Milyen könyvet olvassak?

Harmat Kiadó jóvoltából kerül a kezeim közé az 1850-es években játszódó mű.

Képzeljük magunkat Kalifornia vadregényes tájaira. Buján zöldellő tájak, termékeny talaj, bő ivóvíz…erős,naptól cserzett férfiak, gyönyörű nők, földet seprő ruhákban…

Na! Ébresztő! Azt gondoltam, hogy egy tipikus romantikus művet fogok olvasni. Valóban van benne romantika, szép tájak és minden egyéb, de az írónő más szemszögből mutatja be ezt az időszakot számunkra. Természetesen ne feledjük, hogy ebben az időben aranylázban izzott Amerika.

Nézzetek körbe. Láttok a közeletekben 8 éves kislányt? Esetleg a lányotok? Vagy éppen az unokátok, esetleg a szomszéd kislány? Óvjuk, szeretjük, védjük Őket!

Saraht is így szerette az édesanyja. 8 évesen felvilágosítják „jóindulatúan”, hogy ő egy nem kívánt gyermek. Nemzője –apának nem lehet nevezni- gazdag, jómódú házas ember, több gyermekkel megáldva- természetesen, törvényes utódok. Sarah édesanyja csupán az ő kitartott szeretője, akit kidobott az utcára, miután ráunt… Jómódból a mocsokba kerültek, ahol az édesanyja testét árulta élelemért és szállásért...

Miután édesanyja meghalt, a kislányt eladták a Hercegnek… személyes használatra… Így teremtődött meg Angel, a különleges szépséggel megáldott prostituált.

A megkeseredett nőt megkereste Michael Hosea és feleségül kérte. Mindkettejük személyisége megragadott: két teljesen különböző ember, különböző erkölcsi normák szerint élnek. Erkölcsös élet és romlott lét viszonya. Hogyan tudja megszelídíteni feleségét? Vágya, hogy Angel elfogadja, megszeresse és vágyjon rá, mintha ő lenne számára az egyetlen férfi. De hogy keveredik bele Isten?

Angel megtapasztalta már, minden férfi csak egyet akar… természetesen 50-szer elmondják- SZERETLEK!!!! Tudja, hogy ő prostituáltnak született, semmi máshoz nem ért… Nem tudja kezelni a kialakult helyzetet, Angel elmenekül…

Úgy gondolom, én sem tennék mást. Megrémülnék a teljesen más világtól, ha kimozdítanának a számomra megszokott környezetemből. Mindenki tudja mit szabad, mit nem. Meddig lehet feszíteni a határokat. Feleségkén kellene megtanulni tüzet rakni, főzni, mosni. Földet művelni...ijesztő.

A szeretet mindenre képes, mindenre megoldást talál… Valóban, de még egy ilyen speciális helyzetben is?

Kíváncsi vagy a válaszra? Akkor olvasd el, nem fogod megbánni! Zárójelben megjegyzem, ráadásul valóság alapja is van!

Szinte repültek az oldalak, az írónő elrepített egy különös világba, ami megmozgatta a fantáziámat, de bizony jó, hogy nem abban az időben élek…Számomra kellemes kikapcsolódást nyújtott. :)

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva kedvezményesen van lehetőséged megvásárolni!

A hitleri Németországban kivégzett tudós teológus, Dietrich Bonhoeffer fogságban írt levelei és feljegyzései eddig több mint tizenöt nyelven láttak napvilágot. Súlyos és máig is ható filozófiai, etikai, teológiai kérdéseket tartalmazó írásaiból egy mélyen hívő és gondolkodó, másokkal törődő, rendkívül rokonszenves ember alakja és tragikus sorsa bontakozik ki előttünk.

Mielőtt belekezdenénk a könyvbe, érdemes egy kicsit tájékozódni, kis is Dietrich Bonhoeffer. Ha esetleg valakit nem érdekelne, nyugodtan ugorja át a dőlt betűs életrajzi részt.

Apja, Karl Bonhoeffer híres berlini neurológus volt. Dietrich 1923-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Tübingenben, a stúdiumot Berlinben és New Yorkban folytatta. 1927-ben doktorált, Sanctorum communio (A szentek közössége) témában. Segédlelkészi idejét Barcelonában töltötte. Habilitációs dolgozatának címe: Akt und Sein (Cselekedet és lét).1931-ben Berlinbe került, ahol egyetemi lelkészként és ökumenikus ifjúsági titkárként szolgált. 1933-ban Londonba utazott. Két esztendeig volt lelkipásztor az angol fővárosban. Ez alatt az idő alatt ökumenikus egyházi kapcsolatok kiépítésén fáradozott. 1935-ben tért vissza hazájába, és elfogadta a felkérést, hogy Finkenwaldban a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Hitvalló Egyház illegális igehirdetői szemináriumának a vezetője legyen. Az itt folyó munkát a Gestapo 1940-ben már másodszor tiltotta be, Bonhoeffert pedig eltiltotta a tanítástól, az igehirdetéstől és a publikálástól. Szerencsére a tilalom ellenére is papírra vetette gondolatait. 1937-ben született meg a A szentek közössége, 1938-ban pedig a Követés című munkája.Bonhoeffer sógorán, Hans von Dohnányin keresztül kapcsolódott be az ellenállási mozgalomba, emiatt 1943-ban börtönbe került. A börtönből számos levelet írt szüleinek, barátainak és menyasszonyának, Maria von Wedermeyernek. E feljegyzéseket barátja, Eberhard Bethge gyűjtötte össze; németül 1951-ben, magyarul 1999-ben adták ki Börtönlevelek címmel.Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka személyesen adott parancsot Bonhoeffer akasztására, melyet április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hajtottak végre.

