General Press
Jane Shemilt
Krimi
Légszomj
Jane Shemilt - Légszomj
Emma és Adam orvosként valódi szaktekintélynek számítanak. Amikor egy
kutatóprogram keretében a férfinak lehetősége nyílik arra, hogy családostul egy
évre Botswanába utazzon, úgy döntenek, belevágnak a nagy kalandba. A munka vészhelyzeteiből,
taposómalmából és a kettejük közötti
állandó versengésből végre kibillentené őket ez a soha vissza nem térő alkalom;
és a nyugodtabb, egymásra jobban odafigyelő, boldogabb életről szóló álmuk
talán a vadon szomszédságában valóra válhatna.
Az álomból azonban igazi rémálom lesz: Emma egy nap üresen találja a kisfia
ágyát. Afrika földjén, több ezer kilométerre az otthonuktól, valódi segítség
híján maradnak. A rendőrség ugyan nyomozásba kezd, a szülők mégis úgy érzik,
nekik is a gyermek nyomába kell eredniük, mert ki tudja, milyen szörnyűbbnél
szörnyűbb okok állhatnak az eltűnése mögött.
Jane Shemilt – világhírű regényéhez (Lányom) hasonlóan – ebben a könyvben
is a gondolatok, az érzések fénytöréseit, a kapcsolatok és az érzelmek
ellentmondásosságát járja körül egy olyan történeten keresztül, amely egy
percre sem enged.
Nagy
várakozással fogtam a könyv olvasásába, már a fülszöveg elolvasása után
éreztem, hogy ez a könyv különleges élményt nyújt, kilóg a mai regények
sablonos cselekményéből. Nem is kellett csalódnom a megérzésemben,
felejthetetlen élményt nyújtott, a hatása alól még a könyv utolsó sorai után
sem sikerült kikerülnöm.
A könyv
első felében kissé zavaró volt, hogy több szál között ugrál a cselekmény.
Nagyon hirtelen váltott az időpontok között, ezzel megzavarva a történet
folyását, felzavarva a bennünk keltett érzelmeket. Három időfolyam között
ugrált, a londoni életük, a baba elrablásának estéje és Emma gyermekkora
között.
A
történet az édesanya, Emma szemszögéből íródott, aki próbált a munka és a
család között egyensúlyozni, sajnos a család rovására. Karrierista nőnek
mondható, akit leginkább a siker elérése motivált. Mindent versenynek fogott
fel, még a férjével is versengett. Egyik legfőbb célja az volt, hogy sikeresebb
legyen mindenkinél, a férjét is beleértve.
A férj,
Adam szintén a munkája megszállottja volt, részt vett a versengésben a
feleségével szemben. Korán indult munkába és későn is érkezett, az otthon
töltött időben azonban próbált a lányaival foglalkozni. A kutatási lehetőség
elfogadásával szintén a saját karrierjét kívánta építeni, és elvárta, hogy a
sikere érdekében az egész család a saját érdekei elé helyezze az ő érdekeit.
Az
idősebb lányuk, Alice kissé zárkózott személyiség, aki igényelné a szülei
törődését, akiknek a munkájuk miatt nincs idejük rá, így egy bébiszitterre
hagyva a gyerekeket. Alice próbálja felhívni magára a szülei figyelmét-mind
kitűnő tanulmányi eredményével, mind negatív cselekedeteivel-, azonban nem jár
sikerrel.
A család
akkori labilis helyzetét még inkább felborítja a fiuk, Samuel születése. Emma
még feszültebb lesz, a lányok még inkább háttérbe szorulnak.
A
kutatás egy jó lehetőség a családnak arra, hogy kissé több időt töltsenek
együtt. A költözés Botswana-ba látszólag mindenkinek jót tesz, Alice
boldogabbnak tűnik, a szülők több időt töltenek a gyerekekkel, a fiatalabb
lányuk, Zoë is szabadabbnak tűnik. Azonban ez az idilli állapot semmivé
foszlik, mikor egy este a kicsi Samet elrabolják az ágyából.
Mind
Adam, mind Emma világa összeroppan, csak halvány árnyékukként élik meg az
elkövetkezendő napokat, bánatukat nem enyhíti sem az alkalmazottak segítsége,
sem a rendőrség kiemelt nyomozása sem. Emma katatón állapotba kerül, minden
gondolata az eltűnt fia körül forog, még arra sincs ereje, hogy megfelelően a
lányai mellett álljon. Ez alatt Adam nyomozásba kezd, járja a vidéket, keresi a
nyomokat, amik elvezethetnék Samhez.
Kettejük
kapcsolata még inkább megromlik, nem hogy szerelmet, de szinte már szeretetet
sem éreznek egymás iránt. Idegenekként élik egymás mellett az életüket, pusztán
a lányok kedvéért tettetve egymás iránt bármilyen érzelmet…
A regény
egy anya kétségbeesését és tehetetlenségét mutatja be, akitől hirtelen ragadták
el a gyermekét. Mi is átélhetjük a tehetetlenség érzését, azt hogy tehetetlenek
vagyunk a történtekkel szemben, minden, a gyermekünk visszaszerzéséért tett
törekvésünk eredménytelen. Ráadásul az eltűnt feletti gyászunk következtében
távolabb sodródunk a még meglévő gyerekeinktől, kockáztatva azt, hogy őket nem
fizikálisan –mint a már elveszett gyermekünket-, hanem lelkileg és érzelmileg
veszítjük el, ami esetenként már nem visszafordítható.
Ez a
lélektani regény bemutatja nekünk egy megtört család tagjainak egyre mélyebbre
süllyedését, eltávolodását egymástól. Nem csak az anya szenvedéseibe nyerhetünk
bepillantást, hanem egy elhanyagolt, szeretetre éhez gyermek lelki világába is.
Bátran
ajánlom mindenkinek ezt a regényt, aki ki szeretne lépni kicsit a
mindennapokból úgy, hogy közben hajlandó és képes mások problémáit átérezni és
azokat szeretné is megérteni. Ha valaki erre vágyik, ígérem, hogy nem fog ebben
a könyvben csalódni.
A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is köszönök.
Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 20%-os kedvezménnyel vásárolható meg.
.jpg)
0 megjegyzés