General Press
Ha eljő az éj
Harmatcsepp
Katherine Webb
romantikus
történelmi
Katherine Webb - Ha eljő az éj
Katherine
Webb - Ha eljő
az éj
Fülszöveg:
„A szegénységbe született
Leandro Cardetta gazdag emberként tér vissza Amerikából a szülőföldjére,
Dél-Olaszországba. Felbéreli az angol építészt, Boyd Kingsley-t, hogy készítsen
terveket omladozó palazzójának felújítására. A férfit elkíséri kamasz fia és
visszahúzódó, bátortalan második felesége, Clare is, hogy együtt töltsék a
nyarat Leandro vendégeként.
A védett palazzo
biztonságot nyújtó falain kívül azonban forrong a tartomány. A napról napra élő
napszámosok mind elkeseredettebbek, és bármit megtennének, hogy munkához és
élelemhez jussanak. Az egyikük Ettore, Leandro unokaöccse, aki túl büszke
ahhoz, hogy a nagybátyjához forduljon segítségért. Ám amikor egy nap súlyosan
megsérül, nincs más választása, mint hogy az ő ajtaján kopogtasson. És amikor a
nagybátyja házában találkozik Clare-rel, minden visszavonhatatlanul
megváltozik…
1921 nyarán, a perzselő
hőségben számtalan titkokkal terhelt életút keresztezi egymást a kietlen
Pugliában. Egészen pontosan hogyan gazdagodott meg Leandro Amerikában? Miért
tudja a hatalmában tartani Boydot? És ahogy eljő az éj, lassan minden titokra
fény derül…”
A
könyvet a General Press Kiadó
jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is köszönök a kiadónak! :)
A történetben két szál váltakozik : Egyrészt Clare családja, és érzései kerülnek
bemutatásra, miközben egy végzetes utazás kezdi életét. Férje, Boyd Pugliába utazott, mert oda
szólította munkája, és megkérte családját, csatlakozzon a nyárra. Egy nevelt
gyermekük van, Pip, aki a férfi első
házasságából született.
Elsőként boldog család benyomását keltik, Pip és Clare
teljesen egy hullámhosszon vannak, jól megértik egymást. Bár Boyd is egy jó
férjnek mutatkozik, mégis valamiért nem lopta be magát a szívembe. Ahogy az
asszony megérkezik a végállomáshoz, és leszállnak, eléggé nyomasztó lesz
minden.
„Ahogy kinyitják a vagon ajtaját, forró, fullasztó levegő csapja meg az orrukat, és mintha vérszagot hozna. Igen, az alvadt vér fémes bűze az. A mély, szíverősítőnek szánt lélegzet megakad a torkán; Clare undorodva néz körül.”
Ezután
nem is tudtam mire számíthatnék. Egy autóval elindulnak a célállomásig, Leandro házába. A férfi, és felesége, Marcie boldogan fogadják vendégeit, de
valahogy Claret nem nyűgözte le. Pip sem találja a helyét ebben a kietlen
vidéken, és ráadásul gyerekeket sem látnak sehol… ahogy a napok telnek, kiderül, Leandro nem véletlenül hívta ide a családot, és úgy tűnik nem is akarja őket elengedni...
A másik szereplőnk Ettore. Az Ő élete teljesen más.
Egy lukban lakik apjával, testvérével, és annak kisfiával. Rettentő bűz
terjeng, amit részben a mosdatlanságuk okoz. Sajnos nem az igénytelenségük okán
nem tisztálkodnak, hanem mert elfogyott a havi vízkészletük, és nincs pénzük
többet venni. Ebben a nyomornegyedben mindenki éhbérért dolgozik, és nem látnak
lehetőséget, hogy valaha változni fog valami… Ettoret egy súlyos baleset érni,
melynek következtében nagybátyja segítségére kényszerül a felépüléséig.
Itt
már sejthetjük, hogy hol fognak összeérni a szálak. Sajnos ez nem egy felhőtlen romantikus regény. Mély nyomot hagynak
bennük azok a mindennapos erőszakos cselekmények, az összetört emberek, és az a
rengeteg elvesztegetett élet. A parasztok fellázadnak, és csak sodródunk az
eseményekkel… egyszerűen annyira nehéz volt néha eldöntenem, hogy én miként
cselekedtem volna a szereplők helyében? Mert bár tudom mi lett volna a helyes, nem tudom lett
volna-e bátorságom bármit tenni, mikor kirángatnak valakit az otthonából, és
minden szó nélkül összeverik. Ti kiálltatok volna a tett elkövetői ellen? Vagy
csak ledermedve álltatok volna a többi ember között?
Nehéz,
valóban nehéz regény volt. Viszont mivel az egész könyv valóságos eseményekre
épült fel, csak ajánlani tudom, hiszen ennek köszönhetően
ismét sokat tanultam.
Ráadásul
egy olyan történelmi eseménynek lehetünk részesei, ami nem olyan elcsépelt, és
számomra ez is nagyon feldobta a regényt!!
Nem
gondolom, hogy ma Magyarországon könnyű helyzetben lennénk, de egy ilyen könyv
elolvasása után azt hiszem, mindannyian tudjuk értékelni azt, amik van. Akár a
nem túl jól fizető munkánk, vagy az egyik legjobb dolgot, amink lehet: a szabadságunk.