Időnként szeretek olyan könyveket olvasni, amik a kereszténységgel foglalkoznak, vagy a vallásra épülnek. Emellett pedig szívesen repülök vissza az időben, bár az I. és II. világháború talán a közelsége miatt (is) nagyon mélyen érint. Most viszont ebben a könyvben erősen keresztezte egymást a két téma, és érdekesnek találtam, hogy mi is sülhet ki belőle...

Számomra ez egy erős naplóregény volt, sokszor félretettem, mert nem szívesen szembesültem a tényekkel, és a különböző témákhoz kapcsolódó filozófiai kérdésekkel. Dietrich Bonhoeffer egy rendkívül okos, művelt ember, aki a filozofálgatás igen magas szintjét űzi.

Nagyon sok érdekes témát feszegetett az író, olykor egészen humoros dolgokon filozofálgatott, mint például mi az anyós feladata? Bár egy zárkában rengeteg idő áll a fogvatartottak rendelkezésére, mégis a legtöbb ember figyelmét a kétségbeesés, és a szabadulás kötné le. Őt mégis a hite elmélyítése foglalkoztatta, és persze a válaszokat kereste az élet nagy kérdéseire.

Akit érdekel a filozófia, a történelem, vagy esetleg a vallás megközelítésre egy különleges nézőpontból, annak mindenképp ajánlom elolvasásra! :)

A könyvet a Harmat Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva kedvezményesen megvásárolhatod.

Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.

A trilógia első kötetében megismerhettük a Mouir családot, és bár leginkább Carsonról szólt a kötet, a többiekről is kaptunk egy felületesebb képet. Most Dora áll a középpontban, és kicsit mélyebbre láthatunk a lelkébe, és választ kapunk sok kérdésünkre vele kapcsolatban.

Bár Dora egy visszahúzódó magának való nő, megtudjuk, nem véletlenül alakult mindez így. Férje eldöntötte, hogy válni akar, mert már nem szereti az életét és bár nem mondja ki, de a gyerekét se. Nate egy tehetséges fiatal, viszont autista, így nehéz vele megtalálni a közös hangot. Dora minden figyelmét neki szenteli, és szép lassan teljesen elfelejt bármi mással törődni.

Mikor elutaztak a szigetre, az életük megváltozott. Visszanyerte az értelmét, és Dora ismét küzdeni akar a függetlenségéért, boldogságáért. Közben Nate az előző kötetben történtek miatt nincs olyan jó formában, de hála Carsonnak, segít visszazökkenni, és nyugalomra lelni.

Carson elviszi a fiút, hogy találkozhasson Palackal (előző kötetben megsérült delfin), amikor is valami oknál fogva a delfin valami különlegeset érzett meg rajta. Carson megérezte, mi lehet mindennek az oka: állapotos.

Eközben a szigeten a nagyi tragikus híreket kap, bejárónője és egyben igaz barátja súlyos dolgokat titkol, ami hamarosan megváltoztatja mindkettejük életét. Lucille már az első kötetben is nagyon szimpatikus volt, kedveltem, hiszen józan érvekkel segítette a nagyit, és támasza volt a nehéz időkben. Kicsit úgy éreztem, mintha hozzám is tartozna, nagyon megszerettem...

Miközben Dora próbálja feldolgozni hogy Call elhagyta, a férfi visszatér és kéri, menjen vissza hozzá, a fiukat pedig hagyja a nagyinál. Dorának ebben a kötetben sok komoly döntést kell meghoznia, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét, de az utolsó percig józan gondolkodásának köszönhetően helyesen tud cselekedni.

Harper kicsit el lett nyomva, az ő személyét még homály fedi, és vélhetőleg a következő kötetben fogjuk tudni megismerni. Viszont egy komolyabb döntést azért Ő is hozott: otthagyta a munkáját, ahol az anyja volt a főnöke, és a saját lábára akar állni, hogy érvényesülhessen végre a saját akarata is.

A nagyi azért hívta mindannyiukat a szigetre, hogy az elveszett testvéri kapcsolatot újra építhesse közöttük, és úgy tűnik, szépen lassan közelednek egymáshoz. Mégis vészesen fogy az idő, és hamarosan mindenkinek mennie kell a saját maga útján. Kíváncsi vagyok, hogy ennyi idő alatt sikerül-e felépíteni az évekig porosodó testvéri viszonyukat.

Bár az előző kötet is tetszett, mégis a második rész messze túlnőtt az elsőn. Sokkal izgalmasabb volt a cselekménye, és emellett pedig kiszámíthatatlanabb. Szeretem amikor egy kötet cselekménye lendületes, és mindezt meg is kaptam! Teljes mértékben érezhető az írónőn a pozitív változás, fejlődés, így izgatottan várom a befejező részt, hogy végre Harpert is közelebbről ismerhessem. :)

A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem megismerni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva kedvezményes áron van lehetőségetek megvásárolni.

