Raynor Winn Háborgó csend című kötete ott folytatja a történetet, ahol A tenger útja abbamaradt – de az út korántsem ért véget. A testi és lelki megpróbáltatásokkal terhelt vándorlás újabb szakaszához érkezünk, ahol a természet csendje és zordsága ismét tükröt tart az ember elé. A Blogturné Klub turnéja során egy érzékeny, mélyen emberi történetet ismerhetünk meg kitartásról, elfogadásról és arról, hogyan találhatunk békét a háborgás közepette.

Fülszöveg:

„A táj volt az, a föld, létezésem morajló háttérzaja.”

Raynor Winn lesújtó hírt kapott 2016-ban: a férje, Moth halálos beteg.

Ráadásul néhány nappal később még az otthonukat is elveszítették. Ám ahelyett, hogy feladták volna a harcot, útra keltek, ami gyökerestül megváltoztatja az életüket: végigjárták a 630 mérföld hosszú túraútvonalat, a South West Coast Patht, ahol az eszük, a kitartásuk és a természet iránti szeretetük vitte őket előre.

De egyszer minden utazás véget ér, és amikor a házaspár visszatért a civilizációba, a négy fal börtönként tartotta fogva őket, elszakítva a tengertől és az égbolttól, ami addigi életük forrása volt – és megmentette Moth életét.

Így amikor felkérést kapnak egy cornwalli farm visszavadítására, elfogadják az ajánlatot, annak reményében, hogy nem csupán a vadonnal válhatnak eggyé, de újra megtalálják önmagukat a természet gyógyító ösvényein…

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Véleményem:

Nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik Moth és Ray élete: miként tudnak újra egymásra hangolódni, és hogyan alakul a mentális egészségük, miután visszatérnek a civilizációba. Sejtettem, hogy a túrázás az életük egyik alappillérévé vált, és a hiánya idővel egyre fájóbb lesz, mégis bíztam benne, hogy megtalálják az arany középutat ebben az új élethelyzetben.

Az első rész rendkívül közel állt hozzám, sokat adott a természetközelisége, ezért bátran vágtam bele a folytatásba is. Moth egyetemre kezd járni abban a reményben, hogy a tanulás lassíthatja betegsége romlását, ám Ray hamar felismeri: ez nem tudja pótolni azt a jótékony hatást, amit a természetben töltött idő adott neki. Ezzel párhuzamosan Ray édesanyja haldoklik, és egy rendkívül nehéz döntés elé kerül: elengedje az anyját, és hagyja békében meghalni, vagy harcoljon tovább az életéért, ezzel csupán meghosszabbítva a szenvedését. Ez az a fajta döntés, amely egyik irányból sem lehet „jó” vagy „rossz”, csak elviselhetetlenül fájdalmas. A lassú leépülés kísértetiesen emlékeztet arra, ami Mothra vár, és Ray elhatározza: nem hagyja, hogy a férje lecsússzon. Minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy késleltesse az állapotromlást.

Ez a kötet egészen más hangulatú, mint az első. A haldoklás, az elengedés és a gyász kerül előtérbe, miközben egyre többet tudunk meg a közös múltjukról és a túrákhoz fűződő emlékeikről. Ez a kettősség – a jelen súlya és a múlt békés pillanatai – különösen izgalmassá teszi a könyv első felét. Jólesett megpihenni egy-egy szép emléknél, amikor már-már túl nyomasztóvá vált a halál közelsége. Szép, de kifejezetten nehéz olvasmány.

A könyv második felében a hangsúly azon van, hogyan térnek vissza a kemény fizikai munkához, hogy Moth teste és szelleme újra erőre kapjon. Végletekig kifacsarják magukat, de úgy tűnik, csak ez a könyörtelen munka képes megőrizni a jelen törékeny egyensúlyát. Kapcsolatuk példaértékű: a kitartás és az egymásért végzett közös munka gyönyörű bizonyítéka. Sok házasság összeroppant volna ezen az úton, ők azonban jóban-rosszban egymás mellett maradnak.

Kétségtelen, hogy az első rész sokkal közelebb állt hozzám, mint a második. Hiányzott belőle az a plusz, amit az első memoár adott, amikor velük együtt jártam végig azt a 630 mérföldet. Ez a folytatás számomra kicsit olyan benyomást keltett, mintha az első kötet sikerét szerették volna gyorsan meglovagolni, és a hangsúly inkább a népszerűségen, semmint az új mondanivalón lett volna.

Ugyanakkor Ray édesanyjának története ebben a könyvben sokkal mélyebben megérintett, mint bármi az első részben. Nehéz volt megérteni, miért kell egyes embereknek ennyi fájdalmat elhordozniuk, miközben másoknak ennek csak a töredéke jut – mindabból, amit ez a házaspár kénytelen elszenvedni.

Őszintén tisztelem Raynor Winn kitartását és a férje iránti rendíthetetlen elkötelezettségét. Az élethez való ragaszkodásuk és a küzdelmük rendkívül motiváló. Bízom benne, hogy végül minden úgy alakul számukra, ahogyan az nekik a legjobb, és békére lelnek, amikor egyszer véget ér ez a hosszú és nehéz út.

Nyereményjáték:

Játékunkban Anglia híres látnivalói kerülnek a középpontba. A feladatotok egyszerű: egy-egy kép alapján kell felismernetek, melyik ikonikus helyszínt látjátok, és a helyes megfejtést beírni a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én feladványom:

Állomáslista:

02.13. - Milyen könyvet olvassak?

02.15. - Könyv és más

02.17.- Spirit Bliss Sárga könyves út