ifjúsági
Jodi Picoult
romantikus
Samantha van Leer
Sorok között
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
"Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra."
Most pedig a lányával együtt alkotott, ami szerintem egy elképesztő és egyben csodálatos dolog, szívesen lennék a helyükben. Nincs jobb egy anya-lánya programnál, és örülök, hogy részese lehetek ennek az élménynek. Nagyon szerencsések, hogy megadatott számukra ez a lehetőség, és hogy tudtak is élni vele! Persze azért tuti nem lehetett könnyű feladat... :)
Maga a történet nagyon varázslatos és szerethető. Ki ne álmodozott volna gyerekként arról, hogy a mese szereplői este megelevenednek, és mi vagyunk azok a szerencsések, akik megismerkedhetnek velük? Persze ahogy idősödünk, elhagyjuk ezeket a hóbortokat, lerázzuk magunkról a fantáziánkat, és beállunk egy sorba, ami szűkös keretek közé szorít minket. Viszont ez a könyv teret enged a képzelet és a vágyak birodalmának, és messzire repít minket. :)
Könnyű Delilával, vagyis a történet egyik központi szereplőjével azonosulni, hiszen Ő az aki éjjel-nappal a könyveket forgatja. A Sorok között olyan nagy hatással lesz rá, hogy betéve tudja a szövegét, már csak egy a gond: ez gyerekeknek készült.
A fordulat akkor következik be, amikor a mesekönyv változni kezd, és rádöbben, nem vele van a baj. Viszont senki nem hisz neki, és egyre inkább aggódni kezd a család.
Eközben Olivér megunta az eltervezett életét, és a kikényszerített álarcot, amit az olvasók miatt kell viselnie. Szabadulni akar a meséből, de hogyan tegye, ha Ő a főszereplő...
A két fiatal 'találkozása' fenekestül felforgat mindent, és az események csak úgy sodornak magukkal. A könyv olvastatta magát, és jó érzés volt ismét gyermeklélekkel örülni, izgulni, és hinni a mesékben. :)
Minden szereplőnek megvan a maga bája, és különösen tetszett a név választás. A kedvencem Naspolya, aki a gonosz szerepet kapta, viszont mikor senki nem olvassa a mesét, egy érzékeny lelkű művész, akinek a lepkegyűjtés a hobbija.
Furcsa volt ilyen emberinek látni a hercegnőt, és kedvesnek a gonosz szereplőt. Én nagyon élveztem az egész mesét! :)
Korosztálytól függetlenül ajánlom mindenkinek, mert a kisebbeket magával ragadja, a nagyobbakat pedig visszarepíti az időben. Kimondottan tetszett, hogy minden fejezetben Olivér és Delila oldaláról is követhettük az események zajlását.
A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is köszönök szépen! :)
Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 20%-os kedvezménnyel tudjátok megrendelni!
Egy kis érdekesség: Kedvenc filmem
Nem igazán szoktam filmeket nézni, valamiért nagyon kevés az a film, ami leköt. Ebből fakadóan kevés (jó) filmet láttam, és persze most azt kérdezitek, hol itt az összefüggés?!
A kedvenc filmem Jodi Picoult könyvéből készült, ami nem más, mint a Nővérem húga. A dolog érdekessége, hogy bár könyvmoly vagyok, a könyvet mégsem olvastam... talán féltem attól, hogy esetleg a film jobban tetszene, mint a könyv. (Persze tervezem pótolni a hiányosságom, de nem hiszem, hogy egyhamar sort kerítek rá. ) Mégis mióta láttam a filmet, teljesen elfogult vagyok az írónővel kapcsolatban, és bátran ajánlom az ismerőseimnek.
Maga az alaptörténet egyébként az alábbi:
Sara (Cameron Diaz) és Brian (Jason Patrick) élete örökre megváltozik, amikor kiderül, hogy a kétéves kislányuk leukémiás. A szülők sajátos utat választanak, Jesse és Kate mellé vállalnak egy harmadik gyereket, hogy ő majd donorként megmenthesse Kate-et. A 11 éves Andromeda (Abigail Breslin), szülei tudtán kívül felkeresi a híres ügyvédet, Alexandert (Alec Baldwin), és pert indít a szülők ellen saját teste feletti jogának visszaszerzése miatt.
Ha időtök engedi, ajánlom a filmet, bár arra készüljetek fel, szem nem marad szárazon. Nagyon megrázó a film, és napokig nem hagy nyugodni, miután megnézem.
Végezetül egy rövidebb részletet is hoztam kedvcsinálónak:
Jó olvasást és filmezést kívánok! :)
0 megjegyzés