"Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen következett be chicagói házuk tetején.
A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy többnyire feketék lakta közösségbe kerül, ahol világosbarna bőre, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, miközben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.
A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló története a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást."
Már bő egy hónapja vártam a regény megjelenését, mert egyrészt imádtam a borítót, másrészről pedig a téma is igen érdekes, és valahol aktuális is. Sajnos még ma is küzdünk a rasszizmussal, vannak feketék, és fehérek. A társadalmunkat hűen mutatja be, és azt is, milyen rétegek vannak, és ez miben különb a többinél. Amellett, hogy szórakoztat, tanít is egyben!
A történet egy szívbemarkoló tragédiával kezdődik, ami egyébként egy elég magas indítás is volt, és féltem, hogy meddig fogja tudni ezt a szintet tartani az írónő. Szerencsére pozitívan csalódtam, mert a regény első sorától az utolsóig izgalmas volt, és fenntartotta az olvasó figyelmét.
A történet több szálon fut, de mégis a középpontban a családi tragédiát elszenvedő és egyben egyedüli túlélő, Rachel szemszögéből olvasható. A fiatal lány életét egészen a tragédiától a fiatal felnőtté válásáig követhetjük, ami nem kevés szívszorító részletet tartalmaz... Nem elég, hogy szerető család híján nő fel, az egész életét körüllengi a veszteség, ráadásul még a bőrszíne miatt is kitűnik a közösségből, ezzel nem kímélve őt a kemény bántásoktól.
Azt gondoltam, egy gyerek szemével nem láthatom olyan tisztán a világot, és nem érthetem, hogy mi is történik Rachel körül, mintha egy felnőtt szemszögéből látnám a történteket. Mégis meglepően tapasztaltam, hogy a gyermeki őszinteség és naivitás milyen erősen keveredik azzal, hogy tudja, mi történik körülötte. Bár gyermeki testben él, mégis olyan gondolatai vannak, amit sokan megirigyelnénk.
Mindezek felett mégis azt mondhatom, hogy egyben humoros regényről is beszélhetünk. Nagyon sok jó pillanatot és mosolyt kaptam a regénytől, és időnként nehezen tartottam vissza a nevetésem a buszon. :)
"- Nagyanyád kiköpött mása vagy.- Nem akarom, hogy kiköpjenek."
Sajnos a rossz családi háttér nem csak Rachel gyerekkorát mérgezte meg, hanem Jamie életét is. Jamie szemtanúja volt annak a tragédiának, amit egy felnőttnek sem lenne szabad látnia, emiatt az egész élete felfordult. Engem ez a szál is teljesen lekötött, és vártam, hogy mikor, milyen módon fog egybefonódni Rachel életével.
A harmadik szál szerintem elhagyható lett volna, de mivel nem volt túl nagy hangsúly rajta, ezért nem is zavart.
Összességében én nagyon imádtam a regény minden egyes sorát, mert bár egy gyerek szemével láthattuk a világot, mégis komoly kérdéseket vetett fel az olvasóban. És bár tőmondatokat olvashatunk a legtöbbször, mégis ezerszer többet mondanak, mint egy több soros összetett mondat. A kevesebb néha több!
A regényt az Álomgyár Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! Ha felkeltette az érdeklődéseteket, ide kattintva 15%-os kedvezménnyel van lehetőségetek megvásárolni. :)
