Az Agave Könyveknek köszönhetően a horror rajongói újra egy különleges antológiát tarthatnak a kezükben, melyet James D. Jenkins és Ryan Cagle szerkesztett. Ebben az új válogatásban ismét a világ legkülönfélébb pontjairól mazsolázhatunk, megismerve Izland, Haiti, Észtország, India, vagy éppen Puerto Rico kortárs horror-szerzőit egy-egy novella erejéig. Tartsatok három bloggerünkkel a turnén, vegyetek részt a nyereményjátékban, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Megrendelés

Fülszöveg:

A World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia második kötete ismét széles körű és különleges horrorválogatás, mely országok határait átlépve feszegeti a zsáner kereteit.

Egy befolyásos görög család hátborzongató hagyományokat őriz; egy észt falu gabonaszárítója rettenetesebb tragédiát rejt a vártnál; egy francia kislány megégeti magát, majd megszállottja lesz annak, amit a lángokban látott; egy haiti politikus, aki a hatalomért bármit és bárkit hajlandó feláldozni. A Valancourt Books szerkesztői újra világkörüli felfedezőútra indultak, hogy felkutassák különböző országok legkiválóbb írásait.

A kötetben helyet kapott a horror iránti rajongásáról hagyományosan híres Japán és Dél-Korea, valamint olyan, számunkra kevésbé ismert országok irodalma, mint Puerto Rico és India, illetve Indrek Hargla és Steinar Bragi személyében már itthon is komolyabb népszerűségnek örvendő szerzők műveit is olvashatjuk.

Véleményem:

Már a második kötet érkezik a Rémtörténetek a világ minden tájáról sorozat részeként, és nagyon kíváncsi voltam különböző országok/kultúrák miként viszonyulnak a horror témához. A bevezetőben elárulják a szerzők, hogy az első kötettől eltérően most igyekeznek olyan kötetet összeállítani, ahol olyan országokat szólítanak meg, amelyek az első részben nem szerepeltek. Szerintem ez egy nagyon jó lehetőség olvasói részről, mivel így több írót is megismerhetünk egy-egy novellán keresztül, és esélyünk nyílik arra, hogy egy olyan szerzőre is felfigyeljünk, aki egyébként nem kapna elég teret, és ezáltal nem biztos, hogy megismerkednénk a nevével.

"Tizenkilenc országból és négy kontinensről, eredetileg tizenöt különböző nyelven íródott történet került ebbe a kötetbe. A pszichológiai horrortól a testhorroron és a weird fictionön át a folk horrorig minden alzsánert érintő novellák olyan gazdag és változatos antológiát eredményeztek, amelyben szinte mindenki megtalálja a maga kedvére valót."

A könyv egyébként nagyon szép élfestést kapott! Emellett ami engem meglepett, az az alkalmanként megjelenő illusztráció, ami ugyancsak sokat adott az olvasói élményhez, és megszínesítette a kötetet.

Minden egyes novella előtt egy különleges bevezetővel találkozunk, ami az adott ország horror irodalmát ismerteti, illetve bemutatja, hogy mennyire mélyre menő gyökerei vannak az adott kultúrában, vagy éppen ellenkezőleg kevésbé kedvelt műfajként képviselteti magát. Élvezettel olvastam ezeket a rövid bevezetőket, mert szerintem nagyon alapos és egyben izgalmas összeállítás volt, és tetszett, hogy csak ezt követően kezdődtek a novellák.

A könyv első felében viszonylag kevesebb olyan írással találkoztam, ami komolyabban megfogott volna. Kicsit elvontnak éreztem sok történetet, és nehezebben sikerült kapcsolódnom velük. Mivel jelenleg egyébként is egy kicsit érzékenyebb vagyok a bennem dúló hormonok miatt, azt éreztem talán nem a jó pillanatomban kezdtem neki ennek a könyvnek. Ennek felismeréseként félretettem az olvasását abban a reményben, hogy egy kicsit később már közelibbnek fogom érezni magamhoz a novellákat. Ez egy jó döntés volt részemről, mivel a szünet után újult erővel tudtam magam belevetni az olvasásba, és attól kezdve sokkal több olyan novella volt, ami érdekelt, lekötötte a figyelmem, és elgondolkodtatott. Ha a könyv egészét nézem, azt érzem, hogy míg az első fele a könyvnek nem sikerült olyan jól a válogatott novellák szempontjából, addig a második fele már balanszba hozta a hiányosságokat. Sokkal erősebbre sikerült a második felében a merítés, és ott már elenyésző volt azoknak a történeteknek a száma, ami nem érdekelt, vagy nem tetszett.

