Blogturné - Nikki Erlick:Az életfonál
Fülszöveg:
Nikki Erlick regénye lebilincselő történet a családról, a barátságról, a reményről és a sorsról, amely arra ösztönöz, hogy a lehető legteljesebben éljük az életet.
Véleményem:
Nagyon érdekes kérdést feszegetett maga a könyv. Vajon az emberek akarják-e tudni, meddig élnek? És ha a kezükben a lehetőség, mit választanak?
Nikki Erlick regénye mély nyomot hagyott bennem. Nem is sejtettem az elején, hogy mekkora hatással lehet az emberi életre, társadalomra, ha tudatában vannak a haláluk pontos időpontjával. Nyolc különböző személy életén keresztül nyerhetünk betekintést, milyen vonzata van ennek az aprócska doboznak, és mennyire kártékony tud lenni a pszichére, ha a halál időpontja közeli.
Nina és Maura egy leszbikus pár, akik már túl vannak életük egyik legnehezebb fordulópontján, felvállalták önmagukat, és kapcsolatukat. Boldog párként élik mindennapjaikat, tervezgetik a közös jövőt, csakhogy ez a doboz mindent megváltoztatott. Elsőként nem akarták tudni meddig élhetnek, de mikor bizonyosságot nyert hogy a fonal valóban az igazságot mutatja, úgy döntöttek, együtt megnézik. Míg az egyikük fonala hosszú volt, addig a másikuknak csak rövid élet jutott. Bemutatja, miként változtat egy párkapcsolat dinamikáján, ha tudják, nem fogják leélni együtt azt a közösen tervezett jövőt. Érdekes volt tapasztalni, hogyan tudják feldolgozni mindezt, hiszen ez mindkettejüket érintette. Az egyik legszeretettebb páros voltak számomra, mivel Maura szemén keresztül egy újfajta világ nyílt meg, és példaként is szolgált, hogyan lehet ezt méltóságteljesen elfogadni és továbblépni.
Ben és levelezőtársa Amie egy másfajta nézőpontot hoztak el, akik elsőként ismeretlenül egy levelezésen keresztül találtak egymásban vigaszt. Amie nem volt hajlandó kinyitni a dobozát, így azon kevesek közé tartozott, akik boldog tudatlanságban folytathatta eddigi életét. Mégis mikor megtudta, egy rövidfonalas férfiba lett szerelmes, ugyancsak érdekes kérdéseket járt körbe: El tudna-e köteleződni egy olyan férfi mellett, akinek az évei meg vannak számlálva? Vállalja-e ennek a kockázatát, vagy inkább elengedi, és egy hosszú fonalas férfit keres, akivel bátran megállapodhat? És ha mégis Bent választja, képes lenne-e családot alapítani annak a tudatában, hogy a gyerekek korán elveszítik az apjukat? Ők voltak a másik páros, akik közel kerültek hozzám, és szeretettel kísértem őket végig ezen a nehéz úton.
Anthony egy kegyetlen, önző és erkölcsi értékrenddel nem rendelkező politikus, aki a rövidfonalasok tetteit felhasználva akar előrébb jutni, és a családját is kíméletlenül kihasználja a céljai eléréséhez. Ő volt az a rosszfiú, akin keresztül szemléltette az író, milyen mélységekre is képes az ember, ha a hatalomról van szó. Nem szerettem, kimondottan taszított, de azt hiszem az ő története is szükséges volt, hogy kellőképp láthassa az olvasó, ez a fajta tudás mennyire visszás lehet.
Hank volt az az orvos, akinek minden egyes tette és mondata a szívemig hatolt, és a legnagyobb példakép lehetett mindnyájuk közül. Pár könnycseppet is elmorzsoltam érte, hiszen a saját halála nem csak önfeláldozás volt, hanem egy másik életet is megmentett. Olyan szép ívű volt az életének és a halálának a befejezése, illetve az emlékének őrzése, amit sokáig magammal fogok vinni.
Az utóbbi idők egyik legérdekesebb és egyben leginkább megérintő olvasmánya volt. Maga a történet talán nem volt annyira izgalmas, viszont az emberi életek alakulása, az erkölcsi és morális kérdések amiket feszegetett, sokszor elgondolkodtatott. Eszembe nem jutott volna, hogy egy ilyen tény, mint a halálunk időpontja, ennyire megoszhatja a társadalmat. Házasságokat, családi kapcsolatokat, munkahelyeket tett tönkre. A rövidfonalasoknak nem csak azzal kellett megbírkózniuk, hogy tudták életük lassan befejeződik, és ez nem egy békés elalvást takar idős korukban, hanem feltehetően egy kevésbé szelíd halálnemet. Épp elég lett volna ezzel is megbírkózni. Ehelyett a társadalom peremére kerültek kirekesztettként, az egészségügyben tüskeként az orvosok szemében, a bank számára meg nem térülő befektetés így egyben esélytelenként. Sokakat fosztott meg az élet méltósággal való lezárásától...
Érdekes, elgondolkodtató olvasmány volt, kimondottan örülök, hogy elolvashattam. Aki picit is nyitott az ilyesfajta kicsit disztópikus hangulatú könyvekre, mindenképp ajánlom elolvasásra.
Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva megvásárolhatod.
Nyereményjáték:
A játék folyamán híres filozófusok idővel, illetve idő múlásával kapcsolatos gondolataikat mutatjuk be, a Ti feladatotok megtalálni kire gondoltunk, és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!
Az én feladványom:
Egy francia tudós úgy találta, hogy az idő se nem valóságos egynemű közeg, se nem szellemi szerkezet, hanem valami, aminek tartama van. A filozófus ezt a „tartam”-ot a valóság lényegi részét képező alkotóképességnek és emlékezetnek tartotta, melyet a képzelet egyszerű intuíciójával lehet csak megfogni. A Bevezetés a metafizikába című művében három érzékletes képet mutat be e „tartam” fogalmának megvilágosítására és a Teremtő fejlődés(1907)-ben részletesen kifejti hogy az idő nem matematikai absztrakció, tárgyilagosan mérhető „óra-idő”, hanem egyfajta személyi érzékelés, mint a gyönyör, vagy szépség.
Turné állomásai:
07.06. - Milyen könyvet olvassak?
0 megjegyzés