Marietta Muir csodás tengerparti otthona, amelyet egykor gyerekzsivaj töltött meg, mostanra némaságba burkolózott. Az idős asszonyt ritkán látogatják meg unokái, akik hajdan / régen / sok évvel ezelőtt minden nyári vakációjukat nála töltötték. Marietta ezt megelégelve meghívónak álcázott ultimátumot küld az azóta már felnőtté lett három lánynak, Dorának, Carsonnak és Harpernek, hogy nála töltsék a nyarat, és vele együtt ünnepeljék az asszony nyolcvanadik születésnapját. Nem titkolt szándéka, hogy a nyári emlékeket megidézve megerősítse a testvérek közötti, korábban igen szoros köteléket. Maga sem tudhatja azonban, hogy a terve miként sül el: a három igencsak különböző női életút fonala összefonható-e még, vagy örökre szétfutnak a világban.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának első kötetében Carsoné, a szabad szellemű fotósé, a tenger szerelmeséé a főszerep. Csak sodródik az árral, nem találja a helyét a világban, ezért kapóra jön neki a nagyanyja meghívása. Kiderül azonban, hogy még a meseszép dél-karolinai vidéken sem lelhet megnyugvást a lelkét sanyargató démonoktól, mígnem egy vonzó férfi és egy különleges barát segítségével újra fel nem fedezi a családi kötelékek, a megbocsátás és a szeretet erejét, és rá nem talál önmagára.

Mint ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, Marietta Muir a megbomlott családot szeretné egy egésszé kovácsolni, és arra kéri unokáit, töltsék vele a nyarat. Mind a három testvér különböző életet él, viszont van egy közös bennünk: egyikük sem érzi igazán boldognak magát, és messze nem nevezhető kiegyensúlyozottnak az életük.

A trilógia első része leginkább Carsont helyezi a középpontba, de természetesen a többiek is szerepet kapnak, és ha csak felületesen is, de megismerhetjük őket is. Persze ezzel nincs is semmi baj, hiszen nem véletlenül trilógiáról beszélünk, hiszen 3 testvérről szól a történet.

Bár sokan mondják, hogy nem siekrült Carsont annyira megkedvelni, nekem mégis szimpatikus volt, és egyáltalán nem zavart, hogy Ő egy magányosabb típus volt. Gondolom egy kicsit a saját természetem is megmutatkozott, hiszen én is jobban szeretek elvonulni a gondolataimmal, és élvezni a természetet, a csöndet. :)

Számomra Dora nehezebb eset volt, nehéz volt megérteni a döntését és a nevelési módszerét. Azt mindenképp tudni kell róla, hogy épp a válás küszöbén áll, és emellett egy autista gyermeke is van, aki különös figyelmet igényel. Nem csoda tehát, hogy szegény a végletekig kimerült, mégis számomra nagyon meglepő volt, hogy a család sem tudott a kisfiú betegségéről. Szerintem ez nagyon furcsa volt, nem is értem, hogy hogy akarja ezt eltitkolni a családja elől, bármennyire is látszat ember... De persze Ő is fejlődőképes, és jó hatással van rá a nyugodt környezet.

A harmadik testvér Harper, aki világ életében az anyja elnyomásában nevelkedett, és kimondottan munkamániás. Sajnos nem igazán tudja mi is az a szabadság, de a szigeten lesz ideje belekóstolni, és ráérez a szabadság ízére. :)

Nem mondom hogy túl nagy elvárásokkal indultam neki a könyvnek a molyos értékelések alapján, mégis azt kell mondjam, pozitív csalódás volt. Nem merültünk el túl mélyen a lelki vívódásokban, mégsem volt felületes. Pont annyi érzelmet kaptunk, amennyi még éppen jól esik az olvasónak.

Engem egyetlen egy dolog zavart, a delfinek. Szeretem az állatokat, de mikor az első oldalon egy hosszabb elemzéssel kezdődött a regény, őszintén nem tudtam, mit keres ez a könyv a kezemben. Persze utána összeállt a kép, de én ezt kihagytam volna az írónő helyében, vagy esetleg a könyv végére tettem volna.

Mindent egybevetve nagyon szuper kikapcsolódás volt számomra a regény, és kimondottan élveztem a lányok jellemfejlődését követni. Néha azt hiszem jó olyan regényeket az embernek a kezébe venni, ami hétköznapi, emberi problémák köré épül fel, ezáltal pedig megvilágítja az ember tudatában azt a gondolatot, hogy akkor ez nekem is sikerülhet, én is képes vagyok rá. Szeretem amikor ilyen pozitív üzenete van egy regénynek, ezért bele is vetem magam a folytatásba. :)

A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva kedvezményesen van lehetőséged megvásárolni! :)

Nicholas Sparks legújabb könyve egyszerre két ember megható történetét hozza közel hozzánk: egy lányét és egy apáét. A lány regénye kamaszkori lázadásról, barátságról, az első szerelem öröméről és fájdalmáról, az apáé egy házasság kudarcáról, a gyerekek iránti feltétlen szeretetről szól.

Az elvált Steve a nyári szünidőt gyermekeivel tölti tengerparti szülővárosában. Jonah, a kisfia boldog, hogy újra együtt lehetnek, de Ronnie, a nagylány, aki három éve nem áll szóba apjával, megbántottnak és csalódottnak érzi magát a kényszerű utazás miatt. Apja embersége, a kettejüket összekötő zenei tehetség, egy dal és egy titok segíti őket abban, hogy újra egymásra találhassanak. A megrázó történetet baljós sejtelmek és közössé váló álmok alakítják.

Az utolsó dal mégiscsak egy szerelmesregény; arról az érzésről szól, amely először gyújtja meg a szívet, boldogságot és kétségeket szül, és van olyan erős, hogy két fiatalt összekössön.

Mint a szerző annyi korábbi könyve, ez a mű is megihlette a mozgókép világát, Miley Cyrus és Greg Kinnear főszereplésével filmvászonra álmodva figuráit.

Már volt szerencsém Nicholas Sparks regényeihez, és ebből adódóan tudtam, jó kis időtöltés vár rám. Kimondottan szeretem a regényeit, mert nagyon jól bánik a szavakkal, lendületesen ír, és mindig tud egy kis csavart csempészni a regényeibe, hogy az olvasóknak még teljesebb élményt adhasson.