Több olyan novella is volt, amik mélyebb nyomot hagyott bennem, mint például A hangya című, amely a volt férj kicsinyes bosszúját tárja elénk. Furcsa köntösben, érdekes történettel mutatja be az egót, amely nem tudja túltenni magát azon a tényen, hogy felesége elhagyta, és a saját őrült zsenialitását felhasználva bosszulja meg mindezt. Mintha egy torz tükrön keresztül mutatná be az emberi természetet. 

Az Elsőszülött ismét egy olyan novella volt, ami nagyon tetszett. Ez egy családi átokról szól, ahol az első szülöttet kötelesek feláldozni annak érdekében, hogy a teljes család megtartsa  a vagyonát, és a társadalmi helyzetét, rangját. Egy anya szemén élhetjük át a félelmet, amikor bár erősen vágyott, mégis szándékosan elkerült terhessége kiderül, és azt ezt követő hatalmas letargia, hogy el is fogja veszíteni gyermekét. Nagyon szomorú és kilátástalan helyzetét követhetjük, ahol tudjuk a kimenetelt, és mégis váratlan fordulatot tud venni a történet. Talán pont a befejezése miatt maradt meg bennem annyira ez a novella, és örülök, hogy a szerzők ezt beválogatták a kötetbe.

A Hamuálmok is egy olyan történet volt, ami egyben érdekes, mégis szívszorító véget ért. Egy fiatal gyermek mentális betegségét, leépülését követjük, aki egy képzelt madarat érintett meg a tűzben, és legfőbb vágya ismét találkozni vele, majd általa újjászületni. 

Valóban több olyan novella volt, ami megfogott, lekötött. Egyetlen egyet hagytam ki, amire Zsuzsi hívta fel a figyelmem, mert tudta, hogy pár hete született meg a kisfiam, emiatt felhívta a figyelmem, hogy ha érzékenyen érintene a babás téma, akkor ne olvassam el, ez volt A harangnyelv című novella.

Összességében voltak kiemelkedő és nagyon jó novellák, de nem éreztem magamhoz annyira közelinek most ezt a kötetet. Nagyon szeretem a horror műfajt, viszont valahogy nem úgy volt borzongató a kötet, mint ahogyan arra számítottam. Ettől függetlenül értékelem a szerzők részéről azt a rengeteg beletett munkát, amiért ilyen széles spektrumon igyekeztek összeválogatni a novellákat. Sok olyan író kapott általuk esélyt, akiknek enélkül talán kevesebb esélye lett volna világ szinten nevet és olyan olvasói felületet szerezni magának, ami által többekhez elérhet az írása. 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban az Agave Könyvek borzongatóbb kínálatából szemezünk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

03.24. Könyv és más

03.26. Milyen könyvet olvassak?

03.28. Spirit Bliss Sárga könyves út

Könyv adatai:

Kiadó: Agave Könyvek, 2025

Oldalszám: 320, puhatáblás

Eredeti cím: The Valancourt Book of World Horror Stories 2.

Fordította: Ballai Mária, Bogár Levente, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Kéri Andrea, Kleinheicz Csilla, Kolb Krisztina, Molnár Berta Eleonóra, Sárpátki Ádám, Sepsi László, Tót Barbara

ISBN: 9789635983377

Kiadó: Agave Könyvek, 2024

Oldalszám: 528, puhatáblás

ISBN: 9789635983179

Eredeti cím: Behind A Closed Door

Fordította: Abrudán Katalin

Megrendelés

Fülszöveg:

Képes lennél megölni valakit, hogy megmentsd, akit szeretsz?

Egy új app, az Édes vagy Pikáns őrült sebességgel hódítja meg a világot. Válságba jutott pároknak nyújt segítséget: eleinte romantikus jellegű, majd később tabunak számító kihívások elé állítja a feleket, melyek teljesítésével ismét visszatalálhatnak egymáshoz. Abby és Brendan Hollander számára azonban az alkalmazás letöltése életre-halálra menő, veszélyes játékot eredményez. Elérkezik ugyanis a pillanat, amikor az elvégzendő feladatok mindennél kockázatosabbá és baljósabbá válnak, végül pedig a csábítás és erőszak szövevényes hálójába vezetnek.

J.D. Barker legújabb regénye fülledt légkörű, sötét thriller, melyben az Elemi ösztön találkozik David Fincher Játsz/májával.

