Érkezik Callie Hart nagysikerű Quicksilver című kötetének a folytatása, a Brimstone, amely ismét egy sötét, szenvedéllyel teli világba rántja az olvasót. A történet tovább mélyíti az előző rész izgalmait, miközben új titkok és veszélyek kerülnek felszínre. Tartsatok velünk a blogturné során, és ne feledjétek: a végén kisorsolunk egy példányt a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!

Fülszöveg:

Kötelesség. Vér. Becsület. Hatalom.

Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára.

Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén… csakhogy azok a változások, amelyek erősebbé tették Saerist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett…

Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját.

Sötétség borult Yveliára. Saeris és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot.

Adatok:

Kötés: Puhatáblás

Véleményem:

Az első részt egyszerűen imádtam. Nagyon hamar beszippantott ez a sötét, zsarnoki világ, és különösen szerettem Saeris és Fischer dinamikáját, de a mellékszereplők is abszolút működtek. Őszintén nem nagyon tudnék olyat mondani, ami nem tetszett benne, szóval eléggé magas elvárásokkal vágtam bele a folytatásba.

Ehhez képest a második rész elején nem kapott el rögtön a történet. Idő kellett, mire újra bele tudtam rázódni. Saeris és Fischer kapcsolata szépen alakul, tényleg egymás társai lettek, de közben az egész helyzetük egyre bonyolultabb – főleg hogy Saeris a vámpírudvar királynője lett. Ez a szerep nemcsak hatalmat ad, hanem rengeteg problémát is hoz magával.

Ami meglepett, hogy viszonylag hamar külön utakra indultak. Saeris az udvarban maradt, és a testén megjelenő rúnák jelentését próbálta megfejteni, míg Fischer Carionnal indul Hayden felkutatására.

Rengeteg minden történik, folyamatosan jönnek az új események, mégis sokszor azt éreztem, mintha nem kötne le kellően. Kicsit kaotikus számomra a történetvezetés, és néha nehéz volt eldönteni, mire is kellene igazán figyelni.

És hát igen… megtaláltam azt a karaktert is, akit legszívesebben felpofoznék. Egyszerűen nem bírtam Hayden (Saeris testvére) gondolkodásmódját, főleg amit a saját nővéréről feltételez. Nem igazán értem, miért kellett így megírni, amikor amúgy is bőven akad ellenszenves szereplő a történetben.

Saeris könyvtári szála viszont kifejezetten tetszett. Nemcsak fontos dolgokat derít ki, hanem egy olyan kapcsolat is kialakul, ami később még sokat jelent neki.

A kedvencem ebben a részben egyértelműen Archer lett. Már eleve szimpatikus volt a visszafogottsága és a fegyelme, de az a jelenet, amikor az életét kockáztatva védi Saerist… na, az nagyon betalált. Egyszerre volt fájdalmas és szép.

Ha őszinte akarok lenni, még most sem tudom teljesen, mit gondoljak erről a kötetről. Nagyon szeretni akartam, és biztos voltam benne, hogy legalább annyira tetszeni fog, mint a Quicksilver, de ez most valahogy nem jött össze. Pedig esemény az van bőven, mégis sokszor inkább csak sodródtam a történettel, mintha kívülről figyelném, nem igazán bevonódva.

Összességében nem mondanám rossznak, inkább csak… nem azt kaptam, amire számítottam. Ettől függetlenül biztosan folytatni fogom, mert kíváncsi vagyok, merre viszik tovább Saeris és Fischer történetét.

A befejezés viszont brutálisan erős lett – kegyetlen, sokkoló, és abszolút olyan, ami miatt azonnal akarod a következő részt.

Szóval igen… kicsit vegyes érzések, de a folytatást mindenképp várom.

Beleolvasó

Megvásárlás

Nyereményjáték:

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint elolvasni figyelmesen a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom:

Milyen becenevet ad Kingfisher Saerisnek?

Állomások

Tillie Cole ismét egy lélekszaggató történetet hozott el nekünk, melyet ismételten a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvashatunk. A rebellis, múltja által traumatizált Cromwell és a bájos, zene szeretete által vezérelt Bonnie nem is különbözhetnének ennyire, mégis a lelkük húrjai ugyanazok az akkordokat szólaltatják meg. Szem nem marad szárazon - ha pedig megválaszoljátok az állomások kérdéseit, Nektek is esélyetek nyílik nyerni egy példányt a regényből!

Fülszöveg:

Történet a zenéről, a gyógyulásról és a szerelem mindent legyőző erejéről.

A tizenkilenc éves Cromwell Dean az elektronikus tánczene feltörekvő csillaga. Emberek ezrei rajonganak érte, de senki sem ismeri igazán. Senki sem látja, mit rejt a szíve. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a lila ruhás lány.