Jonah és Ronnie a szünidőt édesapjukkal tölti, aki évekkel ezelőtt elhagyta a családot. Jonah még egészen fiatal, és vágyódik édesapja figyelmére, míg Ronnie már a tinikorba lépett, és teljesen más a gondolkodása. Őt inkább a sérelmei vezérlik, na meg a világ elleni lázadás. Szerintem mindannyian tudjuk, miről is beszélek. :) Ebből kifolyólag nem is sikeredett túl jól a találkozás, és Ronnie faképnél hagyta apját, aki próbál megértő lenni, de belül nagyon fáj neki. Steve törekszik a lehetőségeihez mérten minél színesebben kitölteni az időt a gyerekeivel, és szeretne minél közelebb kerülni hozzájuk.

Ronniban nagyon sok fájdalom és csalódás gyülemlett fel, és bár szeretne jó útra térni, valamiért vonza magához a veszélyt, és a fura alakokat. Így ismeri meg Blazet. Egy rövidebb barátság után minden a feje tetejére fordul, és nem kis kalamajkába keverednek... Eközben pedig a szerelem is rá talál Will személyében, de a fiatalok dolgát nem könnyíti meg a fiú családi helyzete, és a titkaik sem...

Szerintem ez a könyv remek példa lehet a fiatalabbaknak, hogy lehet a becsületes úton is olyan életet élni amire mindenki vágyna, nem kell balhésnak és lázadónak lenni. Bemutatja azt az oldalt, amikor lecsúsznak a fiatalok, és mennyire kilátástalanná teszik saját maguk életét, de bemutatja azt is, hogy mindig van lehetőség változni, és változtatni. Szerintem ez egy nagyon fontos üzenet, és értékessé teszi a regényt. Emellett pedig maga a megbocsátás is szinte végig a középpontban van, hiszen hogyan lehetne a lelkünk enélkül békében és egyensúlyban?

Nicholas Sparks ismét bebizonyította, hogy miért is tartom olyan sokra a munkásságát, és egy újabb elgondolkodtató, lelkileg kicsit nehezebb, mégis felemelő regényt ajándékozott tejszínhab és cukormáz nélkül. Én nagyon szerettem, és bátran ajánlom Nektek is! :)

Zárójelesen pedig megjegyzem, a könyvből film is készült. :)

A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 20%-os kedvezménnyel van lehetőségetek megvásárolni.

Debra Bridwell bensőséges hangvételű könyve azokhoz szól, akik a meddőség mindennapi fájdalmával élnek együtt. Azokhoz, akiknél a fogantatás még várat magára vagy akik a várandósság ideje alatt elvesztették magzatukat. Ajánlott olvasmány azoknak is, akik szeretnének valami támogatást nyújtani valakinek, aki ilyen helyzetben van.

„Szeretném, hogy tudd: nem vagy egyedül” ‒ bátorítja az írónő a gyermekért küzdő sorstársait, és mély őszinteséggel tárja fel saját harcait, a remény és az elkeseredés ciklikus váltakozását s a vetélés miatti fájdalmát. Könyve segítséget jelent a gyászfolyamat megélésében, a stressz és a meddőséggel való megküzdésben.

Végigkalauzol a különféle megoldásokon is: a gyógyszeres kezelésektől kezdve a mesterséges megtermékenyítési eljárásokon át az örökbefogadásig. Nem csak bemutatja az egyes módszereket, hanem mögéjük is néz: Milyen etikai kérdéseket vetnek fel? Vállalhatja-e egy házaspár anélkül, hogy feladná hitbeli meggyőződéseit? Mit mond a Biblia? S egyáltalán hol van Isten, amikor úgy fáj?

Bár még fiatal vagyok és nem gondolkodom kimondottan a család alapításon, mégis van bennem egy félsz a témával kapcsolatban. Évekkel ezelőtt komoly problémák jelentkeztek a menstruációmmal kapcsolatban (rendszertelen volt, kimaradozott, vagy egyszerűen fél évig nem jött meg...). Ekkor különböző orvosi vizsgálatokon vettem részt, és felmerült a PCO gyanú. Végül arra jutottak, fiatal vagyok, és nem állt be a szervezetem.

Évekkel később még mindig fennáll a probléma, és bár a fogamzásgátló tablettával kezelni lehetett volna a tüneteket, mégsem szeretném szedni, hiszen ha PCO-val küzdök (ami ismét kivizsgálás alatt van), akkor így is nehéz a teherbeesés, nem hogy magamtól vegyem el még azt a kis esélyt is (mivel ugye a fogamzásgátlónak lehet egy ilyen mellékhatása, hogy nehezíti a teherbeesést...).

Szóval bár nem aktuális a téma, mégis félek, hogy milyen lehetőségeim vannak, és hogyan lehet ezzel a problémával lelkileg megküzdeni. Mivel nem vagyok egy karrierista típus, világéletemben fiatal anyuka szerettem volna lenni, nem tudnám elképzelni az életem meddőként, mint ahogy egyébként a legtöbb nő sem.

Debra Bridwell a saját életébe vezet be, és őszintén mesél az érzéseiről, küzdelmeiről, és a feneketlen szomorúságról, amit a gyermekáldás elmaradása okozott. Eközben végig nagyon sok információval látott el minket, olvasókat, és alaposan körüljárta a lehetőségeket, fáradtságot nem kímélve, hogy elmagyarázza nekünk...

