Fülszöveg:

"Az állatok aggódva figyelik, ahogy a telihold egyre csak fogy, minden egyes nappal vékonyabb lesz, majd eltűnik…

Ez a képeskönyv nem csupán a Hold titkairól mesél, valójában sokkal többet tanít nekünk. Például arról, hogy milyen elmondhatatlanul fontos a közös meseolvasás, vagy hogy miért beszélgessünk a félelmeinkről a barátainkkal. Az aggodalmak, huss, elszállnak, és előbb-utóbb minden elrendeződik, minden kisimul, és kerek lesz, pont mint a Hold."

Véleményem:

A Manó Könyvek gondozásában jelent meg Helena Kraljič - A ​telihold titka című mesekönyv, ami a 3 év körüli gyermekeket célozza meg. 

A borító szerintem lélegzetelállító, nagyon szép kivitelezés. A kislányom bár még jóval fiatalabb, azonnal észrevette, és elkezdte lapozni, nézegetni a maga módján. A képek nagyon tetszenek neki, sokat lapozza azóta is, és szereti mutogatni az állatokat.

A mese az eltűnő hold köré épül, ahogy az állatok észreveszik, valami gond van, egyre kisebb napról napra a mérete. Segítséget kérnek egymástól, próbálnak rájönni mi történhetett, de közben aggódva várják a következő napokat, tudván, el fog tűnni a hold. Persze aggodalomra semmi ok, ez egy természetes jelenség, amit Bagoly Bianka elmagyaráz az erdő többi lakójának, akik így végre megnyugodtak, és ezt követően csodálva figyelik, ahogy a hold ismét növekedni kezd.

  

Több szinten is remek választás ez a mesekönyv a gyerekeknek. Megtanulhatják belőle, hogy ha valami miatt aggódnak, merjenek szólni és segítséget kérni. Felhívja a figyelmet a barátság, és a család fontosságára. A mese végén Betti, a kisbocs is megtalálja a hold fényében az elvesztett mesekönyvét, aki köszönetet mond érte. Szerintem ez is egy nagyon jó és egyben fontos üzenet, a hála kimutatása, ami a gyermekek nyelvén íródott. 

Emellett a képi illusztrációk nézegetése a kisebbeknek is hasznos, hiszen különböző állatokat láthatunk, így a szókincsüket is gyarapíthatjuk. A gyönyörű illusztrációt egyébként Jane Chapman készítette. Ha ismerősen csengne a neve, az nem véletlen, hiszen Ő írta többek között a Teljes szívemből szeretlek és az Olyan leszek, mint te! című mesekönyvet is. 

Mint kisgyermekes anyuka, igyekszem minőségi és egyben olyan mesekönyvet választani, ami tanító üzenettel is bír, így örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni ezt a könyvet. Szeretném átadni a kislányomnak az olvasás szeretetét, ami egyenlőre a rövid mesék felolvasásában és a képek nézegetésében valósul meg, de remek alapköve a későbbi könyvszeretet kialakításához, a képzelőerő fejlesztéséhez, és a minőségi időhöz, amit együtt tudunk tölteni. Szeretem az esti összebújásokat, ahogy vidáman lapozgatja a kis könyveit, és úgy tűnik ez is a kedvencek közé sorolódott. 

Ha Te is olyan mesekönyvet keresel, ami értéket teremt és hozzásegíti a gyermekedet a stabil, kiegyensúlyozott lelkivikághoz, akkor ez egy remek választás, hiszen a szereplők bár problémával szembesülnek, bizonytalanságot, félelmet éreznek (ami teljesen normális), egymást segítve megtalálják a megoldást, és boldog befejezéssel ér véget a történet.

Összességében ez egy aranyos mese, telis tele kedves állatokkal, értékes üzenetekkel, és gyönyörű illusztrációval. Szívből ajánlom a kisgyermekeseknek akár az esti mese olvasásához, vagy akár a napközbeni lapozgatáshoz. :)

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban az erdőben élő állatokra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy állatot, ám a betűk valahogy összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint kibogozni a helyes sorrendet és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik állatra gondoltunk. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladványom: O R B Z

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné Klub további állomásai:

02.08.: Szembetűnő

02.10.: Csak olvass!

