Tillie Cole ismét egy lélekszaggató történetet hozott el nekünk, melyet ismételten a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvashatunk. A rebellis, múltja által traumatizált Cromwell és a bájos, zene szeretete által vezérelt Bonnie nem is különbözhetnének ennyire, mégis a lelkük húrjai ugyanazok az akkordokat szólaltatják meg. Szem nem marad szárazon - ha pedig megválaszoljátok az állomások kérdéseit, Nektek is esélyetek nyílik nyerni egy példányt a regényből!

Fülszöveg:

Történet a zenéről, a gyógyulásról és a szerelem mindent legyőző erejéről.

A tizenkilenc éves Cromwell Dean az elektronikus tánczene feltörekvő csillaga. Emberek ezrei rajonganak érte, de senki sem ismeri igazán. Senki sem látja, mit rejt a szíve. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a lila ruhás lány.

Ő átlát a ú által emelt falakon, egészen a lelkében tátongó ürességig. Amikor Cromwell maga mögött hagyja Anglia szürkeségét, hogy a forró Dél-Karolinában zenét tanuljon, a legkevésbé sem számít arra, hogy újra látja őt. És arra végképp nem, hogy folyton ez a lány jár majd az eszében, akár egy végtelenül ismétlődő dallam.

Bonnie Farraday a zenéért él. Minden hangot beenged a szívébe, és nem érti, hogyan lehet, hogy valaki, aki annyira tehetséges, mint Cromwell, képes elzárni magát ettől. A ú a múltja elől menekül, ezt pedig Bonnie is tudja jól. Próbálja távol tartani magát a útól, de valami újra és újra visszahúzza hozzá.

Bonnie-tól újra berobbannak a színek Cromwell sötét világába. Cromwell az a zene, amitől Bonnie szíve kihagy egy ütemet. De amikor árnyék vetül Bonnie életére, Cromwellnek kell fényt hoznia úgy, ahogy csak ő képes rá. Segítenie kell megtalálni a lány törékeny szívében elveszett dalt. A remény szimfóniájával. A szerelem szimfóniájával. A közös szimfóniájukkal.

Adatok:

Oldalszám: 448

Kötés: Puhatáblás

Megjelenés időpontja: 2025.03.24.

Véleményem:

Tillie Cole neve már korábbról is ismerős volt számomra, ezért sejtettem, hogy ez a könyv sem lesz egy könnyű olvasmány. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy ennyire meg fog viselni érzelmileg. Ritkán sírok könyveken, de ennél a történetnél bizony többször is előkerült a zsebkendő.

Valahol az Az ég minden kékje jutott róla eszembe, bár a két könyvet nem igazán lehet összehasonlítani. Inkább csak abban hasonlítanak, hogy mindkettő nagyon mélyen hat az emberre, illetve a gyászfeldolgozás is fontos közös pontjuk.

Bonnie és Cromwell kapcsolata elég ellenségesen indul. Bár mindketten a zenének élnek, mégis hatalmas ellentét van köztük. Cromwell múltjában egy tragédia áll, ami miatt teljesen elfordult a komolyzenétől. Bonnie viszont lassan, apránként elkezdi lebontani azokat a falakat, amelyeket a fiú maga köré épített.

Nagyon tetszett, ahogyan a könyv bemutatja a zene erejét. Egyszerre tud gyógyítani, de közben kegyetlenül össze is törheti az embert. Cromwell tehetsége elképesztő, mégis jól látszik, hogy a siker és a népszerűség mennyire könnyen félreviheti az embert, ha nincs mellette valaki, aki visszahúzza a földre.

A két főszereplő személyisége teljesen különböző. Bonnie kedvessége, lágysága és kitartása nagyon szimpatikus volt számomra. Igazi céltudatos karakter, aki rengeteget dolgozik azért, amit el akar érni. Cromwell ezzel szemben sokáig inkább menekül a saját tehetsége elől.

Ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, bennem folyamatosan ott volt a félelem, hogy valami biztosan rosszul fog alakulni. Nem akartam naiv lenni – ha egy történet már a felénél ennyire szép, akkor biztosan tartogat még fájdalmas fordulatokat. De arra őszintén szólva én sem számítottam, ami a SPOILER! szerelmük kiteljesedése után történt.

