Swift

T.S.Thomas - Lindinium hercege (Eaten-trilógia I.)


"Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…"



Maga a borító nagyon egyszerű, nincs túlcicomázva, mégis azonnal felfigyeltem rá. Egy kis undorral az arcomon fogtam elsőként a kezembe a könyvesboltban, nem értettem, miért van egy darab hús a képen... A fülszöveg azonban azonnal választ adott a kérdésemre. Nagyon érdekesnek tartottam már csak a gondolatmenetet, és kíváncsivá tett, mit tud kihozni ebből az író. 

Demetrius a sokadik gyerek a családban, nem igazán találja a helyét a férfiak között, igazi fekete bárány. Bár a család megtűri, tudja, hogy titkon reménykednek benne, hogy mielőbb eladja a húsát, hogy biztosítsa a többieknek a jólétet, hiszen másra úgysem jó... Persze nem lehet mindenki az erő embere, így a versekben, és a könyvekben talál kiutat ebből a kegyetlen világból. Egy napon mikor apja tűzre veti könyveit, besokall, és úgy dönt, eladja magát, így megmentheti beteg édesanyját. Egy barátja, Luke segít neki eljutni a castingra, és egy kalandos út veszi ezzel kezdetét.

"– Vannak érzések, melyeket nem lehet mesterségesen gerjeszteni – mondja Summer. – És az éhség ilyen. A szerelem is. Ezek olyan dolgok, amik megtörténnek. Senki sem kérdezi, miért."

Már az első oldalak is izgalmasak voltak, de utána alig lehetett letenni a könyvet... Persze ilyenkor van az embernek tengernyi dolga, így alig vártam az estéket, hogy újra kezembe vehessem. :)

Az úton azonnal bajba keverednek, hiszen nem csak a gazdagok akarnak húshoz jutni, a szegényebb rétegek is igényt tartanak rá, persze nem legális úton... Ez sokkal kínkeservesebb halál, mert ezek a kannibálok nem vetik meg, ha még él az étel, amikor nekikezdenek, itt nincs könyörület. 

Mikor nagy nehezen eljutnak a castingra, nem úgy sül el, ahogy Demetrius akarta. Abigailnak megesett rajta a szíve, és kijelentette, nem hajlandó elfogyasztani. Persze ezt nem hagyta Dem annyiban, aminek a következményeképp szolga munkára fogták. (Persze ez a jobbik eset, hiszen kellemesebb, mint az egész napos kínzások.) 

Az étteremben kapott helyet, ahol a szakácsoknak, és a hús feldolgozóinak segít, amibe szinte azonnal elkezdett beleőrülni. Időnként követhetetlenné vált innentől a könyv, nem tudtam alkalmanként, hogy most csak képzelődik, vagy valós ami történik. (Bár biztos, hogy ez is volt az író célja, hiszen így teljesen átérezhettük Demetrius kétségbeesését is. )

A lázadók is komoly szerepet kaptak a regényben, de véletlenül sem szeretnék túl sokat elárulni a könyvről, mert érdemes elolvasni. Egyrészt azért, mert magyar író írta a regényt,másrészt pedig úgy gondolom a világszínvonalon is bőven megállná a helyét, mert egyedi, jól átgondolt és felépített regény, nem kevés izgalommal.

Persze azért kell gyomor az olvasáshoz, és végre hasznosíthattam a boncolás alkalmával növesztett tűrőképességem, és a feneketlen gyomrom, ami bevette a véres testrészeket, bensőségeket, és a képzeletemben cikázó szagokat. 


"– A gyönyörű dolgok sosem veszélytelenek. A rózsa szépsége mámorító. De ha érte nyúlunk, töviseinek szúrása fájdalmas."

Nagyon várom a folytatást, büszke vagyok, hogy ilyen könyvet sikerült letennie Tóbiás Sándornak, és kívánom, hogy a következő rész is ilyen jól sikerüljön, mert már felfal a kíváncsiság, mi lesz Abigail és Demetrius jövője, nem beszélve az emberiségről, hogy meg tudnak-e javulni, vagy veszett ügy lenne, amiért harcolnak?

Nekem az év egyik legjobb könyve volt, amit olvashattam, így mindenképp ajánlom Nektek is főleg, hogy végre nem egy 200-300 oldalas könyvről van szó! :)

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is köszönöm Nekik! :)


Felkeltette az érdeklődésed?
Ide kattintva van lehetőséged megvásárolni.