02.12.: Könyv és más

02.16.: KönyvParfé

Fülszöveg:

"Egy ​száműzött hercegnő, egy alakváltó sárkány, hat elvarázsolt darumadár és egy irtózatos átok… Ez a mesék és mítoszok világából merítkező fantasy elvarázsolja az olvasóit.

Véleményem:

Elizabeth Lim - A sárkány ígérete (Hat bíborszín darumadár 2.)

A Hat bíborszín darumadár folytatásában Kiata hercegnőjének minden varázserejét és leleményességét be kell vetnie, ha túl akarja élni a rá váró megpróbáltatásokat, és nem akarja, hogy elszakadjon a sors fonala, amely az igaz szerelméhez köti."

Kiadó: Manó Könyvek Oldalszám: 512 oldal 
ISBN: 9789635844548 Fordította: Molnár Júlia Dóra

Belle nem mindennapi lány: okos, találékony, és mindenekelőtt nyughatatlan. Arra vágyik, hogy végleg maga mögött hagyhassa a vidéki falvacskát, ahol felnőtt. Fel akarja fedezni a világot, holott az édesapja még attól is vonakodik, hogy a kis házikójukat elhagyja, mert azt reméli, hátha Belle anyja egyszer csak visszatér – az anya, akire Belle alig emlékszik. Belle történetesen egy félelmetes, dühös szörnyeteg foglya is. És jelenleg ez a legfőbb gondja.

Ám amikor Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte  képek az édesanyjáról, akiről azt hitte, hogy soha többé nem fogja már látni. De, ami még furcsább, hogy az anyja nem más, mint maga a gyönyörű Varázslónő, aki valaha megátkozta a Szörnyeteget, a kastélyát és annak minden lakóját. A megdöbbent és összezavarodott Belle-nek és a Szörnyetegnek össze kell fognia, hogy megfejtsék a családjukat érintő sötét rejtélyt, amely huszonegy éve tart már.

 

Akármilyen ​bőrbe bújsz, kellesz nekem!

Be kell vallanom, hogy korábban ritkán olvastam magyar író tollából. Én is egyike voltam azoknak az embereknek, akik azt hitték, hogy a magyar regények nem lehetnek olyan izgalmasak, mint a külföldi írók könyvei. Hatalmasat tévedtem, ma már belátom.

Az elmúlt hónapokban többször is szembe jött velem Eszes Rita egy-egy posztja. Ez a hatalmas előnye, ha egy közös platformon kezelsz egy másik könyvmollyal, akivel nem teljesen egyforma az ízlésetek a könyvek terén. Rita írásai nagyon tetszettek, elvarázsolt az abból áradó választékosság és képiesség.

Már korábban is érdekelt a japán mitológia és hitvilág, ráadásul a könyv borítója is magával ragadott. Úgy éreztem, hogy elérkezett az én időm, megvan a tökéletes bevezető regényem a magyar írók világába. A könyvet elolvasva azt tudom mondani, hogy ennél tökéletesebben nem is választhattam volna.

Szorana karaktere már az első pillanattól szimpatikus lett. Egy okos és céltudatos hősnőt kaptunk, aki nem vár arra, hogy majd valaki megmenti vagy célt ad neki. Teljes szívéből hisz a nindzsáknál tanult értékekben és szabályokban. Szíve egyik legmélyebb vágya, hogy egyszer a szamurájok dicső útjára léphessen.

Renmu személyében egy olyan varázslényt ismerhetünk meg, aki már belefásult a hosszú életébe, mely alatt annyiszor csalódott az emberekben, hogy már képtelen bízni bárkiben.

A sors, egy kis rásegítéssel Szorana jóvoltából, összehozza őket egy küldetés erejéig. A kettejük egymás iránt mutatott bizalmatlansága, illetve Szorana titkai és Renmu szabadulási vágya az alku alól erősen megnehezíti a küldetés végrehajtását. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább összecsiszolódnak, míg már mindkettejük a másik javát keresi.