Véleményem:

Nagyon érdekes koncepció, és lendületes, cselekménydús kivitelezés. Ha röviden kellene jellemeznem, talán így tudnám leginkább összefoglalni a könyvet.

Szerencsére nem annyira felkapott a mai modern életünk lehetőségeinek felhasználása és egyfajta disztópikus világba helyezése, emiatt is akartam mindenképp elolvasni Baker legújabb regényét. Kíváncsi voltam az író milyen torz világot tud elképezni egy bárki számára hozzáférhető alkalmazás felhasználásával? 

Jelen esetben Abby és Brendan egy párterápián találkozik elsőként az Édes és Pikáns aplikációval, amit a szakember ajánlására töltenek le, hiszen a szexuális életüket is fel szeretnék pezsdíteni azon felül, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat. Elsőként valóban nagyon hasznosnak tűnik ez az app, szinte jelentéktelennek tűnő feladatokkal indít, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz szexuálisan. Jó hatással van a kapcsolatukra, ezen túlmenően pedig Abby írói válságából is kiutat jelent. Csakhogy az app egyre inkább átlépi azt a határt amit ők még teljesíteni szeretnének, vagy épp szexuálisan beleférne nekik. 

A játék viszont már nem engedi őket kiszállni...

A könyv szerintem két részre tagolódik: Az első részében lassanként építkezik, bevezet az app szerteágazó hatalmába, és apránként érthetjük meg, milyen veszélyes játék is ez. A második fele viszont egy őrült rohamtempóra vált, amikor a két főszereplő menekülni kényszerül, és a technika által borzasztó kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek... Nagyon más a két rész dinamikája, én talán az első részével azonosultam jobban. Ennek oka talán a lassabb építkezés, és a kíváncsiságom folyamatosan borzolta, meddig lehet még elmenni az okos eszközöket kihasználva?

Érdekelt miként változtat Abby és Brendan kapcsolatán az a tény, hogy már nem csak egy 'játékot' játszanak, hanem az életükért menekülnek, és csak egymásra számíthatnak. A kiszolgáltatottság tovább mélyíti az ellentéteket, vagy inkább összekovácsolja őket? 

Furcsa volt szembesülnöm azzal, az emberek milyen könnyen bántanak másokat csupán pontokért cserébe, és emellett az az érdektelenség is megrémísztett, amivel itt találkoztam.

Ehhez kapcsolódik egy olyan pont is, ami engem zavart: több ezer ember használta az appot, és cselekedtek a különböző utasításoknak megfelelően. Viszont nem éreztem reálisnak azt a százalékot, aki tökéletesen együttműködött és megtett bármit amit a játék kért tőle. Szerintem ez el lett nagyon túlozva. Főként amiatt, amiért nem csak 'egyszerű' gyilkosságokra került sor, hanem akár valóban brutális kivégzések, és gyermekek ellen elkövetett erőszak is megjelent. A másik dolog ami pedig zavart, hogy azok az emberek akik mondjuk nem ismerték még ezt az alkalmazást, nem tűnt fel nekik a hirtelen növekvő gyilkosságok, erőszak, illetve a rengeteg furcsa és negatív változás ami körülöttünk zajlik? Értem, hogy sok mindent lehet manipulálni, de szerintem ezt a részt kicsit jobban át kellett volna gondolni, és finomítani rajta, mert a kívülállók azért nem annyira bambák, hogy egy ilyen mértékű negatív változás ne tűnjön fel.

Emellett viszont csodálltam azt az összefonódó és egyben szerteágazó gondolatmenetet, ahogyan az internet, a különböző okos eszközök, és a képzelet adta határok átlépését megvalósította Baker. Azt éreztem teljesen kimaxolta a lehetőségeket, és úgy adta át nekünk ezt a torz valóságot, hogy kicsit mi magunk is átgondoljuk, mennyire akarunk teret adni a kütyüknek az életünk felett? 

