"Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 

A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó."

Már vagy fél éve a polcomon sorakozott pár Agatha Christie regény, de valahogy nem éreztem magamban a vágyat, hogy elolvassam. Persze tudom, hogy nem véletlenül aggatták rá a Krimi Királynője megnevezést, mégsem tudtam magam rávenni. Viszont a hétvégére haza készülődtem, és szükségem volt egy kis 'útravalóra', ami nem túl hosszú, és még a súlya is szinte észrevehetetlen. Ekkor került ismét a kezembe a Tíz kicsi néger. 

Mikor a molyon rákerestem, (számomra) meglepő tény fogadott: a molyon az 5. legjobb krimiként értékelték. Ezek után azért úgy gondolom nem volt kérdés hogy megadom neki az esélyt, és elolvasom. :)

Az első oldalak nem voltak gördülékenyek. Ahogy haladtam előre, bemutatásra került az első, második, harmadik, negyedik... és  végül a tizedik szereplő is. 

Mire mindenkit megismertem, el is felejtettem, hogy ki kicsoda volt, és nem kötött le. Erős lelki erő és lélekjelenlét kellett, hogy ne hagyjam abba. Egészen az ötvenedik oldalig nem éreztem a bemelegedést, de aztán erős fordulat következett. Amint a 'vendégek' együtt hajóztak át a Néger szigetre, beindult a cselekmény.

Furcsa és különös helyzetbe kerültek, hiszen a sziget házigazdája nem jött el, és a vacsora közben egy gramofon mindannyiuk titkát felfedte... Ezt követően pedig megtörtént az első haláleset...

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment, 

Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.  

  Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott, 

Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.  

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten, 

Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.  

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat, 

Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt. 

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között, 

Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.  

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét, 

Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.  

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac  

Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.  

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő, 

Egyet keblére ölel, és így marad kettő.  

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd, 

Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.  

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg, 

Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."