Swift

Hercz Júlia - Gyöngy és Rubin



Nemrégiben olvastam az Acél és Lazuritot Hercz Júliától, és nem volt kérdés, a következő regényét is el fogom olvasni. Szerencsémre nem kellett sokat várnom, mert már előrendelhető volt a Gyöngy és Rubin. A napokban végre kézbe is vehettem, így amint lehetőségem adódott, neki is kezdtem. 

Ami elsőként szemet szúrt, a szokásosnál kisebb betűméret. Bár ritkán használom a szemüvegem, most jó szolgálatot tett. Ennek a betűméret választásnak gondolom gazdasági oka lehetett - a regény terjedelme valamivel kevesebb oldalt tölt meg, így kisebb az előállítási költség, és az olvasók is jobb áron tudják megvásárolni. (Ha ez lenne a valódi ok, én határozottan támogatom ezt az irányvonalat!) De hozzáteszem ismét, ezt én gondolom, nem tudom ez lehet-e a valós oka. Egyébként idővel szerintem hozzá lehet szokni, csak furcsa volt az első oldalakon.

Már ismerős volt számomra ez a 19. század eleji Anglia, hiszen az előző két kötet is itt játszódott. Boldog voltam, hogy újra itt járhatok, és a már ismert szereplőkkel is találkozhattam, ha csak futólag is. 

Maga az alaptörténet szerintem nagyon izgalmas volt, a két főszereplőnk: Elinor a démonvadász, és Shin, Merryweather bárója aki démon. Egy tragikus gyilkosság kapcsán kerülnek szembe egymással, és mindkettejük érdeke felkutatni, ki tette ezt. Ha nem lenne elég az alapfeszültség miszerint egy démon és egy démonvadász kénytelen összedolgozni, az írónő tudja mégis tovább fokozni. Elinor az a gyöngy, akit Shin régóta kutat, és célja, hogy lényegében megölje, ezáltal visszanyerhet több számára régóta vágyott dolgot. Csakhogy az időközben kialakult érzelmi kötődés miatt ez nehezebb feladat lesz, mint elsőre gondolta.

A séma szerintem hasonló volt mint az előző regényében, a kezdeti ellenséges hangnem szépen lassan átalakult volzalommá. Mégis annyira más volt ez a fajta összjáték és érzelmi változás, mint Sarah és Aiden kapcsolatában. Elinor sokkal megfontoltabban cselekedett, a döntéseivel mint olvasó is együtt tudtam érezni, egyet tudtam vele érteni. Eközben Shin nőcsábász, ravasz stílusa mindent vitt. Nagyon szórakoztató karakter volt, sokat nevettem rajta. Kedveltem azt a pajkosságot, ami jellemezte. Nekem pont ezek miatt tetszett például jobban mint az előző könyv. A szereplőkkel én személy szerint jobban tudtam azonosulni.

Mindketten az együtt töltött kalandok hatására jó kis jellemfejlődésen mentek keresztül, és bár Elinor makacs módon ragaszkodott a nézeteihez, mégis idővel formálódott, ami számomra kimondottan tetszett. Persze ez elengedhetetlen is volt a végkifejlethez. :)

Csak ismételni tudom magam, szerintem érdemes nagyobb figyelmet szentelni Hercz Júlia munkásságának, mert én kiemelkedőnek tartom a mai hazai írók közül. Kalandos, lendületes regényei engem kilóra megvettek, és bár még csak most jelent meg ez a kötet, mégis szívem szerint feltenném a kérdést:

Mikor érkezik a következő rész? 

Igen, igen, tudom, részt mondtam, miközben nem egy sorozatról van szó. Szerencsémre az Arany és Ónixot még nem olvastam, mivel csak nemrégiben figyeltem fel az írónőre. Így nyugtat a tudat, a közeljövőben még vár egy újabb kaland. :) 


Romantikus ​nyomozás a misztikus lényekkel teli, 19. század eleji Londonban.

Elinor azóta tudja, hogy ő csupán ízletes falat a démonok számára, amióta gyermekkorában megtámadták. Felnőve csatlakozott a démonvadászokhoz, ám egy nap holtan találja a mentorát. A nyomok egy rókadémonhoz, Lord Merryweatherhöz vezetnek. Elinor bosszútól és félelemtől hajtva saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást.

Shin, Merryweather bárója sosem tudott ellenállni a nőknek, főleg az olyanoknak, akik a legelképesztőbb indokokkal csábítják légyottra. Ám arra nem számított, hogy épp egy bárókisasszony akarja megölni… Már azt tervezi, miképp is fogja behajtani az elmaradt éjszakát, amikor azzal szembesül, hogy gyilkossággal vádolják, és csupán négy hetet kap ártatlansága bizonyítására. És ha mindez nem lenne elég, a kisasszonyról kiderül: nemcsak ismerte az áldozatot, hanem ő a gyöngy, akinek a szívét fel kellene falnia, majd kivonni belőle az esszenciát, hogy segíthesse az otthonvilágában maradtakat.

Vajon be tudja bizonyítani az ártatlanságát? Megtalálják az igazi gyilkost? És mi lesz Elinorral? Meghal, vagy sikerül megszabadulnia az átoktól, ami egész eddigi életét beárnyékolta?

Hagyd, hogy elcsábítson!

Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images