Ez a könyv nagyon mélyen megrázott. A végéig nem voltam biztos benne, mi lesz a történet kimenetele, és többféle befejezést is el tudtam volna képzelni.

A lezárás ugyan bizonyos szempontból kiszámítható volt, mégis olyan erősen hatott rám, mintha teljesen váratlanul ért volna. Ritkán érzem azt egy könyv után, hogy ennyire kifacsart érzelmileg. Ez a történet szó szerint megevett, megrágott, majd kiköpött.

Mégis csak pozitívan tudok róla beszélni, mert nagyon erős élményt adott. Én szívből ajánlom mindenkinek, igazán érdemes elolvasni!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során olyan könyveket kell kitalálnotok a fülszövegrészletek alapján, melyekben szintén nagy szerepet tölt be a zene. A kötet szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom:

 “Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg.”

Állomások:

A Rényi Ádám Várólista és további felnőttmesék című kötete finom iróniával és keserédes humorral vezet végig bennünket a hétköznapi abszurditások világán. Ezek a rövid történetek egyszerre szórakoztatnak és tükröt tartanak: megmutatják, mennyire ismerősek tudnak lenni a legfurcsább helyzetek is. A Blogturné Klub állomásain most ezekbe a különös, néha meghökkentő, néha megható „felnőttmesékbe” nyerhetünk bepillantást — ahol a valóság és a szatíra gyakran csak egy hajszálnyira van egymástól. 

Fülszöveg: 

Kevesen tudják olyan hitelesen megszólaltatni az érzelmeknek azt a sokszínű elegyét, amelyet nap mint nap átélünk, mint Rényi Ádám, a „félperces” novellák immár többkötetes mestere. Hiszen ne is tagadjuk: hol ábrándos vágyakozásba merülünk, amikor a vakvéletlen mellénk sodorja egy utazás közben titkos szerelmünket; hol megrökönyödünk, amikor kiderül, hogy idős barátnőnk nemzetközi összeesküvésnek tulajdonítja a késésünket a cukrászdából; hol kínzó kíváncsiságunk hajt bennünket, hogy meglessük az időnként rejtélyes módon felszívódó házastársunkat; hol elönt bennünket a soha be nem vallott sárga irigység, amikor egy közeli ismerős frissen elnyert díjához kell gratulálni; vagy épp a magányosság csalja ki a könnyünket, ha úgy alakul a karácsony, hogy egyedül sütögetjük a zserbót odahaza.

S persze ezeken túl is számos húrt megpendítenek a kötet novellái, amelyek a groteszk futamoktól a lírai darabokon át a vitriolos társadalomkritikáig és a kacagtató jelenetekig úgy tartanak görbe tükröt a mai magyar mindennapok és úgy általában a mai ember elé, hogy közben cseppet sem bántóak, épp ellenkezőleg: az író egyfelől a tőle megszokott vérbeli humorral és sziporkázó mondatokkal szórakoztat, másfelől őszinte és szeretetteljes érzékenységgel formálja meg még leghóbortosabb hőseit is. Cserébe pedig mi, olvasók sem tudjuk nem szívből szeretni ezeket a mélyen emberi történeteket.

21. Század Kiadó, Budapest, 2026 · 208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635686988

Beleolvasó

Megvásárlás

Véleményem:

Rényi Ádám neve számomra már nem volt ismeretlen: korábban olvastam az Erika néni című kötetét, ami rögtön közel került hozzám. Az a fajta könnyed, mégis sokszor mellbevágó stílus, amivel ír, elég hamar meggyőzött arról, hogy a Várólista sem maradhat ki.

A kötet harminc novellát tartalmaz, és azt a színvonalat hozza, amit az előző könyv után reméltem. Már az első írásnál az volt az érzésem, hogy nincs finom felvezetés vagy kerülgetés: egyszerűen belecsöppenünk a sűrűjébe. A valóság köszön vissza, néha kíméletlenül – például az egészségügyről szóló rész különösen erős nyitás volt. Ebből már sejthető volt, hogy a későbbiekben sem fogja vissza magát a szerző, ha korrajzról van szó.

