"A ​családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.

De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért."

Szeretem a krimiket, így esett a választásom is erre a regényre. Mivel a Tőrbe ejtve filmekhez hasonlították, egyértelmű volt hogy el akarom olvasni, mivel ez az egyik kedvenc közös filmünk a férjemmel. 

Az elején nekem kimondottan tetszett ahogy mint olvasót, megszólít az író, illetve az is, hogy előre felvázolta mire számíthatunk és pontosan melyik oldalakon fogunk gyilkossággal találkozni. Kiemelkedőnek tartottam az írói stílust, különleges hangulat lengte be az oldalakat. Minden egyes családtagnak szentelt egy-egy fejezetet így mindenkiről folyamatában formálódott a véleményünk. Voltak szerethető, illetve kevésbé szerethető karakterek is. Ahogy haladtunk előre, rájöhettünk mindenkinek vannak hátsó szándékai, és egyikük sem tökéletes. Valahol minden egyes családtagnak az élete félresiklott, egyfajta kudarcot vallott. 

Olvasás közben azt éreztem egyre inkább fogy a varázs. Nem volt gyors és könnyed olvasmány a rengeteg információ és esemény miatt, mivel kifejezetten cselekménydús volt szerintem. Időre volt szükségem hogy megemésszem a történteket, összerakjam a fejemben az újabb darabkákat és változtassak a teóriámon. Csakhogy egy idő múlva lankadt a figyelmem, és egyre kevésbé találtam a helyem ebben a szövevényes pókhálóban, már nem kötött le annyira...

A végső jelenetekben valóban hasonló érzésem volt mintha egy Tőrbe ejtve filmet néznék, csakhogy nem ütötte meg azt a szintet, amit sajnáltam. Egyébként az kifejezetten tetszett ahogy a végén összeállt a kép, a befejezés teljesen megdöbbentett. Biztos esélyt fogok adni a folytatásnak mert látok benne fantáziát, remélem a sorozat következő kötete végig fenn tudja majd tartani az érdeklődésem, és fenn tudja tartani azokat az érzéseket is, amit az elején éreztem. 

Egyébként pedig ugye a HBO felvásárolta a jogokat a megfilmesítésre, aminek kifejezetten örülök, mert ez a történet szerintem a vásznon jobban fog tetszeni mint könyv formátumban, ami egyébként ritka. Kíváncsian várom. 

Ha kíváncsiak vagytok további tartalmakra, kövessetek Instán ide kattintva.