A fagyöngy alatt
Debbie Macomber
General Press
Harmatcsepp
romantikus
Debbie Macomber - A fagyöngy alatt
"Addie Folsom egykor nagy álmokat szövögetve vette nyakába a világot. A lány az érettségi vizsga előtt otthagyta az iskolát, sőt a szülői házat is, hogy a maga útját járja. Immár felnőttként, édesapja halála után hazatér, hogy az anyjával töltse az ünnepeket. Ám valósággal földbe gyökerezik a lába, amikor megtudja, hogy az asszony egészen mást tervezett: a legjobb barátnőjével, Julie-val kéthetes floridai hajóutazásra indulna. Úgy tűnik azonban, egy baleset keresztülhúzza a számításaikat. Julie fia, Erich, akit Addie a háta közepére kíván, balesetet szenved. Mivel a lány tudja, az édesanyjának mekkora szüksége van erre az útra, kénytelen-kelletlen felajánlja, hogy gondját viseli a férfinak a távollétükben. Erich azonban mogorvább, mint valaha, sőt az ünnepeket is utálja. Vajon némi égi segítség elegendő lesz ahhoz, hogy a karácsonyi csoda ezúttal se maradjon el?
Debbie Macomber (Angyali segítség, Csillagos éj) ízig-vérig karácsonyi regényében két fiatal megható és sokszor megmosolyogtató történetét követhetjük nyomon a nehéz kezdettől a fagyöngy alatti beteljesülésig."
Már csak egy nap választ el minket a decembertől, és az első adventi gyertya is meggyújtásra került, így szinte teljesen aktuálisnak nevezhetjük a könyvet. A karácsony egyébként is a kedvenc ünnepem, már szeptember óta karácsonyi daloktól zeng a lakás a párom nem kis örömére... :)
Maga "A fagyöngy alatt" nem túl vaskos olvasmány a maga 240 oldalával, de ezt egyáltalán nem éreztem hátránynak. A borítója nekem nagyon tetszik, a színek jól kerültek kiválasztásra, szinte teljesen visszaadja a könyv hangulatát.
Na de térjünk rá a tartalomra. Addie fiatal korában rossz döntések sorozatát hozta meg, aminek következményeképp az élete sem ott tart, ahol szeretné. Egy idő elteltével kénytelen belátni, hogy ez az élet, amit él, nem vezet sehová, így úgy dönt, a karácsonyt édesanyjával tölti, hogy ne kelljen egyedül töltenie az első özvegy karácsonyát, és lélekben mellette lehessen.
Persze a szomszédban egy cuki fiú lakik, Erich, akivel nem éppen kellemes a kapcsolatuk. A fülszövegben is olvasható, hogy egy baleset következményében Addienek kell ápolnia majd a fiút, míg a szüleik nyaralásra indulnak. A történetükben ők maguk a nehezítő körülmény, de nagyon izgalmas velük együtt átélni a változást, ami napról napra egyre erősebb lesz.
Nekem kimondottan tetszettek a regénybe csempészett angyalok, és izgalmas volt, ahogy Harry felfedezte, nem is olyan egyszerű embernek lenni, és megbirkózni az emberi érzésekkel.
Egyenlőre úgy tűnik, a könyv megosztja az olvasó közönséget, de nekem kimondottan tetszett. Valószínűleg ennek az is az oka, hogy előzőleg olvasott háborús könyv (A háború jegyesei) kicsit emésztette a lelki világom, és jó volt csak sodródni a romantikában, és az ünnepi hangulatban.
Maga a történet egyébként szinte teljesen kiszámítható volt, de erre már a fülszöveg elolvasásánál is rájöhettünk.
Mindent egybevetve én ajánlom Nektek a könyvet, ha még nincs meg az ünnepi hangulat, és nem tudjátok, hogyan is hangolódjatok rá. Ha még nincs ötleted a karácsonyi ajándékokat illetően, akár egy kitűnő B terv is lehet. Na és persze a romantika kedvelőinek egy kötelező darab! :)
A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is nagyon szépen köszönöm Nektek! :)
Felkeltette az érdeklődésed a könyv? Ide kattintva van lehetőséged megvásárolni.
Egy kis érdekesség: Adventi szokások
Egyházi szertartások és szokások
A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte. A népszokás arról a bibliaieseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Böjt
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Adventi koszorú
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern németevangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színekatolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
- Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
- zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
- Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
- Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).
Adventi naptár
Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Advent
~Harmatcsepp~
.jpg)
0 megjegyzés