Milyen könyvet olvassak?

Jennette McCurdy élete kívülről csillogónak tűnhet, ám a valóság ettől nem is állhatna messzebb. Egy szomorú példáját láthatjuk annak, ha a szülő a gyermekén keresztül akarja megélni az álmait, és eközben a gyermek igénye a teljes elnyomás alá kerül. Jennette humorral igyekszik elvenni a mondandójának az élét, de ez sem szelídít az általa átélt mélységeken. Ha kíváncsi vagy Janette felkavaró önéletrajzi vallomására, mindenképp érdemes velünk tartani a turné során, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a könyv egy példányát is.

Fülszöveg:

Szívfacsaró és szellemes memoár az iCarly és a Sam és Cat sztárjától.

Jennette McCurdy hatéves korában járt először szereplőválogatáson. Az anyja álma az volt, hogy sztárt faragjon az egyetlen lányából, Jennette pedig bármit megtett volna azért, hogy boldoggá tegye az anyukáját. Úgyhogy belevágott az anyja által „kalóriamegvonásnak” nevezett módszerbe, alig evett, és naponta ötször állt mérlegre. Tűrte az átfogó otthoni szépítkezéseket, miközben anyja korholta, miszerint „Láthatatlan a szempillád, érted? Szerinted Dakota Fanning nem festi az övét?”. Jennette-et egészen tizenhat éves koráig az anyja fürdette, eközben osztozott vele a naplóján, az e-mail-fiókján és a lány összes bevételén is.
Jennette rendíthetetlen részletességgel meséli el mindezt – ahogy arról
is beszámol, hogy mi történik, amikor egy álom végre valóra válik, és a nyakába szakad a hírnév. Bár az anyja a fellegekben jár, fan club moderátorokkal e-mailezget, és a keresztnevükön szólítja a paparazzókat („Helló, Gale!”), Jennette-et felemészti a szorongás, a szégyen és az önutálat, ami étkezési zavarokban, függőségben és egy sornyi egészségtelen kapcsolatban mutatkozik meg. Ezek a problémák csak súlyosbodnak, amikor nemsokkal azután, hogy megkapja az újabb főszerepet, az anyja meghal rákban. Végül Jennette a gyógyulás útját választja, és úgy dönt, életében először azt fogja tenni, amit valóban akar.
Ez a kötet jóleső elfogulatlanságával és sötét humorával inspiráló történet az alkalmazkodóképességről, a függetlenségről és annak öröméről, amikor az ember saját maga samponozhatja be a haját.

Megrendítően humoros és sokkolóan őszinte vallomás.
Ismerd meg az év legsikeresebb életrajzát!

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2024 · 368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635976805 · Fordította: Rácz Kata · Beleolvasó · Megvásárlás

Véleményem:

Ennek a könyvnek a címe volt leginkább az, ami elsőként megfogott. Már az olvasása előtt is elgondolkodtatott: milyen traumákat élhetett át Jennette McCurdy? Mit tett az anyja amivel kiérdemelte ezt a kegyetlen címet? Hiszen a halottakról nem szoktunk már csak elvből sem rosszat mondani, főleg nem a közönség előtt felvállalni, és végképp nem az anyákra ilyen jelzőket aggatni...

Magam sem számítottam rá, mennyire meg fog viselni az olvasása. Pedig van egy fajta humor, amivel a nehézségeket próbálja valamelyest palástolni, de a szívem szakadt meg, hogy a gyerekkora, fiatalsága így elveszett, és csak egy bábú volt, amit az anyukája, Debra McCurdy kedve szerint formált, mozgatott.

Hat éves korában kezdett el színészettel foglalkozni, ugyanis Debra is ezt szerette volna csinálni, de a szülei nem engedték. Így saját lányán keresztül akarta megvalósítani azt az álmát, amit Ő nem érhetett el. Jenette mivel minden áron meg akart felelni a felé támasztott elvárásoknak, és egyetlen célja az volt, hogy az anyja büszke legyen rá, boldoggá tegye, minden utasítását követte. Felháborítónak tartottam, mikor Jenette 39,5 fokos lázzal nem az ágyat nyomta, hanem egy meghallgatásra ment, ahol gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítóval tömte az anyja, csak hogy megkapja a szerepet. Ilyet egy anya nem tesz a lányával! De ez még csak a jéghegy csúcsa... Ahogy haladunk a memoárban, egyre több ténnyel nézünk szembe, miként is pusztította Debra a lányát.

Ő maga volt az, aki kalóriadeficitre kényszerítette Jennette-t még hangsúlyozom gyerekként, hogy késleltesse a női jegyek megjelenését, és minél tovább megőrizhesse a gyermeki alakját. Az anorexiát is neki köszönheti, hiszen a megfelelési kényszer hatására gyorsan gyökeret eresztett a betegség.

