Fülszöveg:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény – az író stílusművészetének remeke – vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

Véleményem:

A válogatott klasszikusok molyos kihívás első választott könyve lett Márai Sándortól A gyertyák csonkig égnek. Igazán ikonikus a hazai klasszikus irodalomban, csupán 180 oldalas kisregény, kezdésnek úgy gondoltam ez jó választás lehet. A történet egy idősödő, 70 éves férfi oldaláról mutatkozik be, aki egy értesítőt kap, vacsorára egy rég nem látott barátja érkezik látogatóba. A könyv egyharmada a vacsora előkészületeit, és a régmúlt felidézését öleli fel, de érezhetjük, valami súlyos dolog történt, ami a barátságuknak véget vetett. Ez a rész nem igazán érintett meg, bár talán valóban fontos volt abból a szempontból, hogy megérthessük, milyen mély elköteleződés volt a két férfi között, és mi magunk is érezhettük, ez egy igazán mély kötődés és egyfajta szimbiózis. 

Ezt követően elérkezett végre a vacsora ideje, ahol megjelent a 40 éve nem látott barát, Konrád. Az első pillanattól nagyon kellemetlen, feszült, de mégis barátságos légkör uralkodott az oldalakon. Igen, tudom, furcsa kettősség, mégis ezt éreztem. Arra számítottam, hogy egyfajta párbeszédnek leszek tanúja, amint felgöngyölítik mi is történt 40 évvel ezelőtt, és mi vetett véget a kapcsolatuknak. Ezzel szemben egy nagyon hosszú monológgal találtam szembe magam, amit csak időnként egy-egy rövid válasszal szakított meg Konrád. Ez a monológ egy egész életen átívelő fájdalmat, csalódást, árulást hozott a felszínre. Mikor olvasni kezdtem, nem gondoltam, hogy ilyen súlyos események álhatnak a két férfi megszakadt kapcsolata között, és azt sem értettem, miért olyan fontos az azóta elhunyt feleség, Krisztina emléke. Persze időközben minden összeállt egy egésszé, és mint egy lavina, úgy rombolt le minden  általam felépített gondolatot. 

A könyv második fele amely a vacsorát karolta fel, teljesen más érzéseket hagyott bennem, mint az első fele... Nagyon mély és erős gondolatok hagyták el az idős férfi száját, aki már 40 éve töprengett az ok-okozati összefüggéseken, és ennyi idő távlatában már bölcs konklúziók levonására volt képes. Csupán két kérdése maradt, amire a halála előtt választ szeretett volna kapni... Lélegzetvisszafolytva vártam, hogy végre Konrád is szót kapjon, és elmesélje azt, Ő hogyan élte meg a múlt eseményeit, és kifejtse a saját oldalát. Ezzel szemben viszont a nagy katarzis elmaradt, a válaszok lógva maradtak a levegőben, és egy furcsa lezárást követően a két férfi végleg elköszönt egymástól.

Ezt a befejezést én nem tudtam értékelni. Mivel minden egyes mondat és oldal arra lett felépítve hogy a férfi végre válaszokat kapjon, én mint olvasó is csak ezt akartam. Tudni akartam az igazat, és ez volt az, ami az elejétől mozgatta a fantáziámat. Ezzel szemben mintha arcul csaptak volna, üres kézzel csuktam be a könyvet, és bár sejthető a válasz, mégsem tudom ebben a helyzetben értékelni ezt a befejezést. Mély hiányérzet az, amit ennek a könyvnek az olvasása bennem hagyott.

Egyébként én értékeltem a könyvet végigkísérő nyomasztó, borús hangulatot. Egyszerűen a zsigereimben éreztem a feszültséget, és nagyon átjött az a légkör, ami a vacsora alatt uralkodott. Szerettem a megfogalmazásokat és a hasonlatokat, illetve a hosszan kifejtett gondolatokat is. Szerintem sok értékes morzsát találhat benne az, aki nyitott szemmel olvas, és befogadó az elhangzottak iránt. 

Érdekes tapasztalás volt, és nem bánom, hogy ez volt az első választásom ebben a kihívásban. Mert bár nem éreztem hogy annyira elnyerte volna a tetszésem, az a fontos, hogy a kedvem sem vette el a klasszikusoktól. Ha te is olvastad ezt a könyvet, kérlek írd meg te hogyan értelmezted ezt a befejezést, és hogy élted meg a megválaszolatlanul hagyott kérdések sorát! Őszintén kíváncsi vagyok, másokban hogyan csapódott le ennek a könyvnek a mondandója!