Őszinte leszek. Lelkileg nagyon felkavart, és még most is nyelem a könnyeim, mert bár nem olyan aktuális az életemben a téma, mégis úgy éreztem, mintha velem szemben ült volna, és mit jó barátjának, mesélte volna el a szíve legmélyebb érzéseit. Még nem éreztem eddig ilyet, és nem is szeretnék. Egyszerűen fájdalmas volt olvasni minden egyes sort, de hogy is olvasnám örömködve más fájdalmát és szenvedését?!

Alapjáraton is egy empatikus személynek tartom magam, ezért nem is okozok meglepetést, ha azt mondom, nagyon sok könnycseppet hullattam a meg nem született gyermekekért, és a vetélésen átesett nőkért....

Szívből ajánlom elolvasásra azoknak a családoknak, akik effajta problémák előtt állnak, vagy csak egy közeli barátjukat szeretnék támogatni. Nagyon sok hasznos információval szolgál, és talán segítségetekre is lehet, hogy közelebb érjetek a célotokhoz! Mert amellett hogy a kezed fogva végigsegít ezen a rettenetes időszakon, segít elfogadni a helyzetet, és emellett pedig reményt is ad saját példájából fakadóan.

Nagyon nehéz évek vannak Debra háta mögött, mégis volt ereje visszanézni, hogy segítse sorstársait, ami becsülendő. Elképesztő ajándék lehet ez a könyv a sorstársainak, én szívből ajánlom!

A Harmat Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni a könyvet, amit ezúton is hálásan köszönök!

Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 20%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.

Nem olyan rég írtam a kötet előző részéről, amit itt tekinthettek meg. Most érkezzen a bejegyzés a regény folytatásáról! :)

Ez a könyv is az 1900-as évek második felében kezdődik, Claire visszatért Frankhez, és vele folytatta az életét. A könyv mégsem innen kezdődik. A helyszín megegyezik, de a szereplők már nem ugyan azok, mint akik az előző részben voltak. A kis Roger felnőtt, a tiszteletes és Frank halott, Claire pedig lányával, Briannával látogat el a Felföldre. Brianna már szinte felnőtt nő, ráadásul isteníti Franket, akit az apjának hisz. Ez a látogatás viszont nem egyszerű, felhőtlen kirándulás, az utazás célja nem volt más, mint hogy Brianna megtudja származása valódi történetét.

Mikor visszaugrunk a 18. századba, a történet felveszi azt a fonalat, ahol az előző könyv cselekménye megszakadt. Claire és Jamie útja Franciaországba vezet, ott próbálnak meg boldogulni. Látszólag az előkelőek gondtalan életét élik, társaságba járnak, üzletet vezetnek és szolgákat tartanak. Azonban sokkal nagyobb teher nyomja a vállukat, mint amire bárki is számítana. A jövő tudatában az ő dolguk megakadályozni a skót kultúra és életforma végleges pusztulását. Ennek következtében a könyv nem mellőzi az ármányokat, cselszövéseket és a fortélyt sem.

Az első könyv végén nem gondoltam, hogy még fokozni lehetne Claire és Jamie szerelmét, de az írónőnek mégis sikerült. Ebben a környezetben még inkább kibontakozik a kettejük közötti kölcsönös szerelem, tisztelet és bizalom, és a kapcsolatuk olyan kiegyensúlyozottá és harmonikussá válik, amire én csak több mint 10 évnyi házasság után számítanék.

Természetesen ebből a könyvből sem hiányozhat a bonyodalom, amelyet Black Jack Randall újbóli felbukkanása meg is ad. De mi is jellemezheti a 18. századi francia társas életet? Egyértelműen a bálok és a szalonban - vagy a férfiak esetében a különböző szórakozóhelyeken - eltöltött délutánok, esték. Jól megmutatkozik az általam csak szalonbarátságnak nevezett kapcsolatrendszer, amelyben több állítólagos barátság is jelen van, amelyek természetesen felszínesek és sekélyesek. Szemtől szemben mindenki kedves és rajong a másikért, de elég csak pár méternyi távolságban lennie az illetőnek, és már minden személyiségbeli problémája a társalgási kör beszédtémái közé kerül. A mindennapokat át meg átszövik a pletykák és intrikák, mert a látszólagos tökéletesség alatt mindenki el akarja fedni a saját hibáit és problémáit.

De térjünk át a karakterekre. Ebben a könyvben is az abszolút kedvencem Jamie volt. Most leginkább a felelősségteljes és gondoskodó oldalát láthattam, Claire terhessége pozitív hatással volt a vérmérsékletére. Véleményem szerint érezte azt, hogy hatalmas felelősség rakódott ezzel a vállára, és jobban oda kell figyelnie a cselekedeteire, hiszen már nem csak őt és Claire-t veszélyezteti velük, hanem azok hatással vannak a még meg nem született gyermekükre is. De még nagyobb felelősséget jelent Skócia sorsa, hiszen a küldetése sikeressége több száz klán tag életét mentheti meg. Ebben a könyvben már inkább férfi, mint gondtalan ifjú.

Claire-re is jó hatással volt a várandósság, hiszen már ő is megfontoltabban cselekszik, véleményem szerint már nem gondolja azt, mint az előző könyvben, hogy legyőzhetetlen. Jobban odafigyel a környezetében élők igényeire és érzéseire, és minden cselekedete előtt mérlegeli a felelősségét a környezetében élőkkel szemben.

Brianna karakterét azonban nem kedveltem. Szerintem felelőtlen és tiszteletlen az anyjával szemben. Nem hajlandó elfogadni mások véleményét, sőt még a tényeket sem, ha azok ellentétben állnak az ő nézeteivel. Az még inkább idegesített benne, hogy úgy viselkedett, mint aki többet tud, és többet tapasztalt, mint az anyja, ennek következtében jobban átlátja a világ összefüggéseit.

