Swift

Lengyel Zsuzsa Édua - Bardo / Kalandjaim életen innen, halálon túl /

“Szerdán haltam meg. Az ember lánya nem gondolná, hogy szerdán fog meghalni, én legalábbis nem gondoltam. A baleset gyorsan kiröpí
tett a testemből, nem fájt semmi, nem volt dráma. Néztem a kicsavarodott végtagjaim a kocsi roncsai között, és csak figyeltem. Aztán pár pillanat múlva rám tört a pánik. A kutya! Édes Istenem a kutya! A csomagtartóba szorult szegény, de élt. Közelebb próbáltam menni hozzá, leginkább úsztam a levegőben, és ő észre is vett. Rémült volt, de csóválni kezdett. Ha lett volna mivel, biztos elsírom magam, úgy örültem, hogy nem esett baja. Nem bírtam elszakadni tőle, amíg meg nem érkeztek a mentősök, és sokkal később a rokonok. Mikor láttam, hogy biztonságban van, hirtelen minden eltűnt. Se kocsi, se mentő, se kutya, se emberek.” (részlet a könyvből)

“Ott kezdődik ez a könyv, ahol a földi élet végződik. Fordulatokban gazdag, inspiráló történeteiben két dolog közös: mindegyik a másvilágon játszódik, és mindet ajándékba kaptam. Jó lenne azzal büszkélkedni, hogy az összes szereplőt, fordulatot és minden megrendítő részletet én találtam ki, de ez nem így van. Éjjeleken át jártak hozzám a múzsák hosszú éveken keresztül, hogy láthassam, amit most Ti is olvashattok a könyvem lapjain. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzám jöttek, és remélem, elégedettek a végeredménnyel.” 
A Bardo nem egy átlagos olvasmány volt. Egy nagyon különleges szürreális világba csöppentem az olvasása közben, érdekes volt minden egyes mozzanata. Nem gondoltam volna, hogy egy effajta képzeletbeli élet (a halál után) ennyire elgondolkodtató lehet...
Alma szerdán halt meg, és indult el azon a különös úton, amitől mindannyian annyira félünk. Mikor a lelke távozott a testéből, kis időzés után egy hatalmas létrán kellett felmásznia, ahol kis lidércek csimpaszkodtak rá, és húzták vissza a mélybe. Ezután egy oázisnál kedves lények mellett menedéket kapott, és útmutatást. Minden napnak megvolt a feladata, és különböző helyzetekkel lett próbára téve. 
Számomra a legnehezebb, az az a pont volt, mikor egy ajtón belépve sorban álltak az emberek, és különböző méretű csomagokat adtak át, amiben olyan pozitív vagy negatív közös emlékek voltak, amik a csomag átadójának fontosak. Alma mindezt az átadó érzéseivel élte át... Ekkor döbbent rá kit mennyire megbántott, amit nem is gondolt, vagy épp milyen apróságokkal mekkora örömet szerzett.
A legnagyobb csomagot anyukája adta át, amit én magam sem bírtam könnyek nélkül átélni... Ha az ember azonosulni tud ezzel a világgal és mélyen képes átélni a különböző feladatokat, akkor nagy valószínűség szerint senki szeme nem marad szárazon.
Kimondottan pozitív volt számomra, hogy elgondolkodtatta az olvasót a saját életével kapcsolatban, illetve esélyt adott, hogy az olvasottakból tanulva változtathasson.
Maga a világ számomra egyébként megosztó volt. Voltak részletek, amiket akár én is így tudnék elképzelni, itt mondjuk akár erre a csomagos dologra gondolok. De voltak olyan események is, amikkel egyáltalán nem tudtam azonosulni, mint például az, hogy ez csak egy állomás volt a következő élethez, és minden kezdődik előröl... 

Persze ez mindenkinek a hitrendszerén is múlik, na meg a neveltetésen, hogy az ember mennyire lesz nyitott az ilyen kérdésekben. Én tudom magamról, hogy ezek már nálam nem férnek bele. De szerencsére el tudtam ettől vonatkoztatni, és tudtam élvezni a regényt. :)
Én ajánlom elolvasásra, mert ez egy teljesen más stílusú könyv volt, és kicsit tágította például a saját határaimat is. 

A könyvet köszönöm a Kiskapu Kiadónak ezúton is. Amennyiben felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 5%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.

Ez is érdekelhet...

1 megjegyzés

  1. Köszönöm a recenziót! Itt hallgathattok részleteket a könyvből:
    https://www.youtube.com/watch?v=ZwIY4zd61Yg&feature=youtu.be

    VálaszTörlés

Flickr Images