Swift

Cserháti Éva - Palackposta


Petra a harmincas évei közepén jár, és öt éve él barátjával tavasztól őszig egy vitorláson, a Földközi-tengeren hajózgatva. Nyár végén épp Korfun kötnek ki, amikor a férfinak sürgősen el kell utaznia, és Petra némi párkapcsolati feszültséget követően egy időre egyedül marad a fedélzeten. Igaz, így legalább van ideje és lehetősége a munkáját végezni, amihez laptop kell és internetkapcsolat. Dolgozni azonban lehetetlen napi huszonnégy órában, a vendégmólón pedig zajlik az élet, amibe Petra is belecsöppen, sőt egy idő után akaratlanul is a váratlan események egyik főszereplőjévé válik segítőként, miközben a saját élete is fenekestül felfordul és kísérti a múltja.

Cserháti Éva hívta fel a figyelmem a regényére, és ajánlotta elolvasásra, mint első könyves író. A regény hamar meg is érkezett, és neki is kezdhettem az olvasásnak.

Az első dolog amit szemet szúrt, hogy Éva nagyon jól ismeri a vitorlázás mivoltját, és tudja pontosan, hogy egy hajó hogy épül fel, és miként kell bánni vele. Mennyi törődést és figyelmet igényel. Majd ezután lassan megismerhettük Petrát, és párját.

Petra egy igazán furcsa nő, úgy tűnik mintha nem a saját életét élné, hanem szüksége van valakire, aki irányítja, és aki mellett biztonságban érzi magát. Furcsa egy ilyen fiatal nőt ebben a szerepben látni, és hajtja az olvasó kíváncsiságát, hogy megtudjuk hogyan, miért kezdett el Petra hajózni. Igazából nem volt a legszimpatikusabb a személyisége, de oldalról oldalra megbarátkoztam vele, és elfogadtam őt olyannak, amilyen.

Petra párja nem könnyíti meg a hajós életüket, hiszen Pau egy magának való ember, akit igazán nem is tudtam hova tenni, de szerencsére nem sokáig volt szerepe a regénybe, mivel el kellett utaznia.

A fülszöveg alapján egy izgalmas regénnyel néztem szembe, mégis olvasás közben úgy éreztem, hogy nem történik semmi. Oldalról oldalra haladtam, és olyan volt, mintha a semmiről olvasnék, és már kezdtem megijedni, hogy vajon végig ilyen lesz? Aztán szép lassan beindult a történet, igazából a könyv két harmadától vált izgalmasabbá a cselekmény, egészen addig untatott.



A vendégmólón ahol Petráék kikötöttek,  a lány barátokra talál, és egy igazi lányos szövetség alakul ki köztük. Sophia is a társaság tagja, akin a bántalmazás nyomait vélik felfedezni, de a nő nem meri bevallani mi történik a zárt ajtók mögött, míg nem egyszer csak a lány menedéket keresve jut el Petrához. A kikötőben barátokká avanzsálódott kis női társaság védelmük alá veszi Sophiat, és segítenek neki a menekülésben... Innentől kimondottan izgalmas volt a regény, nagyon felgyorsultak az események, főleg, mivel eddig nagyon lassan döcögtünk előre, és hirtelen csak a fejem kapkodtam, hogy mi a fene?!

Egyébként volt egy szál a történetben, ami a neten bontakozott ki. Ez a szál igazából nem érdekelt, de szerencsére nagyon rövidek is voltak az erre épülő fejezetek, így nem zavart különösebben.

Összességében nekem sajnos nem tetszett a regény. Nagyon sokáig tartott, míg igazán le tudta kötni a figyelmem, és amiatt lassan is haladtam vele. Nem vitatom Éva tehetségét, mert egyébként ügyesen ír, de remélem, hogy következőnek kicsit hamarabb fog beindulni a cselekmény. 

Egyébként pedig sajnos a könyv darabjaira esett a kezemben, a ragasztás teljesen elengedett, ami elszomorító, hiszen én voltam az első, aki elolvasta a regényt. Ennél sokkal többet kellene kibírnia, ami egyébként nem Cserháti Éva hibája, hanem a kiadóé... Nagyon bosszantó lehet annak, aki kiad több ezer forintot, és ezt a minőséget kapja cserébe!

Amennyiben a regény felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 15%-os kedvezménnyel tudod megvásárolni. Emellett pedig Cserháti Éva oldalát ide kattintva érhetitek el, és tudhattok meg róla többet. :)



Ez is érdekelhet...

1 megjegyzés

  1. Miközben a könyvet olvastam, az járt a fejemben, hogy mi késztette Cserháti Évát, hogy megírja ezt a történetet. Nem vagyok az a feladós típus, kizárólag ezért olvastam el. Még a halványan megjelenő fordulatokban rejlő lehetőségek is kihasználatlanul maradtak. A szóhasználat, a mondatok sivársága szinte fájt, a karakterek kidolgozatlanok, van ebben a könyvben minden - kicsi szerelem, kicsi frusztráltság, kicsi mitológia, de valahogy az egész bosszantóan üres.
    Valószínű, sokan írnak ilyen és hasonló könyvet, szerencsés esetben egy PC dokumentumaként élnek tovább a sorok.
    A kérdés számomra az, hogy egy kiadónak mi a felelőssége a könyv kiadásában, bízhatok-e a GABO kiadó által megjelentetett könyvekben.

    VálaszTörlés

Flickr Images