Ő átlát a ú által emelt falakon, egészen a lelkében tátongó ürességig. Amikor Cromwell maga mögött hagyja Anglia szürkeségét, hogy a forró Dél-Karolinában zenét tanuljon, a legkevésbé sem számít arra, hogy újra látja őt. És arra végképp nem, hogy folyton ez a lány jár majd az eszében, akár egy végtelenül ismétlődő dallam.

Bonnie Farraday a zenéért él. Minden hangot beenged a szívébe, és nem érti, hogyan lehet, hogy valaki, aki annyira tehetséges, mint Cromwell, képes elzárni magát ettől. A ú a múltja elől menekül, ezt pedig Bonnie is tudja jól. Próbálja távol tartani magát a útól, de valami újra és újra visszahúzza hozzá.

Bonnie-tól újra berobbannak a színek Cromwell sötét világába. Cromwell az a zene, amitől Bonnie szíve kihagy egy ütemet. De amikor árnyék vetül Bonnie életére, Cromwellnek kell fényt hoznia úgy, ahogy csak ő képes rá. Segítenie kell megtalálni a lány törékeny szívében elveszett dalt. A remény szimfóniájával. A szerelem szimfóniájával. A közös szimfóniájukkal.

Adatok:

Oldalszám: 448

Kötés: Puhatáblás

Megjelenés időpontja: 2025.03.24.

Véleményem:

Tillie Cole neve már korábbról is ismerős volt számomra, ezért sejtettem, hogy ez a könyv sem lesz egy könnyű olvasmány. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy ennyire meg fog viselni érzelmileg. Ritkán sírok könyveken, de ennél a történetnél bizony többször is előkerült a zsebkendő.

Valahol az Az ég minden kékje jutott róla eszembe, bár a két könyvet nem igazán lehet összehasonlítani. Inkább csak abban hasonlítanak, hogy mindkettő nagyon mélyen hat az emberre, illetve a gyászfeldolgozás is fontos közös pontjuk.

Bonnie és Cromwell kapcsolata elég ellenségesen indul. Bár mindketten a zenének élnek, mégis hatalmas ellentét van köztük. Cromwell múltjában egy tragédia áll, ami miatt teljesen elfordult a komolyzenétől. Bonnie viszont lassan, apránként elkezdi lebontani azokat a falakat, amelyeket a fiú maga köré épített.

Nagyon tetszett, ahogyan a könyv bemutatja a zene erejét. Egyszerre tud gyógyítani, de közben kegyetlenül össze is törheti az embert. Cromwell tehetsége elképesztő, mégis jól látszik, hogy a siker és a népszerűség mennyire könnyen félreviheti az embert, ha nincs mellette valaki, aki visszahúzza a földre.

A két főszereplő személyisége teljesen különböző. Bonnie kedvessége, lágysága és kitartása nagyon szimpatikus volt számomra. Igazi céltudatos karakter, aki rengeteget dolgozik azért, amit el akar érni. Cromwell ezzel szemben sokáig inkább menekül a saját tehetsége elől.

Ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, bennem folyamatosan ott volt a félelem, hogy valami biztosan rosszul fog alakulni. Nem akartam naiv lenni – ha egy történet már a felénél ennyire szép, akkor biztosan tartogat még fájdalmas fordulatokat. De arra őszintén szólva én sem számítottam, ami a SPOILER! szerelmük kiteljesedése után történt.

Ez a könyv nagyon mélyen megrázott. A végéig nem voltam biztos benne, mi lesz a történet kimenetele, és többféle befejezést is el tudtam volna képzelni.

A lezárás ugyan bizonyos szempontból kiszámítható volt, mégis olyan erősen hatott rám, mintha teljesen váratlanul ért volna. Ritkán érzem azt egy könyv után, hogy ennyire kifacsart érzelmileg. Ez a történet szó szerint megevett, megrágott, majd kiköpött.

Mégis csak pozitívan tudok róla beszélni, mert nagyon erős élményt adott. Én szívből ajánlom mindenkinek, igazán érdemes elolvasni!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során olyan könyveket kell kitalálnotok a fülszövegrészletek alapján, melyekben szintén nagy szerepet tölt be a zene. A kötet szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom:

 “Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg.”

Állomások:

Raynor Winn Háborgó csend című kötete ott folytatja a történetet, ahol A tenger útja abbamaradt – de az út korántsem ért véget. A testi és lelki megpróbáltatásokkal terhelt vándorlás újabb szakaszához érkezünk, ahol a természet csendje és zordsága ismét tükröt tart az ember elé. A Blogturné Klub turnéja során egy érzékeny, mélyen emberi történetet ismerhetünk meg kitartásról, elfogadásról és arról, hogyan találhatunk békét a háborgás közepette.

Fülszöveg:

„A táj volt az, a föld, létezésem morajló háttérzaja.”

Raynor Winn lesújtó hírt kapott 2016-ban: a férje, Moth halálos beteg.

