Swift

Matthew Quick – Napos oldal



Matthew Quick – Napos oldal
"Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná, hogy elősegítse a gyógyulását. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti! 
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor szívszorongató és végtelenül szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
„Matthew Quick A Napos oldallal igazi szívszorongató regényt alkotott.” – Kirkus Reviews"


Nagyon izgalmas könyv, megvan benne minden, ami egy sikeres könyvhöz kell. A történet főszereplője, Pat az utolsó éveit elmegyógyintézetben töltötte, ahonnan bár az orvosok nem javasolják, édesanyja mégis kihozza.

Az első perctől kezdve érzékeljük, hogy valami nincs rendben vele, sok-sok furcsaságot tesz.  Folyamatosan Nikkiről beszél, akivel épp külön időn vannak, de törekszik, hogy jobb ember legyen, és ezáltal visszahódítja feleségét. Az egész könyvet egy borongós mellékíz kíséri végig, pedig szüntelenül a napos oldalra próbálunk elérni, vagyis csak a boldog befejezést várjuk. (Ami egyébként nem a megszokott formában érkezik.)

Pat élete a szüntelen edzés körül forog. 500 felülés, súlyzózás, 20 km futás, kötelező olvasmányok olvasása, mint például a Zabhegyező, ismét edzés, majd a nap végén irány a padlás, ahol hálózsákban tér nyugovóra, hogy még több felesleges kilót izzadhasson ki magából. Persze ezzel is arra törekszik, hogy Nikkit visszahódítsa. A csapból is Nikki folyik, és nagyon gyorsan elegünk lesz belőle, viszont rendkívül zavaró, hogy nem tudjuk mi vezetett oda, hogy külön utakra térjenek, és miért kellett Patnek elmegyógyintézetbe kerülnie?

Emellett képbe kerül Tiffany, aki ugyanolyan zakkant, mint Pat. Persze teljesen érthető, hogy a lány orvosi kezelésre szorul, hiszen fiatalon vesztette el férjét, és mindezt nem tudta feldolgozni.  Bár két teljesen különböző karakterről van szó, mégis valahogy passzolnak egymáshoz. Nagyon tetszett, ahogy vállvetve küzdöttek egy közös cél érdekében, ami mégis egyénenként más vágyat teljesít.

Nagyon tetszett a későbbiekben Tiffany próbálkozása, hogy Pat állapotának javulását elősegítse, illetve az általa okozott fordulat is.

Az egyik kedvenc karakterem Cliff, Pat pszichológusa volt, aki nem egy tipikus orvos volt, mivel amellett, hogy kezelte, a barátja is próbált lenni, és így egyébként sokkal többet sikerült elérnie Pat javulása érdekében.

Nagyon sok ismétlés volt a könyvben, de persze ez is megadta az alaphangulatát. A végére én is úgy éreztem magam, mintha kicsit megőrültem volna. De ez is csak az író kitűnő munkáját bizonyítja, mert nagyon könnyen azonosulhattunk a szereplőkkel. Bár zárójelben megjegyzem, nem volt nehéz, mivel mindenki őrült volt a maga módján… 

Az egyetlen dolog, ami zavart a sztoriban, az amerikai foci. Persze jó volt látni, hogy mennyire összekovácsolta a családot a sportrajongásuk, de én valahogy nem tudtam átszellemülni. Zavart az a sok (felesleges) oldal, amit kín szenvedve olvastam, illetve néha át is lapoztam. Ha kevesebb helyet kapott volna az Eagles, akkor biztos hogy én is magasabb pontszámra értékelném a könyvet.

Egyébként, ha éppen egy borús napod van és nincs kedved semmihez, vagy egyszerűen csak nem érzed magad jó embernek, vagy épp a depresszió határán vagy a sok csalódás miatt,  akkor vedd kezedbe, mert hidd el, a könyv elolvasása után te is felveszed a kesztyűt, és harcolni fogsz, hogy Te is a napos oldalra kerülj!

Már csak emiatt is megéri kézbe venni, higgyetek nekem! 

És bár mindenhol olvashatod, azért én is szeretném kihangsúlyozni, hogy bármilyen rosszul is áll a szénád, hidd el, lehetne rosszabb is. Mindez nézőpont kérdése. Higgy magadban, és higgy az álmaidban! (És azért persze tegyél is érte! ;) )

A könyvből egyébként film is készült, de az első 20 perc után sem kötött le, így nem erőltettem a dolgot, mert nem szerettem volna, hogy keserű szájízzel gondoljak a későbbiekben a történetre.

Én 10-ből 8,5 pontot adnék a könyvre, és köszönöm ezt az egyedi és csodálatos érzést, amit a könyv okozott. 


Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images