A tévésorozat második évada erre a könyvre támaszkodik, bár itt már több eltérés mutatkozik, mint az első évad és az első könyv között. Az összehasonlítás legnehezebb pontja az, hogy a sorozatból csak hetente egy rész jelenik meg, így néha nem tudom, mire számítsak benne.

A könyv és a sorozat is csodálatos és magával ragadó, így mindkettő folytatását nagyon várom már. Kívánom, hogy Neked is rengeteg izgalmas percet nyújtsanak. :)

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is köszönök!

Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 24%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.

A „Dorie – A lány, akit senki sem szeretett" című könyv szerzőjének legújabb művében a gyermekkorban elszenvedett szexuális bántalmazás okozta traumába nyerhetünk betekintést. Az őszinte, személyes élményeken alapuló elbeszélés arra a kérdésre keresi a választ, hogy a múlttal való szembenézés fájdalmai közepette megtalálható-e az igazi gyógyulás.

Bár a környezetemben nincs tudomásom gyermek bántalmazásról illetve szexuális erőszakról, mégis úgy éreztem, ez a 136 oldal a csontomig hatolt.

Nagyon sokan tabuként élik meg ezt a témát, pedig igenis beszélnünk kell róla!

Dorie egy csodálatos nő, aki felül tudott kerekedni a múltján és ebből erőt merítve segít túllépni a sorstársainak, és lelki megnyugvást ad a felé fordulóknak. Ő maga a hitben találta meg önmagát, és ennek köszönhetően tudott a lelke felépülni, megbocsájtani. A regény elkíséri a bántalmazáson átesett nők lelki vívódásain, és a felépülni akarás gátjain.

Számomra hihetetlen erőről tett tanúbizonyságot, mikor visszalátogatott arra a helyre, ahol mindez elkezdődött... Nekem eszembe sem jutott volna, sőt, inkább minden lehetséges módon próbáltam volna kerülni. A másik, ami miatt emelem kalapom, hogy ezek után is sikerült bizalmat szavaznia egy férfinak, és összekötötte vele az életét.

Szerencsére nagyon jó házasságban éltek, és kincsként kezelték egymást, mégis hamar el kellett búcsúzniuk... Dorie a gyász erejét felhasználva kezdett el segíteni nőknek, és állt ki nyilvánosság elé, hogy felszólaljon a bántalmazás ellen.

Tudjátok mindig becsülöm azokat az embereket, akik a saját múltjukból tudnak erőt merítve építkezni, és tömeget megmozgatni. Nagyon sajnálom, hogy Dorie ilyen nehéz helyzetbe került, és átesett ezeken a szörnyű bántalmazásokon, erőszakon. Viszont nagyon sokan mondhatnak ennek a nőnek köszönetet, mert neki köszönhető a feldolgozás, vagy a továbblépés.

Sajnos sokan évekig, évtizedekig titkolták a gyermekkori bántalmakat amiatt, mert attól féltek, senki sem hinne nekik. Viszont ezzel előresegítette ezeket a nőket, és egy hatalmas ajándékot adott mindannyiunk kezébe.

Az pedig, hogy a vallás miként volt beleszőve ebbe kicsit több mint száz oldalba, az szerintem egy olvasót sem fog zavarni, mivel Dorie életében is komoly szerepet játszott, és a kevésbé hívő emberek is felül tudnak kerekedni rajta. Személy szerint én még élveztem is ezeket a sorokat, oldalakat, mert úgy gondolom, hozzájárult a lelki fejlődésemhez, és elvenni nem, csakis adni tud!

Köszönöm a Harmat Kiadónak, hogy lehetőséget adott kezembe venni ezt a feledhetetlen olvasmányt, és külön köszönöm, hogy ilyen fontos témákat képviselnek javában, nem pedig a fiatalokat megcélozva (és ezáltal a profitot) különböző erotikus vagy trágár könyveket forgalmaznak...

Még egyszer köszönöm szépen, feledhetetlen élmény volt!

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva csupán 1400 Ft-ért van lehetőséged megvásárolni!

"Amber, a gyógyszerfüggő szupermodell lassan kiöregszik a friss szépségek közül, de tényleg csak a szexipar az egyetlen út a számára?

Skye egy éjszakai klub egzotikus táncosnője, aki bármilyen feladatot elvállal, csak hogy célt adjon kokainnal felpörgetett életének.

Joe, a harmincas filmsztár jófiús hírnevét és újabb milliókat ígérő házasságát csak a szexfüggősége veszélyezteti.

Petal, a világhírű rockzenész elkényeztetett lánya meg van győződve arról, hogy szupersztár lesz belőle, s bárkin átgázol céljai elérése érdekében.

Vajon a 30 napos luxus elvonókúra alatt meg tudnak szabadulni függőségüktől, s képesek a saját kezükbe venni sorsuk irányítását?"

A fülszöveg alapján kíváncsivá váltam, milyen is lehet amikor ilyen különböző, mégis baromira hasonlító természetet egy elvonókúrán huzamosabb időre összezárnak. Mind a négyük természetének mozgatórugója a pénz és az élvezetek. De vajon 30 nap elegendő lenne arra, hogy az ember túllépjen saját magán és a függőségén, és új emberként lépjen ki a kapun?

A fülszöveg alapján érezhettük, hogy bár egy komolyabb témához nyúl az írónő, azért mégsem várok túl mély érzelmi gödröket és mélyen szántó gondolatokat, inkább egy kellemes időtöltést ígér különösebb lelki vívódás nélkül.

