Harmatcsepp
ifjúsági
Karinthy Frigyes
klasszikus
Tanár úr kérem
Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar író a 20. század elején. Ez az író tele volt kíváncsisággal, érdekelték a fölfedezések, a természettudományok, a lélektan legújabb eredményei, a fizika csodái. Képzelőereje világirodalmi méretekben is páratlan, fantasztikus világokat talált ki: Capilláriát, a tengermélyi társadalmat és Faremidót, a tökeletes géplények országát. Sziporkázó ötletei voltak, komikus képessége meghatározta a 20. század magyar humoros irodalmát. Mégis: a legnagyobb sikert egy szerény külsejű novellafüzérrel aratta. Húsznál alig több történettel, amelyek egy 19. század végi pesti iskolába kalauzolnak, 19. század végi diákokról szólnak, s amely mű a 21. évszázadban is éppen olyan friss, eleven és korszerű, mint volt kilenc évtizeddel annak előtte – itthon és külföldön egyaránt. A párizsi, a londoni vagy a pekingi diák pontosan ugyanazt érezte meg benne, amit a mai vagy tegnapi szegedi, nyíregyházi, kolozsvári, kassai vagy szabadkai iskolás, magyar és román, magyar és szlovák, magyar és szerb.Kiadványunk a Tanár úr kérem 1916-os első kiadásának (Vértes Marcel rajzaival, Dick Manó kiadása, Budapest) szövegét igazította – a szerző szándékát figyelembe véve – a mostani helyesírás szabályaihoz. 1945 után minden kiadás változtatott az eredeti szövegen, illetve néhányat kihagyott a történetek közül. Immáron fél évszázad óta most veheti az olvasó először kezébe a valódi, hiteles kiadást."
Egy antikváriumban jutottam hozzá csupán 100 Ft-ért, így azt nem állítom, hogy megbántam a megvételét, de abban viszont ezer százalékig biztos vagyok, hogy nem fogom többet újra a kezembe venni...
Szívem szerint a 25. oldalon befejeztem volna, de úgy éreztem, ha már belevágtam, illene befejezni, így több napos szenvedés után végre elmondhatom, átrágtam magam mind a 88. oldalon... Elméletileg humoros szeretett volna lenni, de elárulom, egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor nevettem el magam olvasás közben.
És ezek után csodálkozunk, miért nem akarnak a fiatalok olvasni? Hát ha nekem ezt fiatalon el kellett volna olvasnom, most biztos nem foglalkoznék könyvekkel... Szerintem nagyon túlpontozták, gondolom abból kifolyólag, hogy klasszikus...
Persze azért voltak jobb részek, alkalmanként még azonosulni is tudtam a kis diákkal aki próbálja menteni a menthetőt, de ez akkor is kevés... Bár 'csak' 88. oldal, elérte, hogy napokig ne akarjak könyvet a kezembe venni. 10-ből 3 pontot adnék rá, de azt is csak azért, mert elismerem Karinthy munkásságát, és elfogadom, hogy valami oknál fogva egy klasszikushoz volt szerencsém.
Nem a legjobb olvasmány, nem annyira ajánlom elolvasásra, mert ettől szerintem sokkal jobb klasszikusok is vannak.
Ez a könyv az idei könyvkihívásom 33. pontjaként megállja a helyét, azaz egy klasszikus 20. századi könyv.
Ez a könyv az idei könyvkihívásom 33. pontjaként megállja a helyét, azaz egy klasszikus 20. századi könyv.
