Fülszöveg:

Dead River seriffje azt hitte, egy évtizeddel korábban végzett a kannibál barbárok primitív, barlanglakó törzsével. Ám a klán valahogy fennmaradt. És szaporodik. És vadászik. És öl és eszik. És az elszigetelt, békés városka lakóinak, akik a civilizáció elől menekültek ide, most ismét az életükért kell küzdeniük…

Amikor már remélted, hogy sikerült elfojtani a Holt idény borzalmait, kiderül, hogy a Család még mindig él, és tagjaik évek múltán is terrorizálják Maine partvidékének lakosságát. És a családi tradíciónak megfelelően szomjazzák az életet – a te életedet is.

Véleményem:

A Holt idény életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt a brutalitása, illetve a nyers erőszak miatt. Előtte még nem tapasztaltam ennyire gyomorforgató olvasmányt, így kicsit félve kezdtem neki az Ivadéknak.

A helszín ismerős, a kisváros soha nem tudta lemosni magáról a múltban történt eseményeket. Már csak egy nyugdíjazott rendőr él itt, aki ott volt ezen a bizonyos éjszakán. A többiek meghaltak, vagy ha életben is maradtak, messzire költöztek a várostól. 

Egy keserű estén a rendőrség George Peters segítségét kéri, mivel szinte hasonló kegyetlenséggel mészároltak le két nőt, és egy csecsemő eltűnt. Mindnyájan érzik, a vademberek visszatértek... Csak Peters tudásával és segítségével tudják mihamarabb felszámolni a vademberek csapatának megmaradt tagjait, hogy többé ne kelljen senkinek kínhalált halnia.

Eközben egy nyugodt családi életbe nyerhetünk betekintést, pontosabban a fiatal pár, David és Amy életébe, akik épp három hónapos babájukkal élvezik a nyugodt mindennapokat. Régi barátjuk, Claire és fia Luke érkezik hozzájuk látogatóba, akik menedéket keresnek viharos életükből, de nem is sejtik, milyen megrázó és egy életre nyomot hagyó szenvedés vár rájuk...

A séma nagyon hasonlít a Holt idényre, ugyanúgy megtámadják a családot, akik próbálják menteni az életüket, több kevesebb sikerrel. A különbség, hogy ebben a részben a vadembereket és a szokásaikat illetve gondolkodás módjukat is sokkal jobban megismerhetjük. Már nevesítve vannak, bár ettől nem kerülnek közelebb az olvasóhoz. Ami számomra pozitívum volt, hogy én kevesebbnek éreztem a brutális jelenetet. Ehelyett több helyet kapott a család és a nyomozó életének bemutatása, illetve egy kis csavar is bekúszott Claire volt férjén keresztül.

Sok újdonságot nem hozott, de ezt nem is vártam, hiszen ennek a sorozatnak nem is ez a lényege. Inkább a kannibalizmust és a vademberek brutalitását szolgál bemutatni, illetve a civilizáció hiányának a következményét. Ami miatt nekem ez a rész jobban tetszett az előzőnél, az a kevesebb gyomorforgató részlet, és emiatt az olvashatóbbsága. Persze ha valaki azt várja amit a Holt idénytől kapott, ne féljen, itt is van épp elég véres és hátborzongató jelenet!

Ketchum érdemes a figyelemre, már csak a különc írói stílusa és a nyers vadsága miatt is. Egyedi amit és ahogyan ír, bár inkább az erősebb gyomrúaknak ajánlom!