Swift

Susannah Calahan- Lángoló agy


Susannah Calahan- Lángoló agy

Lebilincselő visszaemlékezés a New York Post fiatal újságírójának tollából, aki ritka és ijesztő betegséggel vívott csatát, most pedig saját tapasztalatainak megírásával bepillantást enged az agykutatás fantasztikus tudományába. 
Susannah Cahalan egy napon furcsa kórteremben ébredt – az ágyhoz szíjazva, felügyelet alatt, mozgásra és beszédre képtelenül. Az egyhónapos kórházi tartózkodása alatt készült kartonjai pszichózisról, agresszióról és veszélyes instabilitásról tanúskodnak. Néhány hete még egészséges, életteli huszonnégy éves volt, élete első komoly kapcsolatában, felfelé ívelő karrierrel. 
Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Kiderült ugyanis, hogy autoimmun kórról van szó, melynek során a szervezet megtámadja az agyat. Ez magyarázatot adhat a történelmen végigvonuló „démoni megszállásokra”…



A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon köszönök Nekik.

Lángoló agy – egy fiatal újságírónő riporteri precizitással , alapossággal végigvezetett műve, melynek alapja: Önmaga.

 Emlékek töredéke van az „őrült 1 hónapról”. Mások emlékeire, dokumentációkra, felvételekre tud csupán támaszkodni, hogy rekonstruálja a történteket. Első kézből kapunk ízelítőt, mit is hogyan érez/gondol egy ember, aki az őrület felé halad… érzelmi túltengések – alvásproblémák – agresszió – csontig hatoló rettegés – csapongó gondolatok.

Orvosok tűnnek fel, majd el… nehezen kezelhető beteg – egy különleges betegség, különleges eset? Hol a határ? Van-e olyan orvos, akinek elég kitartása van, hogy ne adja fel?

Családja, szerelme kitartásának köszönhető-e, hogy nem mondtak le róla a gyógyítók? Ők látták az emberi roncsban Susannah nyomát. 

Fiatal, erős nő küzdelme önmaga megtalálásáért. A gyors leépülést, majd lassú gyógyulást vele együtt élhetjük át.

"Az élet olykor kis masnival átkötve nyújtja felénk a metaforákat – éppen akkor, amikor szükségünk van rá. Amikor azt hiszed, minden elveszett szinte váratlanul kerül elő épp az, ami kell."

Kedves Olvasó, felmerült bennem a kérdés, vajon én is lehetek Susannah? És te? Mi váltja ki az elme megbomlását? Elgondolkodtató művet tartottam a kezemben, olvasd el. Neked mit tár fel?


Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, ne habozz, most 16%-os kedvezménnyel vásárolhatod meg itt.
Értékelésem:10/8


Egy kis érdekesség: A pszichiátria rövid története

A mai, modern pszichiátriáig vezető útra nem mindig lehetünk feltétlenül büszkék. Mivel nem értették a betegségek kialakulását, ezért számtalan embertelen módszert kipróbáltak, melyekről csak az idő bizonyította be, hogy a gyógyítás szempontjából zsákutcát jelentettek. Mégis fontosnak és érdekesnek tartom ezeket a megállókat is, hiszen nélkülük ma talán nem tartanánk ott, ahol.

A továbbiakban szeretnék egy sorozatot indítani, melyben végignézzük a pszichiátria fejlődésének legérdekesebb állomásait. Most nézzünk egy gyors összefoglalót miről is lehet itt szó!

Az 1800-as évek közepéig a pszichiátriai betegségek kezelésének legfontosabb szempontja az érintett betegek elkülönítése, a társadalomból való kirekesztése volt. Az elmebajjal küszködők kezelése tulajdonképpen a kínzással volt egyenértékű: minden módszert bevetettek, mely könnyebb kezelhetőséget eredményezett.

Ma már döbbenetes, hogy a XVII. században a gyógyulást attól várták, hogy az őrültséggel vádolt embereket leláncolták, romlott ételeket etettek velük, vagy rendszeresen csapolták a vérüket. Nem ritkán az áltozatokat belépődíj ellenében cirkuszi mutatványként is árulták. És ezek még a kiméletesebb módszerek közé tartoztak.

A XVIII. század végén, ha kismértékben is, de már mutatkoztak a változás jelei. Philippe Pinel, egy francia elmegyógyintézet igazgatója, a láncok használata helyett kényszerzubbony alkalmazását javasolta, a kezelést azonban továbbra is a fizikai fenyítés jelentette.

A XIX. század elején a tudomány fejlődésével teret kapott az a nézet is, miszerint a pszichiátriai betegségek kialakulásáért az agy a felelős, ámbár akkoriban ez az elképzelés még nélkülözött minden tudományos bizonyítékot. A század végére egyre bizarrabb elméletek és módszerek láttak napvilágot. Dr. Benjamin Rush, akit az amerikai pszichiátria atyjának tartanak, a pszichiátriai betegségek forrásának a maszturbációt és a nemi vágyat tartotta, kezelésül pedig a nemi szervek csonkolását, égetését vagy begipszelését javasolta. Nem is olyan rég, a XX. század elején Dr. Wagner-Jauregg, osztrák pszchiciáter professzor, maláriával fertőzte meg pácienseit, mert úgy vélte a fertőzés tüneteként jelentkező láz segít visszanyerni az épelméjűséget. Erőfeszítéseiért 1927-ben még Nobel-díjjal is kitüntették.

Szintén a XIX. század első felére tehető annak az irányzatnak a kialakulása, mely a ma ismert pszichiátria tulajdonképpeni létjogosultságát eredményezte. Bár a kor vezető tudósai egyetértettek abban, hogy a kényszerek alkalmazása nélkülözhetetlen a gyógyítás során, de azt az alapelvet is megfogalmazták, hogy a beteget nem szabad kínozni.

A XX. század végére a pszichofarmakológia fejlődése tette feleslegessé a régi kényszereszközök alkalmazását. Ma már – a lelki folyamatokat befolyásoló modern gyógyszerek korában – rémisztőnek és távolinak tűnnek azok a rajzok és ábrák, melyek a korábban elterjedten használt gyógymódokat mutatják be: bilincseket, kényszerzubbonyokat, forgatógépeket, vagy arc- és testmerevítőket. Valósággal megkönnyebbül az ember, ha a máig is alkalmazott fürdés- és mozgásterápia képeit szemléli.


Forrás: http://elmedoktor.hu/pszicho-tortenet/a-pszichiatria-rovid-tortenete/

~Tyúkanyó~

Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images