát, és örülök, hogy Ana Reyes ehhez a megoldáshoz nyúlt. Nem egy skandináv krimi, de szerethető a hibáival együtt.

Őszintén remélem, hogy az írónő a következő könyv írásánál figyelembe veszi az olvasói közösség észrevételeit, meglátásait, és mindezt hasznosítja is, hogy a második regénye szerethetőbb és lendületesebb legyen.

Blogturné állomáslista:

03.22. Könyv és más 

03.24. Milyen könyvet olvassak?

03.26. KönyvParfé

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Next21 Kiadó további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom:

“Leginkább nem szeretek egyedül maradni a gondolataimmal. Az általam ismert imák közül egyik sem tudja megállítani azokat a dolgokat, amelyek a sötét sarkokból előlopakodva éhesen rávetik magukat az elmémre.”

Ashley Elston csavaros és fordulatos thrillere, Az első hazugság egy sok titkot őrző fiatal nő történetét mutatja be, kinek élete fenekestül felfordul, mikor úgy tűnik, valaki elvette tőle a személyazonosságát. Ha kíváncsiak vagytok a rejtélyre, tartsatok négy bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

Fülszöveg:

„Miután az első hazugság elhangzott, a legtöbben hisznek benne. Annak kell a legerősebbnek lennie. Az a legfontosabb. Az egyetlen, amit muszáj kimondani.”

Reese Witherspoon könyvklubjának ajánlásával.

Véleményem:

A fülszöveg szerintem nem írja le olyan izgalmasnak ezt a könyvet, mint amilyen valójában!

Evie Porter szemén keresztül követhetjük végig az eseményeket, ahogyan Ryan Sumner barátnőjét eljátszva csal ki információt a kétes üzleti ügyeiről. Bele kell olvadnia a kisvárosi képbe, el kell nyernie a férfi baráti körének a szimpátiáját, és persze Ryan kegyeit. Minden az irányítása alatt van egészen addig, mig egy ismeretlen nő bukkan fel az ő valódi nevével és háttértörténetével. 

Bár elsőként kicsit kuszának, esetleg zavarónak hathat az ugrálás az időben és a különböző személyazonosságok között, ezek mind fontos építőelemei a regény cselekményének és kimenetelének. Ahogy Evie nyomoz Ryan után, főnöke, Mr. Smith különös játékot űz vele. Kimondottan tetszett az építkezése, illetve az előző megbízásainak a történetei is, hiszen így még jobban bepillanthattunk abba, mennyire összetett munkát is végez Evie, és a személyes indíttatását is egyre inkább megértjük. Lenyűgözött a nő precizitása, csavaros észjárása, leleményessége, céltudatossága. 

Ryant a kezdetekben nagyon kedveltem, túl szimpatikus is volt, ami feltűnhetett volna. Viszont egy ponton minden megváltozott, és a kedvelt karakter gyorsan ellenszenves lett... Nehéz volt az olvasás közben eldöntenem, ki is Ryan, mennyit tud, illetve mi a célja. 

Mr. Smith titokzatossága egyértelműen felkeltette az érdeklődésem, hiszen mint főnök, csak eltorzított hangon hallottuk beszélni, különösen odafigyelt arra, hogy elérhetetlen legyen. Csakhogy Ő egy igazi rosszfiú, és ha fenyegetve érzi magát, akár a legjobb dolgozóit is szemrebbenés nélkül kiiktatja. Evienek sietnie kell, fogytán az ideje, és főnökének köszönhetően a börtön is egyre nagyobb fenyegetést jelent. Hogy tud megmenekülni egyszerre mindkét veszély elől?

A kedvenc karakterem egyértelműen Devon volt, Evie titokzatos segítője, aki informatikai zseni, és minden felmerülő problémát megold, elhárít. Egy olyan háttérországot biztosít a lány részére, ami nélkül már nem élne. Nagyon tetszett a csapatuk dinamikája, szinte szavak nélkül is tudták, kinek mi a szerepe a következő küldetésben, és a férfi miként óvhatja meg, vagy épp segítheti Evie-t a feladatai teljesítésében. 

Minden megtalálható ebben a könyvben, amire egy olvasónak szüksége van: csavar, árulás, romantika. Bár Reese Witherspoon könyvklubjának ajánlásával is fel van címkézve, ez egy olyan pont, ami számomra nem húzóerő, inkább eltántorít. Már csalódtam a könyvklubbjának a regényeiben, így aki emiatt tart elolvasni, megnyugtatom, most tényleg jól választott. 

Ha kíváncsi vagy hogyan kötődnek egymáshoz a szálak, illetve szereted az olyan regényeket ami a végén hatalmasat üt, akkor ezt érdemes olvasnod. Erőssége, ahogy a jelentéktelennek tűnő események láncolata egy nagy egésszé áll össze. Sosem tudhatod, melyik információ morzsának lesz a későbbiekben sorsdöntő jelentőssége. Bár nem az a klasszikus thriller, mégis imádtam azt, amit számomra adott. 

A molyon 4 csillagra értékeltem.

Állomás lista:

03.15. Könyv és más 

03.17. Fanni's Library

03.19. Milyen könyvet olvassak?

03.21. This is my (book) universe

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a General Press Kiadó további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom: "Nem lehet a miénk, amire annyira vágyunk, de ami a miénk, azt egy pillanat alatt elveszíthetjük."