Josh Malerman - Madarak a dobozban

"Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról."

Mikor először megpillantottam a könyv borítóját, azonnal beleszerettem. Bár az elolvasás váratott magára, de biztos voltam benne, hogy még a kezem ügyébe fog kerülni. A fülszövege is izgalmasnak hangzott, bár nem vagyok az a nagy thriller olvasó.

Amint elkezdtem olvasni a könyvet, azon kaptam magam, hogy csak repülnek az oldalak. (Sajnos nagy hátránya a könyvnek, hogy 256 oldalas). Ismételten ez a könyv is 2 idősíkban fut, a múltban és a jelenben.

Elsőként a jelenben találjuk magunkat, egy bezárt sötét elszigetelt szobában, ahol a könyv főszereplője, Malorie bekötött szemmel közlekedik, rettegve minden zajtól. Köd van, ideges. Tudja hogy eljött az idő. Fenn gyerekei Lány és Fiú még alszanak. Indulniuk kell. Én csak forgattam a fejem hogy „Mivan?!”.

Majd a múltban találjuk magunkat, egy békés kis házban, miközben furcsa öngyilkosságok ütik fel a fejüket szerte a világban, és csak terjed. Mint például egy anya élve elássa a gyermekeit, majd egy törött cseréppel felvágja az ereit. Nem tudni mi okozza, csak azt tudják, hogyan kerülhető el, mivel látással terjed. Az embereket egyre nagyobb pánik fogja el, és Malorie is testvérével kénytelen bezárkózni, hogy megóvják magukat ettől az őrülettől. Az ablakokat eltakarják, az ajtókat bezárják. Viszont egy nap a saját házukba is elér a szörnyűség, Malorie testvére is öngyilkos lett.

Ekkor még csak pár hetes terhesen indul útnak indul kocsival hol nyitott-hol csukott szemmel, hogy menedéket keressen egy meghirdetett befogadó központban. Szerencsére odatalál, és be is fogadják, bár vonakodva, hiszen az ottani ételkészlet csökken.

Látszólag nem történik semmi a könyvben, vagy legalábbis a mai rohanó világunkban elmenni vízért, vagy csak mosdóra menni annyira egyszerű. De ott nem! A kútig vezető göröngyös út, és a kinti furcsa zajok okozta félelem egyszerűen megőrjíti a szereplőket, és az olvasót is. Az a pár apró nesz amit hallunk, halára rémít, végig görcsben volt a gyomrom, hogy mi fog történni. És mindezt az ismeretlentől való félelem tette lehetővé. Hogyan félhetünk attól, amit nem látunk? Az emberek képesek voltak megvakítani magukat, hogy nehogy meglássák azt a dolgot, aminek következtében az emberek brutális gyilkosságot követtek el.

„Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.”

Vajon ti hogy élnétek meg, ha egyik napról a másikra elvennétek az egyik legnagyobb kincseteket, a látást? Én biztos beleőrülnék, mint a legtöbb ’normális’ ember.

Nem történtek olyan nagy dolgok a könyvben, de mégis egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást.

Főleg mikor Maloire elindult a folyóra a gyerekekkel. Hiszen a gyerekek hol tanultak volna meg úszni ha alig voltak a szabadban életük során? Féltettem őket, nehogy vízbe fúljanak. Szörnyű volt ahogy feszült csendben figyeltek mindhárman, hogy észrevegyék, jön-e valaki. És mindezt bekötött szemmel!

Persze itt is voltak kalandok, amit ne haragudjatok nem árulnék el, hogy legyen izgalom mikor a kezeitek közé veszitek a könyvet. ;)

Egyébként a múltat is nagyon szerettem, hiszen több különböző ember volt egy kis helyre bezárva, mind külön egyéniséggel. A legnagyobb fordulatot azt hozta, mikor az utolsó embert, George-ot befogadták. Ez indította el a gépezetet, aminek a végkimenetele az egyik legszomorúbb esemény volt.

Egyszerűen tényleg imádtam a könyvet!! Biztos hogy el fogom még párszor olvasni, mert ez egy teljesen újfajta történet volt, tele izgalmakkal és szorongással. Remélem még sok könyvet olvashatok Josh Malermantól.

Természetesen 10-ből 10 pontot adnék, és a Madarak a dobozban könyv hatására kedvet kaptam további thrillerek olvasására is, amit nagyon szépen köszönök!

Pár szó az íróról:

Általános iskolás korában kezdett el írni, első története egy űrutazó kutyáról szólt. Első regénye Bird Box (Madarak a dobozban) címmel 2014-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, amit 2015-ben Michigan Notable Book Awarddal jutalmaztak, és amit ugyanebben az évben James Herbert-díjra, illetve a legjobb első regényért járó Bram Stoker-díjra jelöltek. A könyvből a 2013-as Mama című horrorfilm argentin rendezője, Andrés Muschietti rendez filmet.

~Harmatcsepp~

Milyen könyvet olvassak?

Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

2 megjegyzés

Zsolt2015. szeptember 7. 9:41
Szia!
Tök jó lett a borító, és a kritika is nagyon tetszett. Köszönöm az ajánlást, most már biztosan el fogom olvasni a könyvet! :)
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

Josh Malerman - Madarak a dobozban