"A ​húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnok Kvadránsban az imádott könyvek között.

Azonban az iskola vezénylő tábornoka – aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja – megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a többszáz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni.

Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól… mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki „törékeny" embereket, hanem felperzselik őket.

Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is.

Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja.

Barátok, ellenségek, szeretők. A Basgiath Hadi Iskolában mindenkinek határozott tervei vannak, mert ha valaki egyszer bekerül, onnan csak két kiút van: lediplomázni vagy meghalni."

Nagyon vártam ezt a könyvet, hogy megjelenjen. Először a TikTok felületén találkoztam vele, mikor is az eredeti regényről mondtak kritikákat. A véleményeket tekintve megosztó műről beszélünk, van aki imádja, és van aki nem érti a hype-ot. Én a népesebb csoportba tartozom, aki egyszerűen rajong ezért a könyvért.

Mivel egy majdnem 800 oldalas műről beszélünk, így nem sikerült munka mellett egy nap alatt elolvasni, szükségem volt 3 napra hozzá. Egyszerűen magával ragadott a történet, úgy kellett kényszerítenem magam, hogy legyetem, emlékeztetve maga hogy a felnőtt emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy alvás nélkül induljanak el a munkahelyükre.

Rebbecca Yarrostól eddig csak a Full ​Measures – Tiéd vagyok című kötetét olvastam. Eredetileg arra számítottam, hogy ebben a kötetben is a romantikus szál fog dominálni. Hát, hatalmasat tévedtem. A központban inkább a sárkánylovasok kiképzésének kegyetlen valósága kerül középpontba.

"Egy sárkány a lovasa nélkül tragédia.
Egy lovas a sárkánya nélkül halott."

Ez az idézet tökéletesen összefoglalja a könyv hangulatát.

Violet karaktere azonnal megnyert magának, közel éreztem magamhoz a visszahúzódó, könyvekbe temetkező szürke kisegér karaktert. Mikor az anyja a legnagyobb halálozási aránnyal rendelkező, rendkívüli erőnlétet és ügyességet igénylő kvadránsba kényszeríti, rendkívül megsajnáltam.

Xaden karakterétől kezdetben nagyon tartottam, nagyon tehetségesen hozta a kegyetlen személy látszatát. A történet előrehaladtával egyre többet tudunk meg a múltjáról és a tényleges személyiségéről. A cselekmény alatt egyre inkább megszerettem őt. Érezhető volt, hogy tele van titkokkal, emellett mégis egy gondoskodó és felelősségteljes karakter rejtőzik.

Az abszolút kedvenc karakterem mégis Tairneanach volt. Őt tartják az egyik legveszélyesebb sárkánynak, aki a harcok során hatalmas fenyegetést jelent. Ennek ellenére a személyiségét egy szarkasztikus nagybácsiként tudnám leírni. Az egész könyvben az ő meglátásain nevettem a legnagyobbakat. Annak ellenére, hogy azt hangoztatja, hogy ő milyen csodálatos, tévedhetetlen és Sgaeylen kívül nem szeret senkit, az emberekkel pedig nem törődik, Violet minden lépését figyelemmel kíséri, folyamatosan védelmezve őt.

Imádtam a könyv minden oldalát, kifejezett erőfeszítéseket kellett tennem, hogy le tudjam tenni. A könyv végi csattanó rendkívül meglepett, késztetés éreztem, hogy rögtön a kezembe vegyem a második kötetet. Rögtön fel is mentem az internetre, hogy azt is megvegyem, de sajnos konstatálnom kellett, hogy az majd csak 2024. június 24. napján jelenik majd meg. Régen éltem meg ekkora pofára esést. 

Összefoglalva tehát, azt hiszem, hogy az elmúlt 2 évben ez volt a legjobb könyv, amit csak olvastam. Alig várom, hogy következő júniusban a második kötet is a kezembe kerülhessen.