A hazudósok
E. Lockhart
fantasy
Harmatcsepp
ifjúsági
romantikus
E. Lockhart - A hazudósok
E. Lockhart – A hazudósok
"Egy gyönyörű és előkelő
család. Egy magánsziget. Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy
szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi. Egy négyfős baráti kör – a
Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. Egy forradalom.
Egy baleset. Egy titok. Hazugságok hazugságok hátán. Igaz
szerelem. Az igazság. A többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern,
intelligens, titokzatos regénye. Olvasd el! És ha valaki megkérdezi,
mi történik a végén, egyszerűen HAZUDJ!”
Ajánlom
azoknak a figyelmébe, akik unják a „már a második oldalon tudom mi lesz a könyv
vége” típusú könyveket.
A
történet főszerelői a gazdag, tökéletes Sinclairek –Johhny, Mirren, Cadence- és a
szegényebb származású indiai fiú, Gate. Minden nyarukat együtt töltik a család
magánszigetén, Beechwoodon. Cady
szemszögéből ismerjük meg a történetet.
Azon a bizonyos '15-ös nyáron, valami
szörnyű baleset történt, a tengerparton találtak rá ruha nélkül, magzatpózban.
A titokzatos baleset következményében Cadyt szörnyű migrénes fejfájások, és
emlékezetkiesés gyötri. A balesetet követően 2 év múlva ismét visszatér a
szigetre annak reményében, hogy megtudja mi történt vele akkor. Tudomást szerez róla, hogy
miért nem válaszolnak barátai egyetlen üzenetére sem.
Odaérve
barátságuk úgy folytatódik, mint ha mi sem történt volna, mégis mikor Cady
segítséget kér emlékei felidézésében, mindenki elutasítja. Cady és Gate szerelmesek
egymásba, viszont a társadalmi elhelyezkedésük okán a nagypapa, és a szülők
sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. Ahogy Cady emlékei kezdenek visszatérni, rohamos
gyorsasággal sodor magával a történet, a végén hihetetlen csattanóra számíthatunk.
Ráébredünk, hogy nem csak a szülők mértéktelen pénzsóvársága tette tönkre ezt a tökéletes
családod, hanem a Hazudósok ugyanolyan mély sebet vágtak, sőt, talán mélyebbet.
Az
elején nagyon vontatottnak éreztem a történetet, olyan se eleje, se vége sztori.
Majd ahogy a szerelmi szál kibontakozott, párhuzamosan az emlékek kezdtek
visszatérni, nagyon izgalmassá vált. Érdemes megemlíteni, hogy néhol a
történetet egy ismertebb mese szakítja félbe, mint például amikor a király
megkéri lányait, bizonyítsák be neki, hogy mennyire is szeretik, és a legkisebb
leány válaszául azt adja:mint a leves a sót. Viszont egyik mese vége sem a
megszokott, eltorzultak. Sejthetjük, hogy a vége sem az lesz, mint amire
számítunk.
Továbbá
kiemelném a könyv elején található családfát, ami segítséget adott a szereplők
elhelyezésében, viszont a térképet megint csak gyerekesnek, feleslegesnek
éreztem.
Személy
szerint egy tini regényhez tudnám hasonlítani, dráma dráma hátán. Sokszor nem
értettem egyes szituációkra miért is úgy reagálnak a szereplők mint ahogyan,
viszont a végén egy óriási csattanó keretei között mindenre fény derül. Igen!
Tényleg nagy csattanóval nézünk szemben az utolsó fejezetben, melynek hatására teljesen
átformálódott a véleményem a könyvről.
Szinte
végig úgy gondoltam hogy se eleje se vége a történetnek, és választhattam volna
jobbat is. Az egyszer olvasható kategóriába tudnám sorolni.
A könyvre 10/6 pontot adnék.
A könyvre 10/6 pontot adnék.
Végezetül
néhány részlet a könyvből:
„Aki olyan helyen akar élni, ahol nem félnek az
egerektől, annak le kell mondania arról, hogy palotában lakjék.”
„Ő
volt az az ember, aki nem bírta megjátszani a mosolyát, és mégis gyakran mosolygott.”
„A családban az öregek – anyu, a nagynénik,
Papa – életcélja a szép tárgyak felhalmozása. Az nyer, akinek a legtöbb cucca
van, amikor meghal.
De mit nyer? Ezt szeretném tudni.”
De mit nyer? Ezt szeretném tudni.”
0 megjegyzés