A kötet egészére jellemző ez a kissé groteszk, mégis nagyon ismerős világ, amit időnként megtör egy-egy finomabb, reménykeltő vagy épp kedvesebb történet. Olvasás közben többször megálltam jegyzetelni, mert volt pár novella, ami különösen velem maradt.

Ilyen volt például a Matek, ami a siker kérdését boncolgatja: mit jelent egyáltalán, és ki meddig hajlandó elmenni érte. Elég sokáig motoszkált bennem utána. A Pizza számomra inkább egyfajta halvány optimizmust hozott, még ha nem is klasszikus értelemben vett „szép” történet. Az Anyák napja pedig kifejezetten megérintett – nehéz volt csak úgy továbblapozni utána.

A legtöbb novella valamilyen érzelmi reakciót biztosan kivált: hol dühöt, hol szomorúságot, máskor meg egy keserédes mosolyt. Nekem bevált az a tempó, hogy nem daráltam le egyben az egészet, hanem hagytam időt két történet között – volt mit átgondolni. Ezek az írások gyakran görbe tükröt tartanak elénk, és nem mindig kényelmes belenézni.

Erősen jelen van a társadalomkritika. Olyan, mintha hétköznapi helyzeteken keresztül mutatná meg, mi van körülöttünk. Ez az, amit igazán szeretek Rényi stílusában: ahogy apró jelenetekből, ismerős szituációkból épít fel valami sokkal nagyobbat.

Összességében nagyon szerettem ezt a kötetet, és biztos, hogy a következőt is el fogom olvasni.

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során idézeteket találtok Rényi Ádám különböző megjelent köteteiből. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvből származik az adott idézet, majd írjátok be a helyes könyvcímet a megfelelő sorba a Tally űrlapon.

Ha figyelmesen olvastok, nem lesz nehéz dolgotok – a szerző jellegzetes humora és stílusa sokszor árulkodó. Sok sikert a megfejtéshez, és ne feledjétek: a helyes válaszokkal esélyetek nyílik megnyerni Várólista és további felnőttmesék című kötetet! 

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én feladványom:

“Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik. Mindenki előadja, hogy bejött neki az élet. Álomállás, álomcég, álomgyerek. Aztán a lányok húzogatják a ruhájukat, hogy ne látsszon a zöldeslila folt, amit álomférj ejtett egy hosszú és űrtartalmas este után hazatérve az Álompresszóból.”

Állomáslista:

Blogturné Klub

03.27. - Milyen könyvet olvassak?

03.30. - Könyv és más

04.01. - Szembetűnő

Mi történik, ha a kegyetlen gyilkosság mögött sokkal több rejtőzik, mint amire bárki számít? A Blogturné Klub turnéja során Charlotte Link Sötét víz című regényével merülünk el a titkokkal és veszélyekkel teli történetben. Vajon mi bukkan felszínre a múlt sötét mélyéből? Tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a General Press Kiadó jóvoltából!

Fülszöveg:

Itt ülök Skóciában egy hűvös, szeles augusztusi estén, és várok… Mire is? Hogy az igazság egy kicsit helyreálljon.

Véleményem:

A Kate Linville-sorozat ötödik kötete, a Sötét víz önálló regényként is teljes mértékben megállja a helyét. Az előző részek ismerete egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy élvezni lehessen a történetet, így ha valakit ez tartana vissza az olvasástól, nyugodtan félreteheti az aggodalmait. Elárulom: én is csak az olvasás után jöttem rá, hogy ez valójában egy sorozat része – ha nem nézek utána, talán észre sem veszem.

Ez a könyv mély nyomot hagyott bennem, mert olvasás közben olyan borzongást éreztem, amilyet már régóta nem. Egy ilyen témában nem könnyű igazán újat vagy kiemelkedőt alkotni, de Charlotte Linknek ez most sikerült. A történet már az első oldalaktól beszippantott, még úgy is, hogy a regény több különböző szálon és idősíkon indul el.