Ráadásul néhány nappal később még az otthonukat is elveszítették. Ám ahelyett, hogy feladták volna a harcot, útra keltek, ami gyökerestül megváltoztatja az életüket: végigjárták a 630 mérföld hosszú túraútvonalat, a South West Coast Patht, ahol az eszük, a kitartásuk és a természet iránti szeretetük vitte őket előre.

De egyszer minden utazás véget ér, és amikor a házaspár visszatért a civilizációba, a négy fal börtönként tartotta fogva őket, elszakítva a tengertől és az égbolttól, ami addigi életük forrása volt – és megmentette Moth életét.

Így amikor felkérést kapnak egy cornwalli farm visszavadítására, elfogadják az ajánlatot, annak reményében, hogy nem csupán a vadonnal válhatnak eggyé, de újra megtalálják önmagukat a természet gyógyító ösvényein…

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Véleményem:

Nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik Moth és Ray élete: miként tudnak újra egymásra hangolódni, és hogyan alakul a mentális egészségük, miután visszatérnek a civilizációba. Sejtettem, hogy a túrázás az életük egyik alappillérévé vált, és a hiánya idővel egyre fájóbb lesz, mégis bíztam benne, hogy megtalálják az arany középutat ebben az új élethelyzetben.

Az első rész rendkívül közel állt hozzám, sokat adott a természetközelisége, ezért bátran vágtam bele a folytatásba is. Moth egyetemre kezd járni abban a reményben, hogy a tanulás lassíthatja betegsége romlását, ám Ray hamar felismeri: ez nem tudja pótolni azt a jótékony hatást, amit a természetben töltött idő adott neki. Ezzel párhuzamosan Ray édesanyja haldoklik, és egy rendkívül nehéz döntés elé kerül: elengedje az anyját, és hagyja békében meghalni, vagy harcoljon tovább az életéért, ezzel csupán meghosszabbítva a szenvedését. Ez az a fajta döntés, amely egyik irányból sem lehet „jó” vagy „rossz”, csak elviselhetetlenül fájdalmas. A lassú leépülés kísértetiesen emlékeztet arra, ami Mothra vár, és Ray elhatározza: nem hagyja, hogy a férje lecsússzon. Minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy késleltesse az állapotromlást.

Ez a kötet egészen más hangulatú, mint az első. A haldoklás, az elengedés és a gyász kerül előtérbe, miközben egyre többet tudunk meg a közös múltjukról és a túrákhoz fűződő emlékeikről. Ez a kettősség – a jelen súlya és a múlt békés pillanatai – különösen izgalmassá teszi a könyv első felét. Jólesett megpihenni egy-egy szép emléknél, amikor már-már túl nyomasztóvá vált a halál közelsége. Szép, de kifejezetten nehéz olvasmány.

A könyv második felében a hangsúly azon van, hogyan térnek vissza a kemény fizikai munkához, hogy Moth teste és szelleme újra erőre kapjon. Végletekig kifacsarják magukat, de úgy tűnik, csak ez a könyörtelen munka képes megőrizni a jelen törékeny egyensúlyát. Kapcsolatuk példaértékű: a kitartás és az egymásért végzett közös munka gyönyörű bizonyítéka. Sok házasság összeroppant volna ezen az úton, ők azonban jóban-rosszban egymás mellett maradnak.

Kétségtelen, hogy az első rész sokkal közelebb állt hozzám, mint a második. Hiányzott belőle az a plusz, amit az első memoár adott, amikor velük együtt jártam végig azt a 630 mérföldet. Ez a folytatás számomra kicsit olyan benyomást keltett, mintha az első kötet sikerét szerették volna gyorsan meglovagolni, és a hangsúly inkább a népszerűségen, semmint az új mondanivalón lett volna.

Ugyanakkor Ray édesanyjának története ebben a könyvben sokkal mélyebben megérintett, mint bármi az első részben. Nehéz volt megérteni, miért kell egyes embereknek ennyi fájdalmat elhordozniuk, miközben másoknak ennek csak a töredéke jut – mindabból, amit ez a házaspár kénytelen elszenvedni.

Őszintén tisztelem Raynor Winn kitartását és a férje iránti rendíthetetlen elkötelezettségét. Az élethez való ragaszkodásuk és a küzdelmük rendkívül motiváló. Bízom benne, hogy végül minden úgy alakul számukra, ahogyan az nekik a legjobb, és békére lelnek, amikor egyszer véget ér ez a hosszú és nehéz út.

Nyereményjáték:

Játékunkban Anglia híres látnivalói kerülnek a középpontba. A feladatotok egyszerű: egy-egy kép alapján kell felismernetek, melyik ikonikus helyszínt látjátok, és a helyes megfejtést beírni a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én feladványom:

Állomáslista:

02.13. - Milyen könyvet olvassak?

02.15. - Könyv és más

02.17.- Spirit Bliss Sárga könyves út