Szerintem egy nagyon érdekes és egyben aktuális témát is feszeget, hiszen a mesterséges intelligencia megjelenésével egy teljesen más világ felé haladunk, és nem biztos, hogy ez hosszú távon az emberek/emberiség előnyére válhat. Szerettem az egész könyv felépítését, gondolatmenetét, a szereplők jellem fejlődését, és jól esett átlépnem a komfort zónámat, amit egyáltalán nem bántam meg. 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban J.D. Barker további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom:

“Szeretem abba a hitbe ringatni magam, hogy az emberek többsége jóindulatú, de manapság erre nem lehet alapozni.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné Klub

11.07. Könyv és más

11.10. This is my (book) universe

11.12. Zakkant olvas

11.14. Milyen könyvet olvassak?

Fülszöveg:

Dead River seriffje azt hitte, egy évtizeddel korábban végzett a kannibál barbárok primitív, barlanglakó törzsével. Ám a klán valahogy fennmaradt. És szaporodik. És vadászik. És öl és eszik. És az elszigetelt, békés városka lakóinak, akik a civilizáció elől menekültek ide, most ismét az életükért kell küzdeniük…

Amikor már remélted, hogy sikerült elfojtani a Holt idény borzalmait, kiderül, hogy a Család még mindig él, és tagjaik évek múltán is terrorizálják Maine partvidékének lakosságát. És a családi tradíciónak megfelelően szomjazzák az életet – a te életedet is.

Véleményem:

A Holt idény életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt a brutalitása, illetve a nyers erőszak miatt. Előtte még nem tapasztaltam ennyire gyomorforgató olvasmányt, így kicsit félve kezdtem neki az Ivadéknak.

A helszín ismerős, a kisváros soha nem tudta lemosni magáról a múltban történt eseményeket. Már csak egy nyugdíjazott rendőr él itt, aki ott volt ezen a bizonyos éjszakán. A többiek meghaltak, vagy ha életben is maradtak, messzire költöztek a várostól. 

Egy keserű estén a rendőrség George Peters segítségét kéri, mivel szinte hasonló kegyetlenséggel mészároltak le két nőt, és egy csecsemő eltűnt. Mindnyájan érzik, a vademberek visszatértek... Csak Peters tudásával és segítségével tudják mihamarabb felszámolni a vademberek csapatának megmaradt tagjait, hogy többé ne kelljen senkinek kínhalált halnia.

Eközben egy nyugodt családi életbe nyerhetünk betekintést, pontosabban a fiatal pár, David és Amy életébe, akik épp három hónapos babájukkal élvezik a nyugodt mindennapokat. Régi barátjuk, Claire és fia Luke érkezik hozzájuk látogatóba, akik menedéket keresnek viharos életükből, de nem is sejtik, milyen megrázó és egy életre nyomot hagyó szenvedés vár rájuk...

A séma nagyon hasonlít a Holt idényre, ugyanúgy megtámadják a családot, akik próbálják menteni az életüket, több kevesebb sikerrel. A különbség, hogy ebben a részben a vadembereket és a szokásaikat illetve gondolkodás módjukat is sokkal jobban megismerhetjük. Már nevesítve vannak, bár ettől nem kerülnek közelebb az olvasóhoz. Ami számomra pozitívum volt, hogy én kevesebbnek éreztem a brutális jelenetet. Ehelyett több helyet kapott a család és a nyomozó életének bemutatása, illetve egy kis csavar is bekúszott Claire volt férjén keresztül.

Sok újdonságot nem hozott, de ezt nem is vártam, hiszen ennek a sorozatnak nem is ez a lényege. Inkább a kannibalizmust és a vademberek brutalitását szolgál bemutatni, illetve a civilizáció hiányának a következményét. Ami miatt nekem ez a rész jobban tetszett az előzőnél, az a kevesebb gyomorforgató részlet, és emiatt az olvashatóbbsága. Persze ha valaki azt várja amit a Holt idénytől kapott, ne féljen, itt is van épp elég véres és hátborzongató jelenet!

Ketchum érdemes a figyelemre, már csak a különc írói stílusa és a nyers vadsága miatt is. Egyedi amit és ahogyan ír, bár inkább az erősebb gyomrúaknak ajánlom!

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója.

Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Kiadó: Agave Könyvek // Év: 2024 // Oldalszám: 400 // Fordította: Ballai Mária // moly adatlap  // beleolvasó és megrendelés

Fülszöveg:

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Véleményem:

Elsőként is a borító volt az, ami megragadta a figyelmem. Gyönyörű tervezés, hűen tükrözi azt, amit a könyv fog adni az olvasónak: sötét és titokzatos.

