Swift

Lucinda Riley - Éjféli rózsa




Anahita századik születésnapját ünnepli a család, és szeretettel tekint lányára, unokájára, és 11 dédunokájára.  Az 1900-ban világra jött kislányhoz asztrológust hívtak a szülők - indiai hagyományok szerint, hogy lássák, hogy milyen jövő vár gyermekükre. Jövendőmondó hosszú életet látott, 100 esztendőt... valóban hosszú idő. 

Anahita szabad szellemű szüleinek köszönhetően nem átlagos nevelést kapott. Édesanyja látó, valamint ayurvédikus gyógyító is egyben. Látói képessége hosszú generációk óta öröklődik a családban, de nem lehet kiszámítani, ki részesül-e áldásban. Anahita elsőszülött gyermeke kisfiú, aki az angliai Austbury Hallban született házasságon kívül. Az apa Donald Astbury, ráadásul nős. Donald várandós felesége szülésénél Anahita és az orvos segédkezik. A szülésnél komplikációk következnek és az édesanya szülésnél meghal. Anahitát vádolják a tragédiával, és börtönözik... Majd közlik vele, hogy Donald és a kisfia elhunyt, és átadják bizonyítékként a kicsi halotti bizonyítványát. Feladja, nem akar élni tovább, nincs értelme. 

A halálból Indira menti meg. 100 éve várja az idős asszonyt, hogy fiát meglelje. Igen! Van bizonyítéka a fia haláláról, de egy anya érzi, él-e, hal-e a kincse. 

Vajon ki örökölhette a családban a képességeit? Látóként figyeli népes családját, s az égiek útmutatását várja. 

Ari Malik - a legidősebb unoka legidősebb fia - Ő a tudást tovább vivő. Anahita magához hívatja és egy vastag levélköteget ad át neki. A levelet Ő írta eltűnt fiának, mint egy naplónak szánva. Unokáját megkéri, kutassa fel a fiát, amíg még él. Dédnagyanyja halála után Ari nekilódul, hogy beváltsa ígéretét. 

Austbury Hallba érkezik, belecsöppenve egy filmforgatásba, ami az 1920-as éveket kelti élere. Ebben az időszakban élt itt dédnagyanyja is a kisfiával. 

Rebecca fiatal, tehetséges színésznő, a sors Ari útjába vezeti. Rebbeccát a film kedvéért a korabeli nőévé alkotják. A házigazda - Lord Astbury - megdöbben, mikor megpillantja a színésznőt. 

Hogyan kapcsolódik össze Rebecca élete Astbury Hollal? Mi köze van Lord Astburynek  Anahitához? 

Századot átívelő kérdések várnak megválaszolásra. Az írónő bemutatja nekünk India ősi szokásait, tradícióit, és átvezet minket a modern Indiába és Angliába.  Különleges családregényt olvashattam, amit a tudomány, hiedelmek és szokások színesítettek meg. Egy csodálatos asszony éltén keresztül társadalmi különbségeket tár fel előttünk az írónő. A mű fogva tartott olvasás közben, magam előtt láttam a száriba öltözött nőket, ragyogást, gazdagságot, életet, halát. Izgalmasan köti össze a múltat a jelennel, antik világot az újjal. Csupán száz esztendő, de mégis minden gyökeresen megváltozott e idő alatt. 

Ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvasna több generációt átívelő történetet, ami családfakutatással, kalanddal, történelemmel drámával, és egy csepp romantikával van megspékelve. 

A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is köszönöm Nekik! :)



Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva van lehetőséged megvásárolni. 




Egy kis érdekesség: 
Az indiai kultúráról, szokásokról bővebben:

Hagyományok


Tisztálkodás, mosás aGangeszban

Az üdvözlés egy formája

Feldíszített menyasszony
  • Az idegenektől ismerkedéskor megkérdezhetik vallási hovatartozásukat, családi állapotukat, de szóba kerület az életkor, végzettség, munka és a jövedelem is.Nem szokás az utcán ölelkezni, csókolózni, egymás kezét fogni - mindez megbotránkozást kelt.
  • A szent helyekre, de az otthonokba való belépés előtt is leveszik a cipőt.
  • A fejrázás jelenthet „igen”-t, „talán”-t vagy „nem tudom”-ot is.
  • Üdvözléskor a két tenyeret összeteszik és enyhén meghajolnak egymás felé. Ugyanekkor a namaszte kimondása megfelel az „üdvözlöm”-nek. A kézfogás kerülendő (hacsak az indiai fél nem kezdeményezi), különösen az ellenkező nem részéről.
  • Evéskor csak a jobb kezet illik használni, a bal kéz az illemhely használatára van fenntartva.
A harmincas éveiket töltők körében ritkaság, ha valaki nem házas és nincsenek gyerekei. Bár a szerelmi házasságok száma emelkedőben van (elsősorban a városokban), a hagyományos hindu házasságot a családok döntik el. A megfelelő pár kiválasztását diszkréten végzik, először a szűkebb közösségben, de igénybe veszik profi házasságközvetítők segítségét is, illetve az olyan eszközöktől sem riadnak vissza, mint a házassági hirdetés vagy az internet használata. A pár összeillését a horoszkópjaik egybevetésével is vizsgálják. A házasulandók törvényes alsó életkora 18 év. Bár a menyasszonnyal járó hozomány törvénytelen, ez a szokás titokban sok konzervatív közösségben fennmaradt. Ennek során a lányos család erején felül, akár hitelek felvételével is beszerzi az új háztartáshoz szükséges holmikat (televízió, mosógép, számítógép vagy akár autó). Az Indiában végzett nagy számú abortusznak (melynek során főként lánymagzatokat távolítanak el) ez a hozományadási kényszer az egyik fő oka. A házasok szokás szerint a férj családjával élnek együtt, ahol az irányítás az anyós kezében van. Ez sok konfliktus forrása, ami az Indiában készített filmsorozatok állandó témája.
A válás és újraházasodás lehetséges és terjedőben van a városokban, de a társadalom többsége elítéli, és a bíróságok sem rutinszerűen folytatják le az eljárást. A magasabb kasztokban megözvegyült nőktől elvárják, hogy ne menjenek férjhez, hordjanak fehér ruhát és jámbor életet folytassanak.
A gyermek születéséhez, illetve a vele kapcsolatos különböző alkalmakhoz (horoszkóp felállítása, névadás, az első szilárd étel adása, az első hajvágás) különleges szertartások társulnak.
A hinduk nyílt tűzön elhamvasztják a halottaikat. A temetési eljárás célja az elhunyt és az élők megtisztítása és vigasztalása. Az eljárás fontos eleme a sradda, aminek során vizet és rizsből készült süteményeket ajánlanak az ősöknek. Ezt a halál minden évfordulóján megismétlik. Az elégetés után a hamvakat összegyűjtik és 13 nappal a halál bekövetkezte után (ekkorra a vérrokonokat rituálisan megtisztultnak tekintik) a család egyik tagja a hamvakat egy szent folyóba szórja (ilyen például a Gangesz), vagy közvetlenül az óceánba.

Öltözködés

Asszonyok Orisza államból
A férfiak hagyományos öltözete a
 doti, délen pedig a lungi és a mundu. A doti laza és hosszú ágyékkötő. A lungi a szarongra hasonlít, aminek végeit csőszerűen felvarrják. A mundu olyan, mint a lungi, de a színe mindig fehér. Az öltözetekben a területi és vallási különbségek is tükröződnek. A muszlim nők például a mindent elfedő burkát is hordják.Az indiai nők hagyományosan szárit hordanak. A szári egy darabból álló, kb. 5–8 m hosszú, 1 m széles színes textil, amit kapcsok vagy gombok alkalmazása nélkül rögzítenek a testre. A szári mellé csólit (szűk blúz) és alsószoknyát viselnek. A pallu a szári tartozéka, amit a vállra vetve viselnek. Gyakran viselt ruházat a szalvar-kamiz, ami hagyományos tunikából és nadrágból áll, ami mellé dupattát(=hosszú sál) hordanak. A szári és a szalvar kamiz is rengeteg variációban létezik anyagban, kinézetben és árban.

Illemtan, szokások

  • Sok hindu nem eszik húst és nem iszik alkoholt.
  • Az ortodox szikhek turbánt viselnek, nem dohányoznak, nem vágják le a hajukat. A pársziknak is tilos dohányozni.
  • A muzulmánoknak tilos kutyával érintkezniük. Ne adjunk muzulmán gyereknek játékkutyát vagy ami kutyát ábrázol.
  • A muzulmánok nem esznek disznóhúst és általában nem isznak alkoholt.
  • A tehén az országban szent állat. Ne nyilatkozzunk róla tiszteletlenül és ne beszéljünk marhahús-ételekről.
  • A fej szent és sérthetetlen. Ne érintsük meg senkinek a fejét, még egy kisgyerekét sem.
  • Ne mutassuk a talpunkat senki felé. A lábfej a test legalsó és alsóbbrendű része. Ugyanezért ne mutassunk senki felé a lábunkkal. Ne érintsünk meg senkit szándékosan a cipőnkkel vagy a lábfejünkkel.
  • Ne használjuk a bal kezünket evéshez, ha megérintünk valakit vagy ha átadunk és átveszünk valamit. A bal kéz tisztátalannak számít.
  • Ne mutassunk senkire és ne intsünk magunkhoz senkit egy ujjal, mindig az egész kezünket használjuk.
  • Az ajándékozás általános szokás. Kerüljük viszont a nagyon drága, intim vagy vallási jellegű ajándékot. Ha becsomagoljuk, a csomagolóanyag színe legyen zöld, piros vagy sárga (de ne fehér vagy fekete).
  • Ha egy indiai férfi megfogja egy vele egynemű társának a kezét, az a barátság jele. Az indiai és az arab férfiak ez okból gyakran kézen fogva sétálnak.
  • A fejrázás nem jelent "nem"-et. Az emberek fejük jobbra-balra ingatásával jelzik egyetértésüket.
  • Egy kérdésre inkább adnak téves választ, mint hogy azt mondják, hogy "nem tudom". Útirány, cím stb. kérdezése esetén jobb ha több embert megkérdezünk különböző helyszíneken.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/India#Hagyom.C3.A1nyok


~Tyúkanyó~

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images