Bontásra ítélve
disztópikus
Harmatcsepp
ifjúsági
Könyvmolyképző Kiadó
Neal Shusterman
thriller
Unwind
Neal Shusterman - Unwind – Bontásra ítélve (Unwind disztológia 1.)
"Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?"
Nagyon kedvelem a disztópikus műveket, részben ezért esett a választásom erre a könyvre. Nagyon érdekes, hogy az emberek milyen jövőt tudnak elképzelni az emberiség számára, hiszen általában teljesen más az értékrend.
A fülszöveget olvasva az első gondolatom az volt, hogy : Nem hiszem el!!! Komolyan képesek az emberek bontásra ítélni a gyereküket?!
A könyvnek 3 főszereplője van, és mindhármukat a sorsuk köti össze, hogy bontásra ítélték őket, különböző indokok miatt. Van aki árva, és az államnak nem érdeke etetni. A másik gyerek balhésabb, és a szülők ezt látták a legjobb megoldásnak. Míg a harmadik gyerek vallási nézetek miatt kerül ilyen sorsra. Nem szeretnék nagyon belemenni a történetbe mert egyrészt tengernyi dolog történt, és nehéz lenne ezt a rengeteg eseményt röviden leírni, emellett pedig véletlenül sem akarnám lelőni nektek előre, hogy mik is történtek, mert nagyon izgalmas a könyv, és a legjobb, ha keveset tudtok a cselekményéről! ;)
A társadalom ahol éltek, számomra (és persze minden normális ember számára) egyértelműen elfogadhatatlan volt! Már csak belegondolni is szörnyű, hogy képes valaki feláldozni a gyerekét, hogy szétbontsák, mert jelenleg nem elég hasznos tagja a társadalomnak... És tudjátok miért volt annyira rossz olvasni? Mert amerre tart a világ (itt gondolok a kapzsiságra, pénzéhségre, és az emberek önzőségére), még el is tudom képzelni, hogy mondjuk egy 200-300 éve múlva ekkora változásokon megy keresztül a társadalmunk.
A könyv ismét bebizonyította, hogy az embernél nincs pusztítóbb és kegyetlenebb élőlény, így sokszor a könnyeimet nyelve olvastam, és szurkoltam a fiataloknak... Az első oldaltól éreztük, hogy milyen rossz dolog a bontás. Viszont amikor egy embert kísértünk el az utolsó óráira (akármennyire is egy rossz lelkű szereplő volt), nem lehetett nem együtt érezni vele... egyszerűen kegyetlen volt, az a pár óra, mígnem darabjaira szedték...
Persze ne tántorítson el benneteket az olvasástól az előző pár sor, mert egyébként nagyon jó könyv volt, olvastatta magát, és nehéz volt letenni. A hibát én követtem el, mikor olvasást követően egyből leültem leírni a gondolataimat, és nem hagytam ülepedni...ezért is fakadtam ki kissé. Lelkileg erősen ostrom alá kerültem... Viszont nagyon tetszett, hogy fordulatokban gazdag volt, nem igazán lehetett kitalálni mi fog történni a következő fejezetben, és a szereplők is sokszor érdekes karakterek voltak.
Nagyon könnyen tudtam azonosulni a szereplőkkel, hihetően lett ábrázolva a környezet, és az emberi természet. A szereplők nagyja szinte azonnal a szívemhez nőtt, és nagyon várom a történet folytatását, mert ez is az év egyik legjobbjai közé tartozik!Bátran ajánlom elolvasásra, de fogadjatok meg egy tanácsot! A lelketekre húzzatok kemény pajzsot, ami megkímél benneteket ettől a rettentő világtól!
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 16%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.
Egy kis érdekesség: Hogy lehet valakiből donor Magyarországon?
Magyarországon jelenleg két lehetőség van a szervadományozásra, vagyis kétféle donor van:
- Agyhalott (cadaver) donor: aki agyhalál állapotába kerül és életében nem tiltakozott írásban az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, annak szervei eltávolíthatók. A hozzátartozókat ilyen esetben a kezelőorvosnak csupán tájékoztatni kell arról, hogy tiltakozó nyilatkozat hiányában szervkivétel történt és ennek során milyen szerveket, szöveteket távolítottak el.
- Élő donor: jelenleg csak a vese és máj esetében van erre lehetőség, ha a donor a recipiens
a) egyeneságbeli rokona,
b) egyeneságbeli rokonának testvére,
c) testvére,
d) testvérének egyeneságbeli rokona.