A regény 4 személy szemszögét váltogatja, és így kicsit mindenki életébe bepillanthatunk. Számomra nem jött át mindegyik szereplő, kimondottan Sky volt az aki zavart. Szerintem ő egy tipikusan beképzelt, körülöttem forog a világ természet, aki bárkin szemrebbenés nélkül átgázol, csakhogy a saját érdekét és akaratát érvényesítse. Hiába volt egy leheletnyi jellemfejlődése, valahogy nem alakult ki a szimpátia.

Petal már egy fokkal felette állt, mert Ő értelmesebb volt, és nem a saját önzősége miatt botlott meg, hanem egyszerűen elhanyagolták a szülei, és nem volt előtte egy olyan példakép aki formálta volna, vagy egyáltalán beleavatkozott volna a nevelésbe. Szerintem egyébként nagyon sok olyan fiatal él az országban, akik bár tehetős anyagi körülmények között nevelkednek, a pénz mégsem tudja visszahozni azt a figyelmet, amit nem kap meg a családtól. És hát tudjuk, a pénz nem minden, és az elhanyagolás komoly problémákat, vagy éppen függőségeket húzhat maga után...

Joe egy igazi macsó volt, ki falta a nőket, és egy érdekházasságba belerekedve nem találta meg az igaz boldogságot, és csak csapongott a nők között. Persze az igaz szerelem nem váratja tovább, rehab komoly örömforrást is tud nyújtani, ha jó ajtón kopogtat az ember... :)

Amber volt az a személy, akit a leginkább megkedveltem, de az anyja az első perctől kedve szúrta a szemem. Nem tudtam, hogy ez csak a különös szóhasználatnak volt-e köszönhető, vagy jelentősége is lesz a későbbiekben... Amber egy tiszta lelkű nő, aki csak a felelősség alatt megroppanva próbálja fenntartani magát a testét felhasználva. Bár Ő nem használ kokaint, a nyugtatót azért nem veti meg, ami számára is rövidesen egyenes út a rehabra.

Érdekes volt az az időszak amit egy közösségként éltek meg, és kimondottan jó érzés volt látni, ahogy fejlődnek, és napról napra átérzik a tetteik súlyosságát, és változni akarnak. Mindenképp motiváló volt. :)

Persze azért a cselekmény tartogatott jócskán fordulatot, és nem volt annyira kiszámítható, mint amilyennek elsőre tűnik. Ajánlom elolvasásra, ha egy könnyed délutánt szeretnél szerezni magadnak, vagy egyszerűen csak egy lelkileg kevésbé stresszes olvasmányt keresel. :)

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva lehetőséged van megvásárolni.

Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?

„Te vagy a felelős a saját testedért!” – mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog… és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.

„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”

Éva fiatal, csupán 28 évesen írja le betegsége lefolyását diagnosztizálásától a gyógyulásig. Két kemény év, melyet a gyógyulásért vívott a halállal szemben.

Főszerkesztői pozíciót mondhat magáénak, amikor úgy érzi, valami nem stimmel a testében. Természetesen mindenki tagadja a betegség gondolatát is. Ő se különb, csupán később jön rá, hogy az első tünet jelentkezett erős vérzés formájában. Mi nők hajlamosak vagyunk a tüneteket figyelmen kívül hagyni , vagy épp ellentétesen, túl reagálni.

Éva elmegy az SZTK-ba, megvizsgáltatja magát (rákszűrés, stb...) Az eredményért vissza kell menni a megbeszél idő elteltével - ezt mindannyian tapasztaltuk már, már aki vissza is megy érte. Mégis a sors fintora, hogy nem az az orvos fogadja, aki az előző vizsgálatot elvégezte. Nem készült el a rákszűrés eredménye, de nem is adtak másik időpontot, hogy jelenjen meg újra... Na, itt lett a kutya elásva!!! Ha visszarendelik, feltehetően nem alakul ki az előrehaladott rák, mely átétet képzett a vastagbélbe!

Miközben Éva harcol a testével, mindent elkövet, hogy győztesen kerüljön ki ebből a küzdelemből. Gondolatait megosztja az interneten, blogján lehet végig követni az eseményeket. Kemó, sugár, műtét... Vízhangot kapott az esete, a média felkapja a hírértékű betegséget, Ő felvállalja az állapotát... Sok nő életét mentette meg, hogy nyilvánosság elé tárta a súlyos betegségét!

Mindannyian lehetünk érintettek! Méhnyak rák vagy éppen melldaganat sok nőt érint, és sokaknál sajnos későn diagnosztizálják. Nem figyelünk a tünetekre, nem megyünk el a szűrő vizsgálatokra... A prevenciót nem tartjuk kellően fontosnak, csak akkor , ha már diagnosztizálják a problémát.

Gratulálok az írónőnek! Úgy vezetett végig ezen a két éven, mintha egy regényt olvasnék, miközben elültette bennem, hogy figyeljek magamra és a prevenciót ne feledjem! Megéltem vele a eredményekre várás rettegését, reménytelenséget, és a mindennél nagyobb értékű reményt. Ez a két év gyökeresen megváltoztatta az élet szemléletét.

Rettegtem miközben olvastam, hogyan készül az elmúlásra. Megtervezi a temetését, mi hogyan történjen... Amíg él az ember küzd az utolsó lélegzetvételéig! És persze nem csak Ő, hanem a családja is a poklot élte meg ezen időszak alatt...

Szerencséje volt, vagy inkább csoda? Leküzdötte a halálos kort!

Kedves Éva! Köszönöm,hogy megosztottad velem a gondolataidat, félelmeidet és az örömöket egyaránt!

