Swift

Elizabeth Wein - Fedőneve Verity



Elizabeth Wein - Fedőneve Verity

„1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.
Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.”


A könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni, ezúton is nagyon szépen köszönöm Nekik! :)

Ez egy igazán különleges módon megírt könyv. Nem is a témája  (II. világháború), hanem inkább a módja, és a szemszöge miatt. Egy teljesen más oldalról enged betekintést, ami izgalmassá teszi az egész könyvet, hiszen fogalmunk sincs mi fog történni a következő oldalon.

Nagyon erősek a karakterek, de még erősebbek az események sorozata, ami nagyon nehézzé tette az olvasást. Hatalmas lelkierő kellett az olvasáshoz a nyomasztó hangulata miatt, de persze hogy is lehetne elképzelni egy háborút ez a sok negatív érzés nélkül? Minden egyes oldal mély nyomot hagyott bennem, és egyre inkább féltem, hogy közeledik a vég, ami nem tudom, mit hoz majd. Sok-sok fordulat és csavar volt elrejtve ebben a regényben, ami egy percre sem engedte, hogy letegyem a könyvet. Ha elfáradtam és a figyelmem lankadt, nem igazán volt érdemes folytatnom az olvasást, mert annyi apróságot rejtett a történet, hogy nem akartam semmiről lemaradni.

„A meggondolatlan fecsegés emberéletekbe kerülhet.”


Maga a történet egy skót kémnő és egy brit pilótanő barátságát mutatja be a kezdetektől. A fordulat ott kezdődik, hogy az egyiküket foglyul ejtették a németek, és különféle kínzásokkal próbálják elérni, hogy minél több információt szedjenek ki belőle. A kínzások nem hoznak eredményt, ezért egy igen furcsa módját találták ki, hogy megtudják a szükséges információt. Egy olyan lehetőséget kínáltak kínzás helyett, hogy nyugalomban, csendben írjon le mindent, amit tud az ellenséges táborról. A könyv feléig az Ő írásait olvashatjuk, majd ott fordul a kocka, és a kémnő (nem véletlenül nem írok neveket! ;) ) folytatja a történetet.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy míg a könyv első felében E/3-ben olvastuk a történetet, a felétől kezdve pedig E/1-ben volt a folytatás.
Nagyon tetszett az is, hogy nagyon pontos leírást kaptunk mindenről, ebből is látva, az írónő igen alapos munkát végzett, nem csak összecsapta a könyvet.
A könyv nagy tanulsága a barátság volt. Én is hiszem, hogy a család mellett a barátság az a hatalmas ajándék, amit az élettől kaphatunk. Ti meddig mennétek el a barátságotokért? Mit tennél meg életed egyik legfontosabb emberéért?

„Ha az ember rátalál a legjobb barátjára, az olyan, mintha szerelembe esne.”

Biztosan el fogom még olvasni a későbbiekben, mert bár figyelmesen olvastam, a sok-sok fordulat miatt biztos vagyok benne, hogy nagyon sok minden felett még így is elsiklottam.

Ajánlom Nektek is hogy időt szenteljetek erre a könyvre, mert amellett hogy nagyon izgalmas, sok-sok mondanivalót is tartogat!

Felkeltette az érdeklődésed?

10/8,5


Egy kis érdekesség: 
A repülés amerikai származású női úttörője, az első jelentős női pilóta, Amelia Earhart