A legmeghatározóbb cselekményszál egy brutális, múltbeli családirtás köré épül, amelynek elkövetőit soha nem sikerült elfogni. Emellett megjelenik egy anya tragikus öngyilkossága, valamint egy fiatal lány elrablása is. A történet gerincét azonban Iris Shawn története adja: a nő egy névtelen zaklató elől menekül, és barátnőjével lakóautós utazásra indul. A kirándulás azonban rémálommá válik, amikor a barátnő nyomtalanul eltűnik – ezzel pedig elindul egy megállíthatatlan eseménysorozat.

Mindegyik történetszál izgalmas volt, de számomra egyértelműen a múltbeli családirtás volt a legerősebb. Rengeteg kérdés kavargott bennem ezzel kapcsolatban: a család tagjain kívül két szemtanú is meghalt, ráadásul teljesen különböző módon. A Millard család azonban olyan kegyetlen és egyedi kínzásokon ment keresztül, hogy ezek a jelenetek még jó ideig nyugtalanítottak az olvasás után is. Folyamatosan azon gondolkodtam: ki lehetett az elkövető, és mi volt a motivációja? És mi a helyzet azzal az egyetlen emberrel, aki túlélte a tragédiát – hogyan menekülhetett meg, és vajon mit látott?

Hosszú ideig szinte lehetetlen volt megjósolni, hol találkoznak majd a különböző szálak. A történet rendkívül izgalmasan építkezik, és rengeteg meglepetést tartogat. A szerző ügyesen játszik az olvasóval is: én például gondolkodás nélkül elhittem mindazt, amit elém tárt. Szinte észrevétlenül altatta el a figyelmemet, kihasználva a naivitásomat és a jóhiszeműségemet. Tulajdonképpen végig az orromnál fogva vezetett – de ezt egyáltalán nem bántam, sőt kifejezetten élveztem.

A cselekmény végig lendületes és gördülékeny marad, miközben a két nyomozó magánélete is érdekes színt ad a történetnek. Több olyan részlet is felkeltette a kíváncsiságomat, amelyről úgy sejtem, az előző kötetekben kaphatok majd bővebb magyarázatot.

Nagyon tetszett Charlotte Link stílusa: a történet jól átgondolt, precízen felépített. A karakterek sokszínűek és emberiek, még a hibáikkal és negatív tulajdonságaikkal együtt is.

Szívből ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki szereti a fordulatos, végig feszült thrillereket. A Sötét víz az utolsó oldalakig izgalmas marad, és véleményem szerint egyértelműen a műfaj magasabb színvonalát képviseli.

Nyereményjáték:

A játék során érdemes elolvasnotok a beleolvasót, hiszen a kérdéseinkre ott rejtőznek a válaszok. Jó szórakozást és sikeres játékot kívánunk!

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én feladványom:

Hogy hívják Iris Shaw barátnőjét?

Állomáslista:

03.18. - Milyen könyvet olvassak?

03.20. - Kelly és Lupi olvas

03.22. - Könyv és más

Raynor Winn Háborgó csend című kötete ott folytatja a történetet, ahol A tenger útja abbamaradt – de az út korántsem ért véget. A testi és lelki megpróbáltatásokkal terhelt vándorlás újabb szakaszához érkezünk, ahol a természet csendje és zordsága ismét tükröt tart az ember elé. A Blogturné Klub turnéja során egy érzékeny, mélyen emberi történetet ismerhetünk meg kitartásról, elfogadásról és arról, hogyan találhatunk békét a háborgás közepette.

Fülszöveg:

„A táj volt az, a föld, létezésem morajló háttérzaja.”

Raynor Winn lesújtó hírt kapott 2016-ban: a férje, Moth halálos beteg.

Ráadásul néhány nappal később még az otthonukat is elveszítették. Ám ahelyett, hogy feladták volna a harcot, útra keltek, ami gyökerestül megváltoztatja az életüket: végigjárták a 630 mérföld hosszú túraútvonalat, a South West Coast Patht, ahol az eszük, a kitartásuk és a természet iránti szeretetük vitte őket előre.

De egyszer minden utazás véget ér, és amikor a házaspár visszatért a civilizációba, a négy fal börtönként tartotta fogva őket, elszakítva a tengertől és az égbolttól, ami addigi életük forrása volt – és megmentette Moth életét.

