Az első oldaltól egyfajta nyomasztó érzés kerített hatalmába. Fontos és egyben nehéz témákat boncolgat Kuang: elnyomás, kihasználás, rabszolgaság, kizsákmányolás, rasszizmus és még sorolhatnám. Ezek mind egyenként is nehéz témák, nemhogy egyszerre szembesüljön vele az olvasó. A cselekmény lassú folyású, amit az elején még élveztem is. Úgy gondoltam ez kell is ahhoz, hogy teljes mértékben azonosulni tudjunk Robin helyzetével, mi is elmélyülhessünk ebben a társadalmi helyzetben és pontos képet kapjunk arról, milyen is egy kutató/professzor élete - milyen kitartás és eltökéltség kell ahhoz, hogy valaki ezt az utat végig tudja csinálni. Érdekes volt, ahogy R.F. Kuang átadta a rengeteg kutatómunkával összegyűjtött információt, úgy éreztem én is gazdagodom tőle, és mást nyújt, mint az átlag olvasmányaim. 

Csakhogy a kezdeti lelkesedés alább hagyott, egy idő múlva egyre nehezebben tudtam értékelni a szavak jelentésének hosszú fejtegetését, elkezdett untatni. Mintha egy hullámvasúton ültem volna... Körülbelül a 200. oldalnál tarthattam, mikor erősen elgondolkodtam, abbahagyom az olvasását. Annyira tömény volt minden egyes oldal, az érdeklődésemet elvesztettem, és azt éreztem, már szenvedés az olvasás. Erre a legjobb példa, hogy már szívesebben álltam neki takarítani, mint hogy folytassam. Aztán valahogy túllendültem rajta, és folytattam. Talán csak dacból nem akartam feladni.

Swift egyre inkább keresi a helyét, egyszerre gyűlöli és imádja Bábelt, és a Hermész kiutat kínál neki. Csakhogy fel tudná-e adni azt a kényelmet és tudásszomjat, amit a Bábelben mind kielégíthet? Szembe tudna-e menni az Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézettel, hiába tudja mennyire kihasználják őt? 

"A hatalom nem a toll hegyén található. A hatalom nem cselekszik a saját érdekei ellen. A hatalmat csak olyan ellenszegüléssel lehet térdre kényszeríteni, amilyet már nem tud figyelmen kívül hagyni. Nyers, tántoríthatatlan erővel. Erőszakkal."

Az események a továbbiakban sem lettek gyorsabbak, nem indult be a gépezet, továbbra is tartotta a lassú építkezést. Kisebb meglepetéseket okozott, de semmi eget rengetőt.

Végigrágtam magam a 628 oldalon, talán az utolsó 100-150 oldal alatt kicsit ismét jobban lekötötte a figyelmem, de számomra ez volt az idei évem legrosszabb olvasmánya. Jelen esetben nem találkozott a kereslet a kínálattal, nem én voltam ennek a regénynek a célközönsége, és ezt követően ha azt látom bármelyik könyvnél, hogy a dark academia típusába tartozik, háromszor átgondolom biztos el szeretném-e olvasni. 

R. F. Kuang munkásságát elismerem és tisztelem, egyértelműen brutál sok energia, kutatómunka előzte meg a regény megírását, de nem hiszem, hogy a jövőben olvasni fogok tőle. Mély nyomott hagyott bennem, de nem úgy, ahogy szerettem volna. 

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – más néven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?"