Egy kis érdekesség: Iskolakezdés régen és most
RÉGEN: A vakáció alatt azt sem tudták, merre járunk. Kajálni mindig hazamentünk, de mindig máshoz haza: ha a pizsamaosztásnál stimmelt a létszám, már az is elegendő volt. Azt sem tudtuk, ki lesz az osztálytársunk, tanítónk, pedellusunk. Sebes volt a térdünk, vasalt a ruhánk, de még nem volt hozzá nyakkendőnk, azt az év végén kaptuk, kéket. Esetleg az iskola kapujáig elkísértek minket, de onnantól fogva csak akkor jöttek arra a szüleink, ha nagyon kellett. Leckét a konyhaasztalon írtunk. A Centrumban vagy háromféle iskolatáskát lehetett kapni, ha szerencsések voltunk, a többiek a másik kettőt preferálták. De valójában nem számított. Iskolaköpeny kétféle volt, a műanyag és a karton, a műanyagot választottuk, mert az nézett ki eggyel jobban. Az uzsonnánkat szalvétába csomagolták, a tankönyveket kék papírba, piros szélű vinyettával. Mindegyiket, kivétel nélkül, hogy még esélyed se legyen megkülönböztetni őket. Amúgy mindenkinek mindene egyforma volt. Tovább megyek: a menzán is ugyanaz volt minden iskolában, és a tökfőzelék kivételével mindent megettünk. A szüleinknek fogalma sem volt a tantervről, az oktatási irányelvekről vagy a tanítási módszerekről, éppen ezért a tanárnak mindenben igaza volt, még akkor is, ha nem. Olyat nem ismertünk, hogy nem írjuk meg a leckét. Írásunk ronda volt, és eltelt vagy 2 hónap, mire rájöttek, hogy azért, mert nem látunk jól, szemüveg kell. Kérdéseink nem voltak, a válaszokat készen kaptuk. Az udvaron rengeteget játszottunk. Iskola után is rengeteget játszottunk, Aztán egyre kevesebbet. Az iskolakezdést nem ünnepeltük meg, természetes volt, ráadásul úgyis minden vasárnap rántott hús volt, miben különbözött volna. Szerettük a tanító nénit, akkor is, ha nem. Szerettük az iskolát, akkor is, ha nem. Elvoltunk. Semmi extra.
MOST: Már két héttel az iskolakezdés előtt megkezdődik a tréningezés: korán kelünk, korán fekszünk, hogy szokja az a gyerek. Pontosan tudjuk, ki lesz az osztályfőnöke, minden releváns személyi adatával és elérhetőségével rendelkezünk, az iskolát már kívül-belül megvizsgáltuk, először a Google segítségével, aztán természetesen személyesen is. Az osztálytársak szüleivel már az ismerkedő szülői óta tartjuk a kapcsolatot, zárt Fb-csoportunk is van. A tanulósarok kialakítását hosszas tervezés előzte meg, és gondos kialakítás során nyerte el végső állapotát, minden ergonómiai és pszichológiai követelménynek megfelelve. Az uzsonnás doboz nem tartalmaz dpa-t, és hetekkel sulikezdés előtt a megfelelő tápértékű és vitamintartalmú tízóraik között böngészünk. Már két petíciót írtunk a menza miatt, az ügyvéd apuka fogalmazta meg. A marketinges anyuka egyenpólót nyomtatott a cégénél a skacoknak. Pontosan tisztában vagyunk a tantervvel és a tanrenddel, ennyire talán még a pedagógusok sincsenek képben. Az évnyitóra az egész család elmegy, utána ünnepi ebéd és ajándékátadás. Az iskolafelszerelések megvásárlása egy kínszenvedés: nekünk a pénztárcánk rinyál kétségbeesetten, a gyereknek meg semmi se jó, pedig mindenből hatszáz variáció létezik. Részt vettünk már diszkalkulia, diszgráfia, látás- és érzékelés szűrésen, az iskolaérettségin is megfelelt a gyerek. Komplett táblázatunk van az iskola utáni elfoglaltságok lehetőségéről, amely átfordul majd napirendbe. A gyereknél telefon van, de úgyis érte megyünk minden nap. Tele vagyunk kíváncsisággal, kérdésekkel, csak azt nem értjük, hogy a lelkesedésünk miért nem ragad át a gyerekekre, pedig mi mindent megteszünk, hogy megkönnyítsük számára az iskolakezdést.
Forrás: http://www.koloknet.hu/iskola/bezzeg-a-mi-idonkbena-iskolakezdes-regen-es-most/
~Harmatcsepp~
.jpg)
0 megjegyzés