Akármilyen ​bőrbe bújsz, kellesz nekem!

Be kell vallanom, hogy korábban ritkán olvastam magyar író tollából. Én is egyike voltam azoknak az embereknek, akik azt hitték, hogy a magyar regények nem lehetnek olyan izgalmasak, mint a külföldi írók könyvei. Hatalmasat tévedtem, ma már belátom.

Az elmúlt hónapokban többször is szembe jött velem Eszes Rita egy-egy posztja. Ez a hatalmas előnye, ha egy közös platformon kezelsz egy másik könyvmollyal, akivel nem teljesen egyforma az ízlésetek a könyvek terén. Rita írásai nagyon tetszettek, elvarázsolt az abból áradó választékosság és képiesség.

Már korábban is érdekelt a japán mitológia és hitvilág, ráadásul a könyv borítója is magával ragadott. Úgy éreztem, hogy elérkezett az én időm, megvan a tökéletes bevezető regényem a magyar írók világába. A könyvet elolvasva azt tudom mondani, hogy ennél tökéletesebben nem is választhattam volna.

Szorana karaktere már az első pillanattól szimpatikus lett. Egy okos és céltudatos hősnőt kaptunk, aki nem vár arra, hogy majd valaki megmenti vagy célt ad neki. Teljes szívéből hisz a nindzsáknál tanult értékekben és szabályokban. Szíve egyik legmélyebb vágya, hogy egyszer a szamurájok dicső útjára léphessen.

Renmu személyében egy olyan varázslényt ismerhetünk meg, aki már belefásult a hosszú életébe, mely alatt annyiszor csalódott az emberekben, hogy már képtelen bízni bárkiben.

A sors, egy kis rásegítéssel Szorana jóvoltából, összehozza őket egy küldetés erejéig. A kettejük egymás iránt mutatott bizalmatlansága, illetve Szorana titkai és Renmu szabadulási vágya az alku alól erősen megnehezíti a küldetés végrehajtását. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább összecsiszolódnak, míg már mindkettejük a másik javát keresi.

A kedvenc helyem az egész történetben a Fogadó. A lapokat olvasva azt kívántam, hogy bárcsak egyszer én is betérhetnék oda. A képzeletemben a leggyönyörűbb épületnek tűnt kívülről és belülről is, amit csak elképzelni lehet.

Bár a történet végig izgalmas és fordulatos volt, a küldetés végső szakaszában azonban már szinte a körmömet rágtam. A könyv végül olyan fordulatot hozott, amire nem is számítottam.

Összefoglalva tehát egy olyan regényt olvashattam, ami folytonos izgalomban tartott, szinte alig tudtam letenni, hogy dolgozni menjek.

Köszönettel tartozok Eszes Ritának, hogy megmutatta, hogy nincs is jobb annál, mint olyan könyvet olvasni, amit az anyanyelvemen írtak. Köszönöm, hogy megmutatta, hogy mennyivel kifejezőbb és tartalmasabb lehet egy olyan történet, ahol az írónő kifejezéseit eredeti nyelven, ilyen árnyaltan olvashatom.

Egy kis érdekesség, így a végére: Azok számára, akik szintén rajonganak a japán mitológiáért melegen ajánlom az írónő szörnyes szerda sorozatát. Azok, akik a japán kultúra korhatárosabb szegleteit is megismernék, izgalmasnak találhatják a pikáns péntek elnevezésű posztsorozatát is.

Az első oldaltól egyfajta nyomasztó érzés kerített hatalmába. Fontos és egyben nehéz témákat boncolgat Kuang: elnyomás, kihasználás, rabszolgaság, kizsákmányolás, rasszizmus és még sorolhatnám. Ezek mind egyenként is nehéz témák, nemhogy egyszerre szembesüljön vele az olvasó. A cselekmény lassú folyású, amit az elején még élveztem is. Úgy gondoltam ez kell is ahhoz, hogy teljes mértékben azonosulni tudjunk Robin helyzetével, mi is elmélyülhessünk ebben a társadalmi helyzetben és pontos képet kapjunk arról, milyen is egy kutató/professzor élete - milyen kitartás és eltökéltség kell ahhoz, hogy valaki ezt az utat végig tudja csinálni. Érdekes volt, ahogy R.F. Kuang átadta a rengeteg kutatómunkával összegyűjtött információt, úgy éreztem én is gazdagodom tőle, és mást nyújt, mint az átlag olvasmányaim. 

Csakhogy a kezdeti lelkesedés alább hagyott, egy idő múlva egyre nehezebben tudtam értékelni a szavak jelentésének hosszú fejtegetését, elkezdett untatni. Mintha egy hullámvasúton ültem volna... Körülbelül a 200. oldalnál tarthattam, mikor erősen elgondolkodtam, abbahagyom az olvasását. Annyira tömény volt minden egyes oldal, az érdeklődésemet elvesztettem, és azt éreztem, már szenvedés az olvasás. Erre a legjobb példa, hogy már szívesebben álltam neki takarítani, mint hogy folytassam. Aztán valahogy túllendültem rajta, és folytattam. Talán csak dacból nem akartam feladni.

Swift egyre inkább keresi a helyét, egyszerre gyűlöli és imádja Bábelt, és a Hermész kiutat kínál neki. Csakhogy fel tudná-e adni azt a kényelmet és tudásszomjat, amit a Bábelben mind kielégíthet? Szembe tudna-e menni az Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézettel, hiába tudja mennyire kihasználják őt? 

"A hatalom nem a toll hegyén található. A hatalom nem cselekszik a saját érdekei ellen. A hatalmat csak olyan ellenszegüléssel lehet térdre kényszeríteni, amilyet már nem tud figyelmen kívül hagyni. Nyers, tántoríthatatlan erővel. Erőszakkal."

Az események a továbbiakban sem lettek gyorsabbak, nem indult be a gépezet, továbbra is tartotta a lassú építkezést. Kisebb meglepetéseket okozott, de semmi eget rengetőt.

Végigrágtam magam a 628 oldalon, talán az utolsó 100-150 oldal alatt kicsit ismét jobban lekötötte a figyelmem, de számomra ez volt az idei évem legrosszabb olvasmánya. Jelen esetben nem találkozott a kereslet a kínálattal, nem én voltam ennek a regénynek a célközönsége, és ezt követően ha azt látom bármelyik könyvnél, hogy a dark academia típusába tartozik, háromszor átgondolom biztos el szeretném-e olvasni. 

R. F. Kuang munkásságát elismerem és tisztelem, egyértelműen brutál sok energia, kutatómunka előzte meg a regény megírását, de nem hiszem, hogy a jövőben olvasni fogok tőle. Mély nyomott hagyott bennem, de nem úgy, ahogy szerettem volna. 

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – más néven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?"