Swift

Diana Gabaldon - Outlander /Az idegen/


"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében. 
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Mikor először a kezembe került a könyv hihetetlenül izgatott voltam. Nagyon tetszett már a fülszöveg is, de az izgatottságom legfőbb oka az volt, hogy ez volt az első 500 oldalt meghaladó könyv, amit olvastam. Az egyik rokonom ajánlásának köszönhetem, hogy volt bátorságom belekezdeni, már régóta érdeklődtem ez a könyv után. Őszintén megvallva nem kellett csalódnom.

A könyv elején lassan haladtam, nem ragadott meg az írói stílus, ennek köszönhetően az első 60 oldalt több időmbe telt elolvasnom, mint az utána következő 808 oldalt összesen. Miután Claire átutazott 1743-ba a történet magával sodort, szinte fájdalmat okozott letennem, ennek következtében a 18. században játszódó részét 2 nap alatt kiolvastam.


 A fordulatok olyan gyakorisággal következnek, hogy még az előzőből sem volt időm feleszmélni, de már jött is a következő. Már rengeteg könyvet olvastam, így a történetek általában számomra kiszámíthatóak, de ez a könyv kifejezetten jól egyensúlyoz a különböző műfajok között, így nem éreztem azt, hogy kiismerhető lenne, mindig tudott olyan fordulatot mutatni, amire nem számítottam.

Mind a fő, mind a mellékszereplők jól kidolgozottak voltak, különböző karaktert képviseltek. Még a legjelentéktelenebb szereplők személyisége is oly mértékben kidolgozott volt, hogy nem számított hányszor tűntek fel, mindegyikben találtam valami szerethetőt, valamit, amit meg tudtam érteni bennük.


Jamie már a feltűnésétől a kedvenc szereplőim közé tartozott, volt valami báj abban, hogy mindig próbálta a környezetében lévőket megnyugtatni, a saját problémáit elbagatellizálni. Claire-rel már az elejétől kezdve kedves volt, az pedig kifejezetten meghatott, mikor azért, hogy segíthessen rajta még feleségül is vette. Véleményem szerint a cselekmény mentén erősen érezhető a jellemfejlődése, az az út, mely során egy bolondos, kisfiúsan aranyos személyből egy előrelátó, felelősségteljes férfivá érett.  Ahogy egyre többet tudtam meg a könyv során a múltjáról, úgy tiszteltem egyre jobban.



Claire is egy igen erős karakter, csupán ő nem ismerte az adott kor szokásrendszerét, így egyes helyzetekben olyan hibákat vétett, amelyekért másnak kellet megfizetnie, még ha az nem is igazi büntetés volt, csak egy apró kellemetlenséget jelentett. Tudom, hogy ez nem az ő hibája, mégis ilyenkor kissé zavart a tudatlansága. Egyébként egy nagyon határozott karakter volt, akiben erősen élt a segíteni akarás és a vágy mások megértésére. Nagyon tetszett a ravaszsága és a makacssága, hiszen ezzel rengeteg helyzetben megállta a helyét és megvédte vagy képviselte a maga igazát. Az ő karaktere szimbolizálta a női erőt a könyvben, hiszen ő volt az a személy, aki nő létére leginkább érvényre tudta juttatni az akaratát nem csak Jamievel, de másokkal szemben is.

A tájleírások elképesztőek voltak, magam is késztetést éreztem arra, hogy meglátogassam a Felföldet, látni akartam azt az elvadult, mégis gyönyörű tájat. Lallybroch belopta magát a szívembe, az írónő olyan pontosan és személyhez szólóan írta le, hogy míg olvastam a könyvet én magam is az otthonomnak éreztem.

A könyvből tévésorozat is készült, aminek az első évada ennek a könyvnek a történéseit öleli fel. Mikor elkezdtem azt nézni, féltem, hogy nem fogja visszaadni a könyv hangulatát, de kellemesen csalódtam. A sorozat alig tér el a könyvben leírtaktól, csak néhány részletet hiányoltam, amiket én nagyon szerettem a könyvben. A színészek szerintem a lehető legjobban alakítják a szerepeiket, így nem éreztem azt, hogy a sorozat csak a könyv kifigurázása, mint ahogy azt a legtöbb adaptációnál érzékelhetjük.


Bizalommal ajánlom mind a könyvet, mind a sorozatot mindenkinek. A könyv az egyik kedvencem, sokszor olvasok belőle akár csak apró részleteket is, csak hogy a napomat még szebbé tehessem. A sorozat is kezd az egyik kedvencemmé válni, minden héten várom a második évad frissen kijövő részét, és mindig sajnálattal veszem tudomásul mikor elkezdem azt nézni, hogy már vége is az azon a héten megjelent résznek, újabb 50 percnyi Outlandert néztem meg, és a következő 50 percnyire még egy hetet kell várnom…
Kívánom, hogy te is kedves olvasóm ugyanolyan élvezetet lelj az Outlander olvasásában, mint amilyet én lelek minden egyes alkalommal, mikor a kezembe veszem.
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 24%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni! :)

Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images