"A Manipulátor

A dark romance duológia első része."

Én megedzett lélekkel indultam neki, nem tudtam mi fog rám várni, még nem olvastam dark romance kategóriában. Valamiért a fejemben azt képzeltem, egy szellem lesz az Árnyék, így meglepődtem, mikor ráébredtem, nem erről van szó. Ez valóban egy macska - egér 'játék' ahonnan nincs menekvés.

A regényt két részre bontanám, így könnyebben el tudom mondani melyiket hogy éltem meg. Az első részében megismerjük Adeline-t, akit egy ismeretlen elkezd zaklatni. Számomra borzongató volt, féltem mit hoz a következő oldal, én is ugyanúgy rettegtem, mint Adeline. Egyre ijesztőbb ahogy az Árnyék folyton csak közeledik, arra várva, hogy lecsapjon. Vajon mi a célja? Meg fogja ölni? Adeline hiába kér segítséget a rendőrségtől, nem történik semmi, sőt, minden nyomot eltüntetnek...

Már a házba is benn járt. Figyel. Egyre közelebb jön. 

Mivel ez egy dark romance regény, sejthetitek mi történik mikor az Árnyék átlépi a határt és megérinti Adeline-t. Felkavaró az az erőszak, ami a szemem előtt játszódik le. A nyelvezet számomra helyenként már-már alpári. De mégis tovább olvastam...

Zade személye az utolsó oldalig kettős maradt. Kedveltem, de mégis utáltam. Kedveltem azért a nézetért amit vall, hogy védtelen gyerekeket és nőket ment meg az élete árán is, de gyűlöltem azért, amit Adeline-nal tesz. Bár logikus érveket fektetett le miért teszi azt és úgy amit csinál, engem egyáltalán nem győzött meg, és csak még jobban megvetettem miatta. 

Bár sokaknak Zade karaktere jobban tetszett mint Adeline, én mégis az ellen tábort erősítem. Sokaknak irritáló lehet az, hogy Adeline milyen döntéseket hozott, mégis ha logikusan átgondolom, hiába cselekedett volna másként, kevésbé vakmerően vagy akár a józan észt követve, a végkifejlet akkor is ugyanaz maradt volna. Mert Zade elől nincs menekvés. Imádtam a könyv első felében a titokzatosságot, a napról napra növekvő veszélyt.

A második felénél azt éreztem, egyre több mocsok hullik rám. A gyermek kereskedelemmel foglalkozó részeket inkább mint kívülálló olvastam, szándékosan nem képzeltem magam elé, nem akartam hogy nyomot hagyjon bennem. Majd ahogy a maffia szál erősebb hangvételt kapott, ismét jobban élveztem az olvasást, kíváncsi voltam mi fog történni. 

A befejezése szerintem zseniális, aki csak egy kicsit is kedvelte ezt a sötét hangulatú regényt, biztos el fogja olvasni a folytatást. Alapjáraton nem szeretem ezt a típusú lezárást, de nyugtat, hogy közel van a március amikor is megjelenik a következő rész, így elnézem H. D. Carltonnak. 

Bármennyire is beteg volt, én szerettem.