Bátran
ajánlom a könyv elolvasását, mert nem egy csöpögő szerelmi regény, és sok kalandot
tartogat. Nem is beszélve arról, hogy mennyi titkot és hazugságot rejteget magában,
ami nem kevés fordulatot hoz a szereplőink életébe.
Felkeltette az érdeklődésed?
Ide kattintva tudod megvásárolni.
10/8,5
Egy kis érdekesség: Puglia, avagy ahol a regény játszódott:
Földrajz
Puglia egy minden ízében dél-olasz régió, ők a ‘csizma sarka’, egyben itt található az ország legkeletibb pontja is (Punta Palascia), amely mindössze 80 km távolságra van Albániától. Északon, délen és keleten tenger határolja.
A régió földrajzi vonatkozásairól dióhéjban annyit, hogy alig-alig találunk hegyvidéket, összterületének mindössze csak kb. 1,5%-án, így nagyjából fele-fele arányban síkságok és dombságok alkotják. A síkságok közül itt van a Pó-síkság utáni második legnagyobb egybefüggő sík terület Olaszországban, a La Tavoliere delle Puglie, melynek területe mintegy 3 000 km2. A régió kb. 80%-át mészkő alkotja, így sziklákat, dolomitokat találhatunk bőséggel. Partja részben köves-sziklás, rengeteg barlanggal, és az Egészségügyi Minisztérium a partszakasz 98%-át fürdőzésre alkalmasnak nyilvánította.
Klímája egyértelműen mediterrán, forró és száraz nyarakkal és enyhe telekkel. Hó csak a kevés hegyvidéki részen fordulhat elő, de ott is csak a keletről érkező komolyabb hideg légáramlatok hatására. Ősszel és télen inkább jellemzőek a ködös éjszakák és hajnalok. A nyarak forróságát a tenger felől érkező szelek teszik elviselhetőbbé.
Történelem
Puglia bizonyíthatóan már 250 000 évvel ezelőtt is lakott volt, később – elsősorban a déli részei – görög fennhatóság alatt állt, majd a Nyugat-Római Birodalom idején a híres Via Appia és Via Traiana építése révén stratégiai fontosságúvá vált. A birodalom bukása után – köszönhetően a bizánciaknak, a normannoknak és a sváboknak – szenvedéssel teli időszak következett. A Nápolyi Királyság és a spanyolok után a franciák is idelátogattak a XIX. század elején, innen a feudalizmus és az igazságszolgáltatás új elemei származnak. A fasizmus és a második világháború után a mezőgazdaság gyors fejlődésnek indult, és a legfontosabb ágazat volt sokáig; egészen addig, míg végül a ’70-es, ’80-as évektől turizmus nagyobb jelentőségre nem tett szert.
Nevének eredete nem teljesen tisztázott, az egyik legvalószínűbb verzió, hogy az Apulia szóból származik, amely pedig az Apluvia-ból jön, jelentése valami olyasmi, hogy az ‘eső nélküli föld’. Érdekesség, hogy néhány évtizeddel ezelőttig következetesen a Le Puglie megnevezés volt használatban a régióra, ez az utóbbi időben alakult át írásban és szóban is Puglia-vá.
Nyelvjárások
Puglia nyelvészeti szempontból is csemegének számít. Az itt beszélt dialektusokat két nagy csoportba oszthatjuk (igen, annyi van, hogy csoportosítunk), az egyik ezek közül a dél-olasz dialektusoké, a másik pedig az extrém dél-olasz dialektusoké. Az előbbi csoportba tartozik a pugliai tájszólás, a barival és a foggiaival együtt (meg még néhány, a környező régiókra inkább jellemző tájszólások is ide sorolhatók), a másodikba pedig a salentoi, a lecce-i, a brindisi és a gallipoli nyelvjárás, amelyek inkább a szicíliai és calabriai extrém tájszólások rokonai.
De, hogy az örömünk teljes legyen, beszélnek itt még olyan nyelvjárásokat is, melyeknek egyes idiómái a neolatin nyelvekkel köszönőviszonyban sincsenek, ezek közül ismerjük (hát, ha mi nem is, de ők biztosan ismerik) a griko és az albereshe tájszólást, melyek értelemszerűen a görög, illetve albán nyelv hatásait viselik magukon.
Gazdaság, közlekedés
Gazdasági értelemben a régió az ország összessége szempontjából nem tartozik a legjelentősebbek közé, a turizmus azonban mindenképp kiemelendő. Puglia-ban hihetetlen számban találhatók meg a legkülönfélébb, kisebb-nagyobb kastélyok, melyek komplett körutazásokra csábítják a gyanútlan turistát. A látnivalók száma gyakorlatilag kifogyhatatlan, remélhetőleg lesz alkalom időről-időre bemutatni egyet közülük.
Mezőgazdaságát jellemzi, hogy itt (nevezetesen Foggia tartományban) termesztik az olasz paradicsom 50%-át.
Számos főút mellett az A14 és A16 autópályákon Bologna, illetve Nápoly felől érhető el legkönnyebben. Emellett állami és magán vasútvonalak könnyítik a közlekedést. Repülőterei közül a legjelentősebb Bari-ban van, ezt Karol Wojtyla-ról nevezték el. Leghíresebb és legnagyobb kikötője is ebben a városban van, innen Horvátország, Montenegro és Görögország felé/felől indulnak/érkeznek a kereskedelmi vagy turisztikai céllal közlekedő hajók.
Forrás: http://olaszorszagrol.hu/tartomanyok/puglia/
~Harmatcsepp~
.jpg)
0 megjegyzés