Opal árva, és öccsét kénytelen egyedül nevelni. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa Jasper számára a menekülés lehetőségét Eden-ből. Az anyjuktól csak pár dolog maradt hátra, így Az Alvilág című mesekönyv nagy kincsnek számít. Csakhogy ez nem egy átlagos mesekönyv: E. Starling írta, aki annak idelyén megépíttette a Starling-házat, majd nyomtalanul eltűnt. De nem csak ez az egyetlen ami Opalt a házhoz köti. Gyerekkora óta sötét álmok kínozzák, aminek a helyszíne ugyancsak a Starling-ház. Ebben csak az a furcsa, hogy soha nem járt ott. Egy különös 'véletlen' folytán Opal mégis átlépi a kaput, és ezzel megpecsételődik a sorsa. 

Arthur Starling a ház és egyben a város védelmére esküdött fel, akár az élete árán is védi a város lakóit. Csakhogy fogalmunk sincs, mitől is kell megvédeni Eden városát? Persze a lakóknak is feltűnt az egyre gyakrabban leereszkedő köd és az azt követő furcsa halálesetek, de a kapcsolatra senkinek sincs bizonyítéka. Mégis az utóbbi időben egyre gyakrabbak ezek az esetek, és Arthurnak is fogytán az ideje... 

A két főszereplő életében nagyon sok a hasonlóság. Mindketten árvák, a város kiveti őket magából, magányosak, és egy olyan küzdelmet folytatnak, amit nem feltétlen ők választottak maguknak, mégis a felelősség megköveteli, hogy folytassák ezt az utat. 

Az első oldalaktól egy különleges, borzongató atmoszféra lengi körbe a könyvet. A leírás és az írói megfogalmazás gyönyörű, egyben egyedi. A történet lassabb kibontakozású, ami engem alapesetben zavarni szokott, de most kifejezetten szerettem, mivel ehhez a borús hangulat megteremtéséhez ez szerintem elengedhetetlen volt. A Starling-ház történetét először csak mende-mondákból ismerjük meg, nem tudjuk mi a valóság, és mit tett hozzá a város lakóinak képzelete. Mégis mindenkinek van véleménye a házról, a Starling családról...

Opal és Arthur kapcsolata ugyanúgy lassan épül. Arthur igyekszik megmenteni a lányt, aki a végzete felé rohan, míg Opal a gyerekkora óta kínzó kíváncsiság, és a pénz hajtja. Egyikük sem  az a típikus hős karakter. Opal cinikus, lázadó, a szarkazmusa nekem kifejezetten tetszett. Míg Arthur magának való, barátságtalan, keserű és megfáradt. 

Az idő múlása jól érzékelhető, hónapról hónapra egyre többet tudhatunk meg a szereplőkről, és magáról a házról. Bár a két fiatal között a viszony eleinte ellenséges, az idő múlásával lassan megváltozik, és egyfajta bajtársiasság alakul ki köztük. 

A mellékszereplőkről is érdemes szerintem szót ejteni. Bev a motel tulajdonosa, ahol Opal és Jasper lakik. A tulajdonos nem az a kedves, vendégszerető típus. Folyamatos csatározás folyik közte és Opal között, mégis érezzük, hogy többről van szó. Bev ellentéte a könyvtáros Charlotte, aki igyekszik segíteni és egyengetni Opal jövőjét a maga módján. Mindketten fontosak, hiszen a maguk módján támaszt és egyfajta menedéket nyújtanak Opal részére. 

Jasper nekem kicsit különc volt, bár ő volt a mintatanuló, mégsem kedveltem annyira, amit a történetben haladás bennem csak megerősített. Bár őt is mindvégig a jó szándék vezérelte, messze nem éreztem azt az önfeláldozást vagy épp odaadást, amit a nővére tanusított felé. Emellett pedig kicsit bosszantott, hogy bár testvérek és egyedül csak egymásra számíthatnak, mégis annyi mindent eltitkolnak egymás elől, és az a bizalmi viszony ami kettejük között kellett volna hogy legyen, mégsem működött. 

Szerintem ez egy nagyon erősen megírt regény. Szerettem ezt a világot és élményt amit a Starling-ház adott számomra. Valóban kellemesen borzongató, a misztikum és a rejtélyesség hatalmas húzóerő volt, és a lassú kibontakozás csak fokozta az izgalmakat. 

Állomáslista:

04.23. Readinspo

04.24. Kelly és Lupi olvas

04.26. Milyen könyvet olvassak?

04.28. Utószó

04.30. Booktastic Boglinc

05.02. Könyv és más

05.04. KönyvParfé

05.06. Csak olvass!

05.08. This is my (book) universe

05.10. Spirit Bliss Sárga könyves út

Nyereményjáték:

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)