Egy kis érdekesség: Kannibalizmus napjainkban


Mi a kannibalizmus? A kannibalizmus olyan cselekedet, amely során egy egyed részben vagy egészben elfogyasztja fajtársát. Ma is gyakori szokás a kannibalizmus Afrika egyes részein például Kongó, Libéria egyes a civilizációtól teljesen elzárt törzseinél, vagy a Fidzsi-szigeteken. 
Él még a kannibalizmus hagyománya Ausztráliában, Szumátrán, a csendes-óceáni szigeteken, az új-zélandi maoriknál is, de a Közép-Amerika Amazonas menti őserdei törzseknél is fogyasztják az emberhúst. A törvény tiltja ugyan, de legtöbb esetben semmit sem tesznek ellene. Az emberevés nem csak rituálékon fordul elő, hanem gyakran az éhség is rávitte a népet, hogy megegyék fajtársaikat, vagy újszülött gyermekeiket, mert csak így tudták biztosítani az életben maradásukat. A kannibalizmus azonban lehet mentális zavar is, amikor a beteg ember késztetést érez arra, hogy embertársával táplálkozzon.

Állítólag a Sztálin által kiéheztetett ukránok is megették utódaikat. Arról is olvashattunk, hogy Oroszlánszívű Richárd is megkóstolta az emberhúst. Vagy 1972-ben egy repülőgép szerencsétlenség túlélői (uruguayi rögbi csapat) is megették társaikat, hogy életben maradhassanak. Nem is kell azonban ilyen messzire visszanyúlnunk az időben, mert hallhattunk a 2012-ben Miamiban történt esetről, amikor egy férfi embertársa arcának 80 %-át megette. Több hazai és külföldi híradásban, újságban olvashattuk az emberek többsége számára hátborzongató esetről, melyet egy cseh családnál tártak fel, ők valamilyen szekta tagjai voltak. Gyermekeiket láncra verve éheztették és időnként ettek a gyerekekből, majd kamerán végignézték azok szenvedését.  

Arról is hallottunk, hogy Oroszországban hajléktalanok megölték társukat, majd feldarabolták és elfogyasztották. Pápua-Új-Guineában Ausztráliától északra történt, hogy egy apa a saját hároméves kislányát kitépve a felesége kezéből elrohant vele, majd beleharapott a nyakába, itta a vérét aztán evett is belőle. Ezt a borzalmat két fiú látta és azonnal segítséget hívtak. A férfi menekülés közben a halott gyereket egy bokorba dobta. Elfogták. A vád gyilkosság és kannibalizmus.

Tele volt a külföldi és hazai híradás a „Fekete Jézus” nevű szekta borzalmas rémtetteivel. Ma is gyakori, hogy a zárt közösségben élő bennszülöttek rituálékon megölik fajtársaikat, vagy más törzsbelieket és megeszik az agyukat és a nemi szervüket, végül az áldozat húsát is elfogyasztják. Úgy gondolják, hogy ezzel növelik saját képességüket. A „Fekete Jézus” nevű szekta tagjai között a babona a nemi erőszak, a vérivás és kannibalizmus nem ismeretlen. Ezeknél az elmaradott, könnyen befolyásolható embereknél a babonaság még a mai napig megtalálható. Könnyen kikiáltanak valakit boszorkánynak, akit aztán megkínoznak válogatott módon, kegyetlenül. Ennek a szektának a vezetőjét Steven Tarinak hívták, aki többször is ült börtönben, de megszökött és sok hívet gyűjtött maga köré, akik behódoltak az ő általa létrehozott vallásnak. Áldozatai gyerekek, fiatal lányok voltak, akiket megerőszakoltak, a többségüket megölték, itták a vérüket és ették a húsukat.. Nehezen tudták felszámolni a szektát, mert fegyvereik voltak. Végül az emberek megelégelték a sok gyilkosságot, a falusiak elfogták a Fekete Jézust, kiherélték, majd feldarabolták.

Apró közösségekben, magas hegyekben, járhatatlan esőerdőkben ma is élnek kannibál törzsek és a babonák is élénken élnek bennük. Feltétezések szerint a neandervölgyi ember is gyakorolta az emberevést. Kannibálok voltak, vannak és lesznek, hiszen a génjeinkben hordozzuk a kannibalizmust. Aki húst eszik, az közel áll a kannibalizmushoz, csak éppen nem a fajtársát fogyasztja el, mert van más forrás. Persze, mi, európaiak borzalmas kegyetlenségnek, gyilkosságnak tartjuk a kannibalizmust, és döbbenten állunk minden hasonló híradás előtt, számunkra szinte elképzelhetetlen, hogy a 21. században ilyesmi megtörténhet. Mégis, időnként szembesülnünk kell a borzalmas valósággal.

Forrás: http://www.nokorszak.hu/vilag/kannibalizmus-napjainkban


~Harmatcsepp~

Ez is érdekelhet...

3 megjegyzés

  1. Kedves Harmatcsepp!

    Egy ideje már én is szemeztem ezzel a könyvel, de az ajánlásod alapján elhatároztam, megveszem, és elolvasom! :)

    Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lilla!

      Örülök, hogy az ajánlásomnak köszönhetően jutottál arra a döntésre, hogy megvásárolod a könyvet! Biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni! ;)

      Törlés
  2. Szia! :D
    Én most olvasom már magával ragadott!:)
    A borítón az sztm nem nyers hús hanem véresen sütött steak :D Pont így nézett ki amit csináltam a hétvégén:D

    VálaszTörlés

Flickr Images