„Nem a mai lesz a halálom napja.

Meg fogom menteni őt.”

– Violet Sorrengail Brennan könyvéhez fűzött megjegyzése

Miután majdnem másfél évet töltött a Basgiath Hadi Iskola falai között, Violet Sorrengail tisztában van vele, hogy már nincs idő elméleteket gyártani. És nincs már több idő a bizonytalankodásra sem.

A háború ugyanis elkezdődött, és az ellenség az iskola falain kívül és belül is egyre veszedelmesebb – lehetetlen megmondani, hogy kiben lehet megbízni.

Violetnek útra kell kelnie a roskadozó aretiai varázsvédelmen túlra, hogy ismeretlen vidékeken keressen szövetségeseket Navarre számára. Az út alaposan próbára teszi a rátermettségét, a szerencséjét és az erejét, de bármit megtenne, hogy megmentse az övéit – a sárkányait, a családját, az otthonát és persze a férfit, akit szeret.

Még akkor is, ha ehhez akkora titkot kell őriznie, amely talán mindent elpusztít körülötte.

A Vasláng befejezésekor ismét átéltem egy magával ragadó történet befejezésekor megjelenő hiányt, mikor nincs következő oldal, hiába lapozol, nincs tovább. Egyértelmű volt számomra, hogy az Ónix vihart muszáj előjegyeznem. Mikor megtudtam, hogy a könyv magyar nyelven egy időben jelenik meg az angol kiadással, eldöntöttem, hogy akkor rögtön magyarul kezdek neki, mégiscsak az anyanyelvünkön a legjobb olvasni.

Tűkön ülve vártam az értesítést, hogy mikor tudom majd átvenni és elkezdeni a történetet. Rögtön neki is kezdtem, úgy döntöttem, hogy az alvásnál nagyobb szükségem van arra, hogy a Vaslángot követő kérdéseimre választ kaphassak.

Ebben a részben Violet raja, de főleg a másodévesek nem kaptak akkora szerepet, mint a korábbi részekben. Betekintést nyerhettünk azonban Violet múltjába, olyan dolgokat ismerhettünk meg, amiről tudott, és olyanokat is, amiről eddig nem volt tudomása, azonban nagyban befolyásolta a jövőjét és mindazt, amitől olyan egyedi a lovasok között.

Hősnőnk fő törekvése az volt, hogy választ kapjon arra, hogy Andarna fajtája megoldást jelenthet-e a veninekkel kapcsolatos problémára, illetve, hogy esetleg ismerhetnek-e gyógymódot Xaden számára. Megismerhettük a könyvben a Navarre-on kívüli világot, és az ott  élők hitét, életmódját.

A könyvben kissé nagyobb betekintést nyerhettünk Aaric személyiségébe, és megismerhettük a bátyját, Haldent is. Érdekes volt olvasni a két testvér közötti jellembeli különbséget, érthetővé vált, hogy Aaric miért is csatlakozott a lovasok kvadránsához.

Ebben a részben azonban az abszolút kiemelkedő karakter Ridoc volt. Most a vicces, mindig komolytalan oldala mellett láthattunk, hogy mennyire törődő és gondoskodó személy is ő. Mindazt az odafigyelést és támogatást, amit én Rhiannontól vártam volna, azt Violet Ridoctól kapta meg, ő volt az, aki őt mindig az első helyre tette. 

Rebecca ebben a könyvben sem kímélt meg minket a fájdalomtól, nem egyszer sírtam olvasás közben. Felháborított az iridek képmutatása, akik Andarnát hibáztatták azért, ami az iridek tetteinek volt a következménye. Sírtam, mikor Andarna elment, és a szívem szakadt meg, mikor Cat elveszítette azt az embert, akivel végre sikerült továbblépnie.

Ridoc melett egy új karakter is ellopta a szívemet, pedig egy sornyi szövege sem volt. Igen, Brokkolira gondolok.

Azt hittem, hogy az írónő annál nagyobb függő véget már nem tud írni, mint az előző részben, de tévedtem. Ennek a résznek a végén megkíséreltem a lapozást az utolsó mondat után, hátha csak tördelési hiba történt és a következő vagy azutáni oldalon még folytatódik a könyv, de sajnos nem ez a helyzet. Sajnálattal tölt el, hogy a 4. rész Yarros nyilatkozata szerint legkorábban 2027-ben érkezik majd. Természetesen megértem, hogy neki is van élete, és szükséges időt fordítania a családjára és a pihenésre is, de attól még nem örültem a hírnek.

Ezt a részt nem daráltam le olyan gyorsan, mint az előző kettőt. Ennek oka, hogy gyakran bosszankodtam azon, hogy a szöveg furán van megfogalmazva, mintha az egymást követő mondatok nem is tartoznának össze. Miután magyarul végigküzdöttem magam rajta, elolvastam angolul is. Angolul beszippantott, csak úgy daráltam az oldalakat.

Számomra sokat elvett a könyv értékéből a magyar fordítás minősége. Aki teheti, annak ajánlom, hogy olvassa el angolul is, mert voltak számomra olyan részek, amiknél mintha egy másik könyvet olvastam volna, és nem csak egy másik nyelven ugyanazt a könyvet.

Angol nyelven olvasva ismét éreztem azt a varázslatot, ami a Negyedik szárny alatt fogott meg, és a Vasláng alatt tartott meg.