A Magyarország elleni légitámadásokról a repülőgépipar, a kőolajipar, az üzemanyaggyártás, a vasúti közlekedés szétzúzása, a normandiai partraszállás előkészítése, majd a német fegyverletétel kikényszerítése érdekében döntöttek a szövetségesek. A ledobott bombák méretét és típusát mindig a megsemmisítendő cél határozta meg. Vasútállomások, nehézipari telepek, gyárak ellen nagy hatóerejű, nagy tömegű rombolóbombákat, olajipari létesítmények ellen főként kisebb tömegű gyújtóbombákat, míg repülőtéri létesítmények, repülőgépek ellen repeszbombákat vetettek be. Az aknahatású rombolóbombák voltak a legnagyobbak: magyar célpontokra 500-1000 kg tömegű példányokat dobtak általában, de előfordult csaknem kéttonnás bomba is. A ledobott amerikai bombák kb 8 százaléka nem robbant fel, ezért – főként az építkezések helyszínén – jelenleg is gyakran találnak második világháborús bombákat, időnként óriásbombákat. Ferihegy környékén tízezer robbanótest is a földbe kerülhetett, ezeknek jelentős része mai napig ott is maradt.



Bombatípusok
A bombákra felírták a fontosabb adatokat, a tömegét fontban (pl.: 100, 250, 300, 500, 1000, 2000, 4000 LB) és típusát (DEMO - romboló, FRAG - repesz, INC - gyújtó, TM - célkijelölő). Például a DEMO 1000LB felirat, egy körülbelül féltonnás rombolóbombát jelöl (magyarországi célokra leggyakrabban DEMO 500LB és DEMO 1000LB bombákat dobtak az amerikaiak). A rombolóbombák töltete TNT (trinitro-toluol) és ammónium-nitrát keveréke volt, a bombatesteket pillanathatású, vagy késleltetett, fej-, fenék-, esetenként oldalgyújtóval látták el. A nagyobb tömegű bombáknál a késleltetett robbanás azért volt fontos, hogy a bombatest minél mélyebbre tudjon fúródni a célba, mielőtt felrobban, hogy minél nagyobbat pusztítson. A hosszú késleltetésű idejű bombák a helyreállítási munkákat akadályozták. Ezek pillanatgyújtóval robbanva jókora körben pusztították az épületeket, lökéshullámuk a több utcával odébb álló házakat is lerombolta, nem csak a célpontot.



Három pokoli év
Magyarországot először 1942. szeptember 4-én érte bombatámadás. A támadók feltehetőleg szovjet gépek voltak. Öt nap múlva ismét éjszakai bombázás: körülbelül húsz szovjet gép repült Budapest fölé, a déli részen okoztak kisebb károkat. Ezután majd egy évig sem szovjet, sem angol-amerikai gépek nem támadtak magyar célpontokat. Az első amerikai bombák 1943. október 24-én estek magyar földre. A Bécsújhelyet bombázó gépek Somogy, Zala, Vas, Sopron megyében dobtak le úgynevezett kényszervetésben élesítetlen bombákat, hogy a sérült, műszaki hibás bombázók megszabaduljanak terhüktől, magasságukat és sebességüket tartani tudják, ne szakadjanak le a köteléktől.

A német megszállás után két héttel, 1944. április 3-án, hétfőn délelőtt érte – készületlenül – a szövetségesek első célzott légitámadása Budapestet és peremvárosait. Április 3-án, és az összes további bombázáskor - különösen a pontosságra kevéssé törekvő éjszakai brit akcióknál – jellemzően nagyon nagy volt a szórás, a bombaszőnyeg szétterülése, elcsúszása. Ennek fő oka az, hogy az egyes célpontokat támadó kötelékek negyedik-ötödik hulláma a portól és füsttől már nem látta tisztán a célt, így a gépek gyakorlatilag célzás nélkül, találomra oldották ki terhüket. A célpontot sokszor nem sikerült megsemmisíteni, viszont a környéken annál nagyobb volt a pusztítás – részben a civil létesítményekben, lakóházakban.
A nappali bombázás a Dél-Olaszországban állomásozó amerikai 15. légi hadsereg (15. AAF) feladata volt. A 15. AAF 1944-ben öt bombázóezredet, összesen 32 bombázócsoportot, 120 századot foglalt magába, századonként 6–9 darab, egyenként 5–7 tonna bombateher szállítására alkalmas nehézbombázó repülőgéppel. Zömmel Consolidated B-24 Liberator típusú gépek támadták hazánkat, de az 5. bombázóezred Boeing B-17 Flying Fortressekkel repült. A 15. AAF a főváros ellen általában 300–600 B-17-es és B-24-es bombázót, Győr ellen 80-120, a többi nagyobb város ellen 30–80 bombázót indított.