Kivételesen a fenti feltételek hiánya esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben a donor és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt.
Két olyan donor és recipiens pár esetében, akiknél a jóváhagyott szervátültetés (az etikai bizottság határozatának meghozatalát, illetve a szükséges vizsgálatokat követően kiderült orvosi indok miatt) nem végezhető el, de szakorvosi javaslat alapján a két szervátültetés a donor és recipiens párok cseréjével elvégezhető, az etikai bizottsághoz együttesen benyújtott - közokiratba foglalt - közös kérelmükre, az etikai bizottság jóváhagyásával a két szervátültetés elvégezhető.
Tulajdonképpen semmit, hiszen ha valaki nem tiltakozik ez ellen, akkor a jogi szabályozás értelmében donor lehet agyhalála esetén. Az viszont fontos, hogy beszéljenek erről a családban; ismerjék meg egymás véleményét, és ha tiltakozás fogalmazódik meg, akkor éljenek a tiltakozás lehetőségével írásban, hiszen csak az írásos tiltakozást ismeri el a törvény. Nagy segítség lehet a hozzátartozó számára, ha ismeri az elvesztett hozzátartozó véleményét, mert nem alakul ki benne olyan érzés, hogy neki kellene az elhunyt helyett döntést hoznia, amelyet egyébként nem is kell figyelembe venni. Tehát a kezelőorvos tájékoztatási kötelezettsége azért történik a hozzátartozó felé, mert az elhunyt donort már nem lehet tájékoztatni. Az önrendelkezési jog minden országban a saját testre vonatkozik, éppen ezért nem dönthet más testéről, más szerveiről senki. Minden cselekvőképes nagykorú magyar állampolgár még életében dönthet saját szervei halála utáni sorsáról!
A feltételezett beleegyezés (presumed consent) azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor feltételezhető, hogy beleegyezik ebbe, és ezért elvégezhető a transzplantációs célú szervkivétel. Magyarországon a jogi szabályozás ennek megfelelő.
Hol és hogyan tudok donorkártyát igényelni?
Magyarországon erre nincs lehetőség és nincs is szükség erre.
Ennek az az oka, hogy a hazai jogi szabályozásban megfogalmazott feltételezett beleegyezés elve szerint nem beleegyezés, hanem tiltakozás esetén van szükség írásos nyilatkozatra.
A donorkártyát csak azokban az országokban használják, ahol annak kitöltésével lehet a beleegyező szándékot bizonyítani, Magyarországon viszont a tiltakozó nyilatkozat hiánya igazolja az elhunyt életében kinyilatkoztatott beleegyezését. Fontos kiemelni, hogy a nálunk is alkalmazott feltételezett beleegyezés elve az önrendelkezéshez való joghoz kapcsolódik, amely azt jelenti, hogy minden cselekvőképes és nagykorú állampolgár személyes felelőssége, hogy saját szerveire vonatkozó döntést hozzon halála esetére. Ez több dologra is felhívja a figyelmet:
1. Egyrészt nem dönthetek más szerveiről,
2. másrészt tiszteletben kell tartanom hozzátartozóim döntését erre vonatkozóan akkor is, ha az esetleg nem egyezik az én saját szerveimmel kapcsolatos döntéssel.
3. Harmadrészt pedig nagyon fontos, hogy beszélgessünk erről otthon, ismerjük meg egymás véleményét. Mert az elmaradt beszélgetések után egy súlyos agykárosodás következtében kialakult agyhalál esetében a hozzátartozó úgy érezheti (egyébként tévesen), hogy rámaradt a döntés terhe, pedig az őt meg sem illeti.
Tehát a jogszabályok alapján a donorkártya birtoklása és kibocsátása nem minősül jogi nyilatkozatnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a kezelőorvos ilyen kártyát talál az elhunytnál, vagy kap kézhez a hozzátartozóktól, semmilyen szabályozás nem kötelezi arra, hogy azt figyelembe vegye. Amennyiben felmerül a szervdonáció lehetősége az agyhalál megállapítását követően, a kezelőorvosnak jogszabályban előírt módon ellenőriznie kell, hogy az elhunyt életében írásban tiltakozott-e. Ilyen módon a donorkártya birtoklása Magyarországon igazából felesleges is lenne, ezért nincs ilyen.
Forrás: http://www.ovsz.hu/oco/donor-szeretnek-lenni
~Harmatcsepp~
0 megjegyzés