Így amikor felkérést kapnak egy cornwalli farm visszavadítására, elfogadják az ajánlatot, annak reményében, hogy nem csupán a vadonnal válhatnak eggyé, de újra megtalálják önmagukat a természet gyógyító ösvényein…

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Véleményem:

Nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik Moth és Ray élete: miként tudnak újra egymásra hangolódni, és hogyan alakul a mentális egészségük, miután visszatérnek a civilizációba. Sejtettem, hogy a túrázás az életük egyik alappillérévé vált, és a hiánya idővel egyre fájóbb lesz, mégis bíztam benne, hogy megtalálják az arany középutat ebben az új élethelyzetben.

Az első rész rendkívül közel állt hozzám, sokat adott a természetközelisége, ezért bátran vágtam bele a folytatásba is. Moth egyetemre kezd járni abban a reményben, hogy a tanulás lassíthatja betegsége romlását, ám Ray hamar felismeri: ez nem tudja pótolni azt a jótékony hatást, amit a természetben töltött idő adott neki. Ezzel párhuzamosan Ray édesanyja haldoklik, és egy rendkívül nehéz döntés elé kerül: elengedje az anyját, és hagyja békében meghalni, vagy harcoljon tovább az életéért, ezzel csupán meghosszabbítva a szenvedését. Ez az a fajta döntés, amely egyik irányból sem lehet „jó” vagy „rossz”, csak elviselhetetlenül fájdalmas. A lassú leépülés kísértetiesen emlékeztet arra, ami Mothra vár, és Ray elhatározza: nem hagyja, hogy a férje lecsússzon. Minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy késleltesse az állapotromlást.

Ez a kötet egészen más hangulatú, mint az első. A haldoklás, az elengedés és a gyász kerül előtérbe, miközben egyre többet tudunk meg a közös múltjukról és a túrákhoz fűződő emlékeikről. Ez a kettősség – a jelen súlya és a múlt békés pillanatai – különösen izgalmassá teszi a könyv első felét. Jólesett megpihenni egy-egy szép emléknél, amikor már-már túl nyomasztóvá vált a halál közelsége. Szép, de kifejezetten nehéz olvasmány.

A könyv második felében a hangsúly azon van, hogyan térnek vissza a kemény fizikai munkához, hogy Moth teste és szelleme újra erőre kapjon. Végletekig kifacsarják magukat, de úgy tűnik, csak ez a könyörtelen munka képes megőrizni a jelen törékeny egyensúlyát. Kapcsolatuk példaértékű: a kitartás és az egymásért végzett közös munka gyönyörű bizonyítéka. Sok házasság összeroppant volna ezen az úton, ők azonban jóban-rosszban egymás mellett maradnak.

Kétségtelen, hogy az első rész sokkal közelebb állt hozzám, mint a második. Hiányzott belőle az a plusz, amit az első memoár adott, amikor velük együtt jártam végig azt a 630 mérföldet. Ez a folytatás számomra kicsit olyan benyomást keltett, mintha az első kötet sikerét szerették volna gyorsan meglovagolni, és a hangsúly inkább a népszerűségen, semmint az új mondanivalón lett volna.

Ugyanakkor Ray édesanyjának története ebben a könyvben sokkal mélyebben megérintett, mint bármi az első részben. Nehéz volt megérteni, miért kell egyes embereknek ennyi fájdalmat elhordozniuk, miközben másoknak ennek csak a töredéke jut – mindabból, amit ez a házaspár kénytelen elszenvedni.

Őszintén tisztelem Raynor Winn kitartását és a férje iránti rendíthetetlen elkötelezettségét. Az élethez való ragaszkodásuk és a küzdelmük rendkívül motiváló. Bízom benne, hogy végül minden úgy alakul számukra, ahogyan az nekik a legjobb, és békére lelnek, amikor egyszer véget ér ez a hosszú és nehéz út.

Nyereményjáték:

Játékunkban Anglia híres látnivalói kerülnek a középpontba. A feladatotok egyszerű: egy-egy kép alapján kell felismernetek, melyik ikonikus helyszínt látjátok, és a helyes megfejtést beírni a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én feladványom:

Állomáslista:

02.13. - Milyen könyvet olvassak?

02.15. - Könyv és más

02.17.- Spirit Bliss Sárga könyves út