Élete:
Amelia Mary Earhart és nővére, Muriel gyerekként sohasem töltött sok időt egy helyen az Egyesült Államokban, mert apjuk folyamatosan munkát keresett. A lányok egy ideig a nagyszüleikkel éltek. Jó nevelést kaptak, szerettek olvasni és zenét hallgatni.
1917-ben, egy évvel azután, hogy befejezte a középiskolát, Earhart belépett a kanadai Vöröskereszt szervezetébe, hogy az első világháborúban harcoló katonákon segíthessen. Egy katonai kórházban dolgozott, és az oda kerülő repülős páciensekkel való beszélgetések felkeltették a figyelmét a repülés iránt.
Első alkalommal 1920-ban repült, mint utas, és egyből beleszeretett a repülésbe. Elkezdett pilótaleckéket venni, bár szülei ezt ellenezték. Miután megszerezte a pilótaigazolványt, teherautó vezetésével összeszedett annyi pénzt, amiből repülőgépet vehetett.
Heteken belül női magassági rekordot állított fel 4300 méter elérésével. A rekord nem állt fenn sokáig, de jól jelezte Earhart elszántságát.
Az 1920-as évek közepére szülei elváltak, Amelia az anyjával maradt, a Massachusetts állambeli Bostonban vállalt állást, előbb mint angoltanár, majd mint szociális munkás (social worker), és a hétvégeken kedvtelésből repült.
Elért eredmények:
1930-ban 291 km/h-val női sebességi rekordot állított fel, majd 1931-ben 5624 méterrel női magassági rekordot ért el. Még ebben az időben is több nő kritizálta Earhartot azért, mert 1928-ban csak utas volt az Atlanti-óceán átrepülésén.
1932. május 20-án indult el egy kétmotoros Lockheed Vega repülőgéppel Új-Fundlandból (Kanada), hogy egyedül repülje át az Atlanti-óceánt. A repülés nem volt könnyű. Az üzemanyag beszivárgott a vezetőfülkébe, a magasságmérő elromlott és viharos szél dobálta a gépet. Egyszer rövid időn belül 900 métert zuhant a gép és pörögni kezdett. Mindezek ellenére elérte Írország partjait és sikeresen leszállt a 15 órás út után. Lindbergh úttörő repülése óta ez volt a második ilyen repülés.
Earhart 3200 kilométeres női távolsági rekordot is felállított. Az út után Earhart a világ egyik legismertebb asszonya lett. Az útról könyvet írt The Fun of It címmel (kb. „ez a móka benne”), ami tovább erősítette hírnevét közvetlen, humoros stílusa miatt. Következő hőstette az volt, hogy 1932. augusztus 24-25-én keresztülrepült az Amerikai Egyesült Államok felett, Kaliforniából indult és New Jersey-be érkezett meg. Az út kevéssel több volt, mint 19 óra, ami szintén rekord volt. A rákövetkező évben Earhart megismételte az utat, ezúttal két órával kevesebb idő alatt. 1935-ben az első pilóta volt, aki Hawaii-ból Kaliforniába repült egyedül. Még abban az évben megállás nélküli repüléssel elsőként tette meg a Los Angeles és Mexikóváros közötti utat, majd néhány héttel később az első repülést Mexikóváros és Newark között (New Jersey).
Utolsó útja:
Az elért eredmények imponáltak Edward Elliott-nak, a Purdue University (Indiana állam) elnökének, aki alapítványt hozott létre repüléstechnikai kutatások céljára és vásárolt Earhart számára egy új repülőgépet. Ez egy korszerű Lockheed Electra volt, sok műszerrel felszerelve. Earhart elhatározta, hogy a géppel egy utolsó nagy utat tesz a Föld körül. Wiley Post és Howard Hughes pilóták már megtettek hasonló utat, de ők északi útvonalat választottak, ami rövidebb volt.
„Ha ezt megcsinálom, abbahagyom a hosszútávú repüléssel való kísérletezést”. - mondta Earhart.
Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén Miami-ből szálltak fel (Florida állam) és délkeleti irányban kezdték meg az utazást. Brazíliába repültek, majd északkeletre,Szenegál felé vették az irányt. Átrepültek az afrikai kontinens fölött (több helyen leszálltak), érintették az Arab-félsziget déli részét, majd Indiába érkeztek. Ezután délkelet felé fordultak, hogy elérjék Indonéziát. Új-Guinea Lae nevű helyére 1937. június 28-án érkeztek meg. Eddig közel 32 000 km-t tettek meg. A következő „ugrás” volt a legnagyobb: aHowland-sziget a Csendes-óceán közepén fekszik, 3500 km-re jelenlegi helyüktől. Már a felszállás előtt technikai nehézségek akadtak, de az indulás mellett döntöttek, ami július 1-jén megtörtént.
Ahogy a sziget felé közeledtek, Earhart július 2-án rádión időjárásjelentést kért a sziget térségéről. A sziget közelében vihar volt. Még néhány rádióüzenet érkezett, köztük az elsőben Earhart alacsony üzemanyagszintet jelentett. Az utolsó üzenet helyi idő szerint délelőtt 8:45-kor érkezett. A repülőgép azonban soha nem érkezett meg a szigethez.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Amelia_Earhart
~Harmatcsepp~



Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images