erotikus
Harmatcsepp
Hokisok
Jane vékony jégen táncol
Rachel Gibson
romantikus
Rachel Gibson - Jane vékony jégen táncol (Hokisok 2.)
"A kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk hátuljában.
Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról – elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról – tudósít, éjszaka ír: álnéven „Cicamaca" botrányos kalandjait szövi… és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját.
Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még
csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni
kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő
lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön,
hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy
itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön…"
Az első részt olvasva már tudtam, hogy mire számítsak a könyv olvasása közben. A stílusa ugyanaz maradt ebben a részben is, annyi meglepetéssel, hogy nem John és felesége története folytatódott, hanem egy új szereplővel ismerkedhettünk meg a csapatból.
Luc is tipikus sportoló, hasonló személyiséggel rendelkezik, mint John. Magának való, aminek oka, hogy komoly sérülést szerzett, és egyszerűen lecsúszott az élete. Az újságok is szájukra kapták, és sokat csámcsogtak rajta, mire végül kiköpték. Emiatt rendelkezik a társadalom egy alap véleménnyel róla, amiből nagyon nehéz építkeznie.
A másik főszereplőnk Jane, aki egy véletlen folytán kerül a csapathoz, mint újságírónő. Nem fogadják elsöprő örömmel az érkezését, már csak abból kiindulva sem, hogy nő...Nem igazán találja a helyét a csapatban, és a férfiak véletlenül sem próbálnak könnyíteni a helyzetén.
Ez a kötet teljesen fordított érzéseket váltott ki, mint a sorozat előző része. Az indulás részemről erőltetett volt, egyáltalán nem kötötte le a figyelmem. Majd egyszer csak mint derült égből villámcsapás, beszippantott.
Sokkal szimpatikusabbak voltak a szereplők, mint az előző részben, és mindegyikük felé tudtam együttérzéssel fordulni. A szimpátiát végig sikerült fenntartani, amit hatalmas előrelépésnek éreztem! Maga az alaptörténet is izgalmasabb volt, bár furcsamód messze nem volt olyan tömény, mint az előző kötet...
Ami esetleg nem tetszett annyira, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a hoki az előző részhez képest.( Persze igazatok van, a sorozat megnevezése:Hokisok.)
Azt kell mondjam, ezerszer jobban tetszett, mint az első rész, szóval kíváncsian vágok neki a harmadik résznek, és reménykedem, hogy folytatódik a javuló tendencia! ;)
~Harmatcsepp~
0 megjegyzés