Gillian Flynn - Sötét helyek

„Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes. Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja - egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság - felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.”

Na de kezdjük is az elején.

"A Day családra még hosszú élet várt De Ben Day fejében gonosz terv járt A fiú hitt a Sátán sötét hatalmába' Ezért halott most az egész családja.Michelle-t megfojtotta akkor éjjel Debbyt baltával vágta széjjel Patty, az anyjuk maradt még Az ő fejét puskával lőtte szét.A kis Libby élte túl egymaga De nem élet ez többé már soha."

A főszereplő a mészárlás túlélője, Libby. Bár az első oldalakon még sajnáltam őt az átélt szörnyűségek miatt, nem kellett sok, hogy mindez baromi nagy ellenszenvbe forduljon át(És akkor még szépen fogalmaztam!). A kis túlélőnk a szörnyű tragédiát használja fel, hogy pénzt csináljon. Egy teljesen életképtelen nő, aki szeret lopni és gusztustalanul önző. Mikor a félretett vagyona az évek alatt megcsappan, belátja, hogy pénzt kell keresnie, és pont kapóra jön, hogy a Gyilkosok Klubja egyik vezetője felkeresi őt, hogy utánajárjanak, vajon tényleg Ben, a testvére tette-e ezt a szörnyű mészárlást.

A könyv két idősíkban fut, de nem tudom melyik volt az érdekesebb. A múltat Ben és anyja, Patty szemszögéből ismertük meg, míg a jelen Libbi szemszögéből játszódott. Az elején is sejthető volt, hogy nem Ben a gyilkos, szóval inkább az mozgatta a fantáziám, hogy miért hagyta, hogy szó nélkül bebörtönözzék, és életfogytiglanra ítéljék? Valahol nagyon sajnáltam ezt a fiút, hiszen voltam tini, tudom milyen kirekesztettnek lenni, és tudom jól, hogy egy fiatal mennyi mindent megcsinál csak azért, hogy ő is bandatag legyen. Sajnáltam, hogy apa nélkül nőtt fel, és hogy a szegénység az egész életükre rányomta a bélyeget. Mégsem tudtam szeretni. Egyszerűen szántam…