Az elcserélt
Brenna Yovanoff
fantasy
Harmatcsepp
Brenna Yovanoff- Az elcserélt
Brenna Yovanoff- Az
elcserélt
„Mackie Doyle nem mindennapi srác.
Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát.
Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz.
Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…”
Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát.
Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz.
Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…”
Izgalommal vágtam neki a könyvnek, nagy reményeket
fűzve hozzá, hiszen a borító nagyon igényesnek tűnt, emellett pedig igazán
egyedinek. A fülszöveg is a helyén volt, szóval szinte biztos voltam, hogy
érdemes lesz elolvasni.
Az első fejezetekben megismerhettük Mackiet, aki
valami oknál fogva igazán furcsán reagált a fém és a vér jelenlétére. A
családját, aki minden erejével próbált normálisnak tűnni, és a barátot, aki
sose kérdezett, bár tudta, hogy valami nem stimmel.
A karakterek unalmasak voltak.
Tatetől vártam az izgalmat, ami feldobja a
történetet, de igazából az sem jött el. A cselekmény lapos volt és vontatott.
Aztán ott voltak azok a lények, akik a sötét
oldalt szolgálták. Ki tud ekkora baromságot kitalálni, hogy zenélnek a város
lakóinak, hogy a szeretetük életbentartsa őket? Kiborított. Annyira jó volt az
alapötlet. Olyan sokat lehetett volna kihozni belőle… kár hogy nem sikerült… -.-''
Számomra Emma volt a legkedvesebb szereplő, mindig
örültem mikor megjelent. Minden ember életébe kellene egy ilyen testvér. Nagyon
odaadó és önzetlen volt, de nem az a csöpögős karakter.
Igazából sajnálom, hogy erre a könyvre szántam az
időm, nem érte meg.
Összességében nem is fecsérelném a szót, mert nem
érdemes. Senkinek sem ajánlom, hogy a kezébe vegye, nem hogy pénzt dobjon ki
rá. Gyönyörű példája a nem minden a szépség mondásunkra.
10/4 pontot adnék rá. (Csakis az igényesen
megtervezett borítónak köszönhetően!!)
1 megjegyzés
Nem értek egyet. Igaz, elég fura a szituáció, viszont nekem nagyon tetszi ka könyv. A Fagyos Ikreket olvastam ez előtt és be kell vallanom, én abban csalódtam nagyot. Én Mackie-ben sok helyen felismerem magam, talán ezért is tetszik annyira :) Én csak ajánlani tudom :)
VálaszTörlés