"Egy korrupt város.

Tele sötét hatalomvággyal.

Luke fogságba került, elítélték egy gyilkosságért, amit nem ő követett el. Abi szökevénnyé vált, kétségbeesetten próbálja kiszabadítani az öccsét, mielőtt a mágia megtöri. Azonban ahogy a Jardine család egyre szorosabban fogja a forrongó Nagy-Britanniát, a testvérpár olyasmivel kénytelen szembenézni, ami túlmutat a személyes küzdelmükön.

Új szövetségek és régi viszályok formálják újjá a nemzetet, aminek következtében Abi és Luke mindent – és mindenkit – megkérdőjelez, amit eddig biztosnak hitt. Silyen Jardine mindeközben egy régi kor elfeledett Tehetségére áhítozik, és közeleg az ország legsötétebb időszaka. A szabadságnak és a tudásnak súlyos ára van. A kérdés csak az, ki fizeti majd meg.

Kit választasz, ha mindenkit nem menthetsz meg?"

Kíváncsian vártam a folytást, mi lesz Luke sorsa? Az első kötetben már találkoztunk Ebbel, amiből sejthető milyen körülmények várják Lukeot ha Crovan kezébe kerül, mégis felcsigázott hogy közelebbről láthassam hogyan is teszi ezt az elítéltekkel,miként tudja így megtörni az embert/elmét.

Számomra ez volt az egyik legizgalmasabb szemszög ebben a kötetben, fantasztikusan ki volt találva Crovan birtoka. Már maga a belépés-kilépés is a maga módján kegyetlen és reménytelen, nem hogy az ott eltöltött időszak. A hely pikantériája, hogy az elítéltek elsőként is úgy élhetnek mintha Tehetségesek lennének, így még jobban fájni fog ha ezt követően elkezdődik a valódi büntetés. És a legfurcsább, hogy a hatalom hatására a Tehetségtelenek is ugyanolyan kegyetlenek és gyűlőlhetőek lesznek, mint tehetséges társai.

Abi szökése azt gondoltam sokkal többet fog magában rejteni, de ebben csalódnom kellett. Nem mintha az első részben olyan fontos dolgokat tett volna le az asztalra. Talán a jellemfejlődése az amit ki tudnék emelni, ahogy napról napra ő is a felkelés pártjára áll át, és gyűlöli meg egyre inkább az elnyomó rendszert. 

"Abi régen úgy gondolta, a „bátorság” csak egy vakmerő, kissé ostoba dolog. Most már valamivel jobban értette. Azt jelenti, hogy az ember helyesen cselekszik, még akkor is, ha az önfenntartási ösztöne sikítva figyelmezteti az ellenkezőjére"

Gavar jegyese majd felesége Bouda itt már sokkal nagyobb szerepet kapott, apósával együtt komoly változtatásokat hajtanak végre, hogy a Tehetségesek még elérhetetlenebbek és letaszíthatatlanabbak legyenek. Bár egy igazán eltökélt, céltudatos, nagyratörő nő, mégis kevés szereplő tud ekkora ellenszenvet, undort kiváltani belőlem.  

Bouda testvére, Bodina szerelme elvesztését követően új erőre kap, és békés úton igyekszik megoldást találni. De egy ilyen korrupt rendszerben ilyen nem létezik...

A második kötetben sokkal mozgalmasabb volt a cselekmény, néha csak a fejem kapkodtam. Végig fenntartotta az érdeklődésem, izgultam és reménykedtem a szereplőkkel együtt. Sajnos több számomra nagyon megkedvelt személytől kellett elbúcsúznom, amiért mérges voltam az íróra. De persze egy ilyen mértékű igazságtalanság nem dönthető le áldozatok nélkül.  

Ami számomra érdekes volt, az a szereplőkhöz való hozzáállásom. Általánosságban egy regényben ha elköteleződöm valaki mellett, az a végéig nem változik. Itt viszont folyamatosan változott a véleményem, formálódott, átalakult. Volt akit kedveltem, a végére mégis megutáltam az árulása miatt. De olyan is akadt, mint például Gavar, akit egyáltalán nem kedveltem, és ő volt az egyik legnagyobb pozitív csalódása a jellemfejlődése miatt. 

A Sötét város szerintem sokkal jobb volt mint az előző rész (több intrika, csalódás, cselszövés, fondorlat, titok). Így ennek fényében kíváncsian várom a befejező kötetet, egyben tartok is tőle, vajon tudja-e ezt a szintet hozni, vagy csalódnom kell?

A trilógia első részéről ide kattintva olvashatsz bővebben.