A brit 205. bombázócsoport Handley Page Halifax, Consolidated B-24 Liberator és Wickers Wellington bombázóinak az éjszakai bombázások és a Duna aknásítása volt a feladata. 1944 szeptemberétől a szovjet légierő is beszállt Magyarország bombázásába: általában éjszaka támadta a fővárost kétszáz, 1–2 tonna bombát szállító Il-4-es, Pe-2-es gép, Debrecent 80–100 gép, más városokat ennél kisebb kötelék.



Célpontok
Békéscsaba 1944. szept. 21
A nehézbombázók többek között Közép-Európa vasúti hálózatának szétzúzására szálltak fel, hogy elvágják a romániai olajtól nagyban függő Németország utánpótlási vonalait és megakadályozzák az esetleges erőátcsoportosítást. Ennek előszeleként a június 2-ára virradó éjjel Szolnok pályaudvarát támadták a britek. a célmegjelölő gépek hibájából csaknem nulla hatékonysággal, javarészt az állomástól negyven kilométerre lévő területet bombázva, a pályaudvart érintetlenül hagyva. A java azonban nappal következett: összehangolt támadásban Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Szolnok pályaudvarát szőnyegbombázta a 15. AAF - a vidéki légvédelem csökevényessége miatt eredményesen. A legrosszabbul Szolnok és Debrecen járt: a szolnoki pályaudvart és környékét 870 rombolóbomba terítette be, a debreceni pályaudvarra és pár száz méteres körzetére 102 bombázó kétszer ennyi bombát vetett, végérvényesen megváltoztatva a két város képét.

Békéscsaba 1944. szept. 21
Foglyok és propaganda 
A 15. amerikai légi hadsereg Magyarország felett 1968 embert veszített, 1069 eltűnt a bevetések során, 481 fogságba esett, és 377-nek sikerült a holttestét megtalálni. Az ejtőernyővel kiugrott repülőszemélyzetet földet érés után nemegyszer támadás érte a lakosság részéről.

A Magyar Futár egyik 1944-es cikkében a következő olvasható: „Az élve elfogott pilótákra és hajózó személyzet tagjaira vetett egyetlen pillantás elárulja: miért olyan kegyetlenek a szövetségesek támadásai, s mi az oka, hogy ilyen lelkiismeretlen cinizmussal dobják le a robbanó gyermekjátékszereket... A bűnöző klasszikus típusa egytől-egyig valamennyi fogoly, vagy amerikai zsidó, akit az európai nemzetek elleni gyűlölet csillapíthatatlan dühe hajt minél vadabb rombolásra." A Nyilaskeresztes Párt következő röpcédulákat terjesztette: „Bombázták Budapestet, szemet szemért! Minden magyar életért száz zsidót!" „Követeljük: telepítsék a zsidókat a légitámadások által veszélyeztetett városrészekbe!” 
Az 1944 októberi sikertelen kiugrási kísérlet, és Szálasi hatalomra jutása után, a Vörös Hadsereg szárazföldi előretörése miatt már kelet felé irányuló német és magyar bombatámadások is napirenden voltak. Az utolsó amerikai és szovjet bombák Szombathelyre hullottak 1945 március 26-án és 27-én.
Forrás: http://www.ng.hu/Civilizacio/2010/06/Bombatomeg_Magyarorszagra

~Harmatcsepp~