A festészet és az alkotói magány ritkán jelenik meg olyan finom érzékenységgel egy regényben, mint Lucy Steeds könyvében, A művész lapjain. Ez a történet nem a nagy fordulatokra vagy drámai eseményekre épít, hanem az emberi lélek legapróbb rezdüléseire — és éppen ettől válik különlegessé.

Már a megjelenés előtt megszólított A művész. Végtelenül kíváncsi voltam arra, miként él és gondolkodik egy zseniális adottságokkal rendelkező, mégis mélységes magányba burkolózó festő, Edouard Tartuffe. Joseph számára egy ilyen ember meghívása egyszerre megtiszteltetés és kihagyhatatlan lehetőség, olvasóként pedig nagyon hamar megérezzük ennek a kapcsolatnak a nyugtalanító árnyoldalát is.

Lucy Steeds elképesztő érzékenységgel mutatja be a mű és a művész törékeny kapcsolatát. Azt, hogyan reagál Tata a legkisebb változásra, miként zökkenti ki a nyugalmából akár egy apró zaj vagy egy jelentéktelennek tűnő mozzanat. Az írónő egyik legnagyobb erőssége, hogy képes megfoghatóvá tenni egy művészi lélek megfoghatatlanságát. Az alkotás körüli csendet, a feszültséget, a szinte láthatatlan pillanatokat is olyan intenzitással írja le, hogy olvasás közben szinte mi is ott állunk a festő műtermében.

Joseph szerepe különösen érdekes, hiszen modellként mozdulatlanságba burkolózva figyelheti Edouard Tartuffe mindennapjait. Ez a közelség teszi lehetővé számára, hogy bepillantson a festő legintimebb szokásaiba, a magányába, a bizonytalanságaiba és az alkotás mögött húzódó belső vívódásokba.

Ez a könyv nem egy grandiózus történet, és éppen ebben rejlik az ereje. A lassú megfigyelésekben, a kimondatlan feszültségekben és az emberi kapcsolatok törékenységében. Tata szinte mindenen és mindenkin uralkodik maga körül, már-már nyomasztó erővel. Olvasás közben többször is azt éreztem, hogy visszaél azokkal, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak mellette.

Különösen fájdalmas volt látni Ettie helyzetét. A lány szinte láthatatlanul teljesíti Tata kívánságait, miközben cserébe többnyire csak mogorva, bántó megjegyzéseket kap. Mintha mások bűneiért vezekelne. Ugyanakkor Ettie karakterében ott lapul egy csendes erő és elszántság, amely fokozatosan bontakozik ki a történet során.

Ahogy újabb és újabb festmények készülnek el, úgy tárul fel előttünk maga a művész is: a kételyei, a nehézségei, a magányos hétköznapjai és az a különös belső világ, amely egyszerre taszító és lenyűgöző. A művészet itt nem pusztán alkotás, hanem menedék, önkifejezés és olykor fegyver is.

A művész egy lassú sodrású, mégis mélyen ható regény az alkotásról, a magányról és az emberi lélek sebezhetőségéről. Azoknak ajánlom, akik szeretik az atmoszférikus történeteket, az érzékeny karakterábrázolást, és szívesen merülnek el egy művész belső világában.

Nyereményjáték:

A Blogturné Klub turnéja során most a művészet világába kalandozunk! Ha szeretitek a festészetet, az alkotásokat és az izgalmas történeteket, akkor érdemes velünk játszanotok is. Három állomáson három kérdés vár rátok – a helyes válaszokat gyűjtsétek össze, majd küldjétek el a megadott felületen! 

Az én feladványom:

Melyik világhírű festő vágta le saját füle egy részét?

Állomások:

Blogturné Klub

06.09. - Milyen könyvet olvassak?

06.11. - Olvasónapló

06.13. - Pandalány olvas