De nem csak lelkileg volt abuzív a viselkedése. Az egyik gyerekként eljátszott jelenete igazán sokatmondó:

"Hűha, Net! - kiállt fel anya olyan hevességgel, ami már-már megijeszt. - Hol tanultál meg így játszani?

- Nem tudom - feleltem, pedig tudom. Pontosan tudom, hol tanultam meg így játszani.

Azonban több eszem van annál, mintsem eláruljam anyának, hogy az ő kiszámíthatatlan és erőszakos viselkedéséből merítem az inspirációt a karakterem megtestesítéséhez. Azzal csak még kiszámíthatatlanabb és erőszakosabb viselkedést váltanék ki belőle. Azt akarom, hogy higgadt legyen. Kiszámítható."

Az olvasás közben lelkileg én is megtörtem kicsit. Nehéz volt tétlenül csak olvasni a sok szenvedést, elnyomást. Mérhetetlen felháborodást és dühöt éreztem. Adott volt egy kislány, aki lassan tinédzserré fejlődött, és a fiatalsága a felnőttek kegyetlen sakktábláján csak egy ide-oda tologatható figura volt. Sirattam azt a meg nem élt önfeledt gyermekkort ami neki nem adatott meg, és szívből sajnáltam amiért ennyi lelki törést szenvedett el abban a korban, amikor lényegében saját magát kellett volna felfedezni, megtalálnia. Ehelyett ahogy írta is, mindenki mást játszott, és időközben elvesztette önmagát.

Volt a könyvben egy olyan pillanat, amikor le kellett tennem, mert időre volt szükségem, hogy megemésszem az olvasottakat:

"Tizenhét éves koromig rendszeresen megvizsgálta a mellemet és a vaginámat. A "vizsgálatok" során a testem megdermedt a feszélyezettségtől. Úgy éreztem erőszakot követnek el rajtam, mégsem volt hangom, képességem ahhoz, hogy ezt kifejezzem. Arra kondícionáltak, hogy úgy higgyem, minden egyes határ, amit meghúznék, árulás vele szemben, ezért hallgattam. Együttműködtem."

Keresem a szavakat, de nem találom. Megrendítő, hogy ilyen megtörténhet, és meg is történt... Őszintén sajnálom Jennette McCurdy!

Idővel egy határ azért húzódott köztük, ami annak volt köszönhető, hogy Debra ismét rákos lett - ezúttal már nem gyógyult meg.

De a tetteinek számos következménye lett a lánya, és a családja életében. Olyan traumákat szenvedett el Jennette, amit bár terapeuta segítségével igyekszik feldolgozni, de ez egy hosszú folyamat lesz a jövőben is. Az anorexia átalakult bulimiával, ami egy még rosszabb betegség, és alkoholizmussal társítva borzasztóan pusztító. Jennette felismerte hol, milyen pontokon siklott félre az élete, és azon dolgozik, hogy újra felépítse magát, de ezegyszer olyannak, amilyen ő maga szeretne lenni.

"Az anyukám nem érdemelte ki ezt a piedesztált. Nárcisztikus volt. Nem volt hajlandó bevallani, hogy bármiféle gondja lenne, pedig ezek a gondok pusztító erővel rombolták a teljes családunkat. Anyám érzelmileg, mentálisan és fizikálisan is bántalmazott különböző módokon, ami mindig is hatással lesz rám."

Összességében ez egy megrendítő, felkavaró memoár volt. Az érzelmek színes skáláját éltem meg. A maga módján kihagyhatatlan, fontos üzeneteket hordoz magában. Akár a bántalmazás formáit, vagy az önkárosító betegségeket (anorexia, bulimia, alkoholizmus) vesszük alapul. Sosem tudhatjuk, aki csillogásban, hírnévben fürödve éli a mindennapjait, milyen démonokkal küzd meg otthon, egyedül. Szívből sajnálom, hogy Jenette ilyen nehéz életutat járt be, és kívánom, hogy a jövőben sikerüljön a saját álmait megvalósítania, és azt tegye, ami őt teszi boldoggá!

Nyereményjáték:

A játék során nincs más feladat, mint a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent életrajzi könyveket felismerni az idézetek alapján, és a könyv címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom:

“Hivatalosan 1966 nyarán lettem leszbikus. A suliban rendszeresen belezúgtam a lányokba, méghozzá mindent felemésztő tűzzel. Az apám ismerte az egyik ilyen „szerelmem” apját, és nevetgélve megbeszélte vele a dolgot; fel sem tűnt nekik, hogy szexuális töltete lenne az ügynek.”