Blogturné
Kossuth Kiadó
Ogava Jóko: A házvezetőnő és a professzor
Blogturné - Ogava Jóko: A házvezetőnő és a professzor
A Kossuth Kiadó jóvoltából egy igazán érdekes japán regénnyel ismerkedhetünk meg. A házvezetőnő és a professzor az emlékezés fontosságával foglalkozik egy olyan helyzetben, amikor valaki képtelen emlékezni. Ezúttal három bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2024
Fordító: Erdős Veronika
Oldalszám: 224 oldal
Fülszöveg:
A briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.
A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.
Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.
Ogawa Yoko A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy a szeretetnek nem vethet véget az idő, és nem a rövid vagy hosszú távú memória gazdagítja az embert, hanem a lelkünkben tartott emlékek, amelyeknek az átadásához bőven elég annyi idő, amennyi adatott nekünk.
Véleményem:
A házvezetőnő és a professzor egy igazán különleges könyv, ami a szeretet erejéről tesz tanúbizonyságot. A professzor egy baleset következtében olyan agyi sérülést szenvedett, ami a memóriáját is érinti, így csak 80 percig tart az emlékezete. A fülszöveget elolvasva talán az 50 első randi című film juthat az eszünkbe, hiszen az is hasonlóképp járta körbe a rövidtávú memória kérdését, és én azt is nagyon szerettem, így mindenképp el szerettem volna olvasni.
Ápoltnak lenni mindig egy kiszolgáltatott helyzet, amin a memória elvesztése nem könnyít. A professzor egy már már omladozó viskóban él mindenkitől elszigetelten, és csak a matematika, a számok, és a köztük létrejövő szövevényes kapcsolat érdekli. Magánakvaló természete cseppet sem könnyíti meg a házvezetőnő feladatát, mégis érezhető, igyekeznek mindketten a feladatukat a legjobb tudásukhoz mérten elvégezni. A csendesen együtt töltött napokat a házvezetőnő fia, Rooth tölti meg élettel. Mint kiderül, a professzor imádja a gyerekeket, és mindennél komolyabban veszi azt, hogy egy gyermeknek az anyja mellett van a helye. Így alakul szokássá, hogy Rooth az iskola után a professzor házába megy, ahol megírja a házi feladatát, és egy szívmelengető egységet kezd alkotni a professzorral.
Az egyik legnagyobb tanulság számomra ebből a történetből, hogy semmi sem fogható egy gyermeki lélek tisztaságához. Az a mély szeretet amit ők képviselni tudnak, csodákra képesek. Nagyon szerettem azokat a bensőséges pillanatokat amit általuk élhettem át, és azt a védelmezést, amit a maguk módján egymás felé támasztottak.
A szeretet képes minden nehézséget átívelni, amit itt is érzékelhetünk.
Nem gondoltam volna, hogy a professzor ilyen idősen képes lesz változni, de mégis megtette egy fiúért, akit mondhatni nem is ismer. Csak egy cetli amit a ruhájára aggatott jelzi számára, hogy fontos szerepet tölt be az életében. Mégis ez a kis papírfecni amire rátekint amikor az a 80 perces szalag ismét elkezdődik, mindent megváltoztat.
Sok olyan pillanat volt a könyvben, ami felejthetetlen. Akár amikor Rooth megsérült, és a professzor azt hitte, meg fog halni, miközben persze nem volt komoly sérülés. Vagy a titkos kártyák megtalálása, ami által egy életre szóló ajándékot adhattak a professzornak, ami a legnehezebb pillanatokban is átsegítette őket, és emlékül szolgált annak a csodálatos időszaknak, amit ők hárman együtt töltöttek.
A történetben a matematika és a számok fontos szerepet tölt be, ami bevallom, engem néha picit untatott is, hiszen nem vonzódom különösebben ehhez a témához. Mégis ahhoz, hogy megértsük a professzor életmódját és a kis lelkének működését, mindez elkerülhetetlen volt.
Amit picit sajnálok, hogy néhány dologról nem tudhattam meg többet. Nagyon érdekelt volna a professzor és a sógornő története, vagy az. Kíváncsi lettem volna arra is, miért állított fel ennyire kemény szabályokat az ápolást kérő nő, és ha indokolt is volt a szabálysértés, mért nem tudott átlépni felette?
Összességében nagyon szerettem, nem zavart a lassú cselekmény, hiszen ez adta meg azt a különleges hangulatot, ami végigkísért az olvasása közben. Egyértelműen Rooth volt az aki a legközelebb került hozzám, és szívem szerint megöleltem volna azért a jóságért, ami a szívében lakozott nem csak gyerekként, hanem már felnőve is.
A befejezése talán picit szomorú volt, de azt hiszem ezt nem is lehetett volna másként lezárni. Csodálatos történet volt.
Nyereményjáték:
Ezúttal olyan könyvek magyar címét kell kitalálnotok, amelyben szerepel az emlékezéssel kapcsolatos szó. Mindegyik állomáson összekevert betűket találhattok, amelyek kiadják az adott könyv írójának a nevét, a ti feladatotok, hogy beírjátok az adott könyv magyar címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az én feladványom: IROMA ORABCSE
Állomáslista:
Blogturné
07. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 29. Milyen könyvet olvassak?
07. 30. Könyv és más
.jpg)
0 megjegyzés