Kíváncsi volta erre a könyvre, főleg, hogy magyar a szerző. Igaz az írás rövid, de tömör. Egy szuszra elolvastam, mert érdekelt, hogyan élte meg a betegségét, mi adott reményt, mi mozgatta, mi vitte tovább a szürke napokban. Újra értelmezte a kapcsolatokat, magát az élet értelmét. Elfogadni a halált, elfogadni azt, hogy van, amit nem tud befolyásolni. Gratulálok! Ez úton kívánok sok egészséget! :)

És még egy nagyon fontos dolog: NE FELEDJÉTEK A PREVENCIÓT!

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 20%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.

"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.

Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Mikor először a kezembe került a könyv hihetetlenül izgatott voltam. Nagyon tetszett már a fülszöveg is, de az izgatottságom legfőbb oka az volt, hogy ez volt az első 500 oldalt meghaladó könyv, amit olvastam. Az egyik rokonom ajánlásának köszönhetem, hogy volt bátorságom belekezdeni, már régóta érdeklődtem ez a könyv után. Őszintén megvallva nem kellett csalódnom.

A könyv elején lassan haladtam, nem ragadott meg az írói stílus, ennek köszönhetően az első 60 oldalt több időmbe telt elolvasnom, mint az utána következő 808 oldalt összesen. Miután Claire átutazott 1743-ba a történet magával sodort, szinte fájdalmat okozott letennem, ennek következtében a 18. században játszódó részét 2 nap alatt kiolvastam.

A fordulatok olyan gyakorisággal következnek, hogy még az előzőből sem volt időm feleszmélni, de már jött is a következő. Már rengeteg könyvet olvastam, így a történetek általában számomra kiszámíthatóak, de ez a könyv kifejezetten jól egyensúlyoz a különböző műfajok között, így nem éreztem azt, hogy kiismerhető lenne, mindig tudott olyan fordulatot mutatni, amire nem számítottam.

Mind a fő, mind a mellékszereplők jól kidolgozottak voltak, különböző karaktert képviseltek. Még a legjelentéktelenebb szereplők személyisége is oly mértékben kidolgozott volt, hogy nem számított hányszor tűntek fel, mindegyikben találtam valami szerethetőt, valamit, amit meg tudtam érteni bennük.

Jamie már a feltűnésétől a kedvenc szereplőim közé tartozott, volt valami báj abban, hogy mindig próbálta a környezetében lévőket megnyugtatni, a saját problémáit elbagatellizálni. Claire-rel már az elejétől kezdve kedves volt, az pedig kifejezetten meghatott, mikor azért, hogy segíthessen rajta még feleségül is vette. Véleményem szerint a cselekmény mentén erősen érezhető a jellemfejlődése, az az út, mely során egy bolondos, kisfiúsan aranyos személyből egy előrelátó, felelősségteljes férfivá érett. Ahogy egyre többet tudtam meg a könyv során a múltjáról, úgy tiszteltem egyre jobban.

Claire is egy igen erős karakter, csupán ő nem ismerte az adott kor szokásrendszerét, így egyes helyzetekben olyan hibákat vétett, amelyekért másnak kellet megfizetnie, még ha az nem is igazi büntetés volt, csak egy apró kellemetlenséget jelentett. Tudom, hogy ez nem az ő hibája, mégis ilyenkor kissé zavart a tudatlansága. Egyébként egy nagyon határozott karakter volt, akiben erősen élt a segíteni akarás és a vágy mások megértésére. Nagyon tetszett a ravaszsága és a makacssága, hiszen ezzel rengeteg helyzetben megállta a helyét és megvédte vagy képviselte a maga igazát. Az ő karaktere szimbolizálta a női erőt a könyvben, hiszen ő volt az a személy, aki nő létére leginkább érvényre tudta juttatni az akaratát nem csak Jamievel, de másokkal szemben is.

A tájleírások elképesztőek voltak, magam is késztetést éreztem arra, hogy meglátogassam a Felföldet, látni akartam azt az elvadult, mégis gyönyörű tájat. Lallybroch belopta magát a szívembe, az írónő olyan pontosan és személyhez szólóan írta le, hogy míg olvastam a könyvet én magam is az otthonomnak éreztem.

A könyvből tévésorozat is készült, aminek az első évada ennek a könyvnek a történéseit öleli fel. Mikor elkezdtem azt nézni, féltem, hogy nem fogja visszaadni a könyv hangulatát, de kellemesen csalódtam. A sorozat alig tér el a könyvben leírtaktól, csak néhány részletet hiányoltam, amiket én nagyon szerettem a könyvben. A színészek szerintem a lehető legjobban alakítják a szerepeiket, így nem éreztem azt, hogy a sorozat csak a könyv kifigurázása, mint ahogy azt a legtöbb adaptációnál érzékelhetjük.

Bizalommal ajánlom mind a könyvet, mind a sorozatot mindenkinek. A könyv az egyik kedvencem, sokszor olvasok belőle akár csak apró részleteket is, csak hogy a napomat még szebbé tehessem. A sorozat is kezd az egyik kedvencemmé válni, minden héten várom a második évad frissen kijövő részét, és mindig sajnálattal veszem tudomásul mikor elkezdem azt nézni, hogy már vége is az azon a héten megjelent résznek, újabb 50 percnyi Outlandert néztem meg, és a következő 50 percnyire még egy hetet kell várnom…

Kívánom, hogy te is kedves olvasóm ugyanolyan élvezetet lelj az Outlander olvasásában, mint amilyet én lelek minden egyes alkalommal, mikor a kezembe veszem.

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 24%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni! :)