Él még a kannibalizmus hagyománya Ausztráliában, Szumátrán, a csendes-óceáni szigeteken, az új-zélandi maoriknál is, de a Közép-Amerika Amazonas menti őserdei törzseknél is fogyasztják az emberhúst. A törvény tiltja ugyan, de legtöbb esetben semmit sem tesznek ellene. Az emberevés nem csak rituálékon fordul elő, hanem gyakran az éhség is rávitte a népet, hogy megegyék fajtársaikat, vagy újszülött gyermekeiket, mert csak így tudták biztosítani az életben maradásukat. A kannibalizmus azonban lehet mentális zavar is, amikor a beteg ember késztetést érez arra, hogy embertársával táplálkozzon.

Állítólag a Sztálin által kiéheztetett ukránok is megették utódaikat. Arról is olvashattunk, hogy Oroszlánszívű Richárd is megkóstolta az emberhúst. Vagy 1972-ben egy repülőgép szerencsétlenség túlélői (uruguayi rögbi csapat) is megették társaikat, hogy életben maradhassanak. Nem is kell azonban ilyen messzire visszanyúlnunk az időben, mert hallhattunk a 2012-ben Miamiban történt esetről, amikor egy férfi embertársa arcának 80 %-át megette. Több hazai és külföldi híradásban, újságban olvashattuk az emberek többsége számára hátborzongató esetről, melyet egy cseh családnál tártak fel, ők valamilyen szekta tagjai voltak. Gyermekeiket láncra verve éheztették és időnként ettek a gyerekekből, majd kamerán végignézték azok szenvedését.  

Arról is hallottunk, hogy Oroszországban hajléktalanok megölték társukat, majd feldarabolták és elfogyasztották. Pápua-Új-Guineában Ausztráliától északra történt, hogy egy apa a saját hároméves kislányát kitépve a felesége kezéből elrohant vele, majd beleharapott a nyakába, itta a vérét aztán evett is belőle. Ezt a borzalmat két fiú látta és azonnal segítséget hívtak. A férfi menekülés közben a halott gyereket egy bokorba dobta. Elfogták. A vád gyilkosság és kannibalizmus.

Tele volt a külföldi és hazai híradás a „Fekete Jézus” nevű szekta borzalmas rémtetteivel. Ma is gyakori, hogy a zárt közösségben élő bennszülöttek rituálékon megölik fajtársaikat, vagy más törzsbelieket és megeszik az agyukat és a nemi szervüket, végül az áldozat húsát is elfogyasztják. Úgy gondolják, hogy ezzel növelik saját képességüket. A „Fekete Jézus” nevű szekta tagjai között a babona a nemi erőszak, a vérivás és kannibalizmus nem ismeretlen. Ezeknél az elmaradott, könnyen befolyásolható embereknél a babonaság még a mai napig megtalálható. Könnyen kikiáltanak valakit boszorkánynak, akit aztán megkínoznak válogatott módon, kegyetlenül. Ennek a szektának a vezetőjét Steven Tarinak hívták, aki többször is ült börtönben, de megszökött és sok hívet gyűjtött maga köré, akik behódoltak az ő általa létrehozott vallásnak. Áldozatai gyerekek, fiatal lányok voltak, akiket megerőszakoltak, a többségüket megölték, itták a vérüket és ették a húsukat.. Nehezen tudták felszámolni a szektát, mert fegyvereik voltak. Végül az emberek megelégelték a sok gyilkosságot, a falusiak elfogták a Fekete Jézust, kiherélték, majd feldarabolták.

Apró közösségekben, magas hegyekben, járhatatlan esőerdőkben ma is élnek kannibál törzsek és a babonák is élénken élnek bennük. Feltétezések szerint a neandervölgyi ember is gyakorolta az emberevést. Kannibálok voltak, vannak és lesznek, hiszen a génjeinkben hordozzuk a kannibalizmust. Aki húst eszik, az közel áll a kannibalizmushoz, csak éppen nem a fajtársát fogyasztja el, mert van más forrás. Persze, mi, európaiak borzalmas kegyetlenségnek, gyilkosságnak tartjuk a kannibalizmust, és döbbenten állunk minden hasonló híradás előtt, számunkra szinte elképzelhetetlen, hogy a 21. században ilyesmi megtörténhet. Mégis, időnként szembesülnünk kell a borzalmas valósággal.