A kedvenc helyem az egész történetben a Fogadó. A lapokat olvasva azt kívántam, hogy bárcsak egyszer én is betérhetnék oda. A képzeletemben a leggyönyörűbb épületnek tűnt kívülről és belülről is, amit csak elképzelni lehet.

Bár a történet végig izgalmas és fordulatos volt, a küldetés végső szakaszában azonban már szinte a körmömet rágtam. A könyv végül olyan fordulatot hozott, amire nem is számítottam.

Összefoglalva tehát egy olyan regényt olvashattam, ami folytonos izgalomban tartott, szinte alig tudtam letenni, hogy dolgozni menjek.

Köszönettel tartozok Eszes Ritának, hogy megmutatta, hogy nincs is jobb annál, mint olyan könyvet olvasni, amit az anyanyelvemen írtak. Köszönöm, hogy megmutatta, hogy mennyivel kifejezőbb és tartalmasabb lehet egy olyan történet, ahol az írónő kifejezéseit eredeti nyelven, ilyen árnyaltan olvashatom.

Egy kis érdekesség, így a végére: Azok számára, akik szintén rajonganak a japán mitológiáért melegen ajánlom az írónő szörnyes szerda sorozatát. Azok, akik a japán kultúra korhatárosabb szegleteit is megismernék, izgalmasnak találhatják a pikáns péntek elnevezésű posztsorozatát is.

Visszatértek! Kedvenc hokipárosunk új kihívásokkal szembesül.

Jamie és Wes remekül érzi magát Torontóban, míg egy nap egy másik csapat fejvadásza olyan ajánlatot tesz egyiküknek, ami fenekestül felforgathatja a közösen felépített életüket.

Kérdések és válaszok:

K: Jamie-n és Wesen kívül kivel találkozunk még?

V: Blake-kel és Jess-szel. Wes csapatával. És néhány peches szöcskével…

K: Lesznek még új Wesmie-könyvek?

V: Nem tervezünk újabb könyvet róluk, de ismerkedjetek meg más, közösen írt regényeinkkel: Good Boy (Jófiú), Stay (Marad), Top Secret.

Köszönjük, hogy olvastok bennünket!

Különleges, gyűjtői kötet.

Akik olvasták a szerző párostól a Him sorozatot, azoknak nem lesz ismeretlen a Wesmie páros. A kedvenc férfi házaspárunk boldog kapcsolatban él a rohanó életmódjuk mellett is. Wes továbbra is az álmainak él profi hoki játékosként, míg Jamie a hoki edzőként lelt rá az álom munkájára.

Ez a kis novella egy olyan történetet ír le, ami a véletlenek szinte lehetetlen egybeesést hozza, mégis a kettejük közös történetét tökéletesen szimbolizálja.

Számomra ez a bepillantás még tökéletesebb lezárást adott, mint a tényleges záró második kötet. Kifejezetten tetszett a novella végén Wes Jamienek írt levele.

Egy izgalmas olvasmányt tartottam a kezemben, de sajnos túl hamar véget ért. Wesmie rajongóknak kötelező olvasmány.

"Harmincöt éves vagyok.

Nem akarok gyereket.

Erről másokkal nem beszélek. Olyasmi ez, amit szégyellek, amitől tartózkodom, hosszú szóbeli kerülőket teszek körülötte. Amikor a barátaim a gyerekvállalásról beszélgetnek, másra terelem a szót. Nem akarok hajthatatlan vagy makacs lenni, mert aztán egy nap hirtelen arra ébredek, hogy olyan lettem, mint ők, egy átlagos, harmincas nő, aki teherbe akar esni, családot akar alapítani, ki akarja bővíteni az életét, a testét, a szívét, hogy önmagán kívül más is elférjen benne. Szabad meggondolni magunkat."

Fontos témát boncolgat Linn Strømsborg regénye, ami egyben szerintem picit tabunak is számít, bár a mai modern társadalomban már egyre inkább elfogadott az a nézőpont is, ha egy nő nem vállal gyereket. Ezt általában a karrierépítéssel teszik párhuzamba, de van, aki 'csak' egyszerűen érzi, ez a szerep nem neki való.

Míg nem volt gyermekem, nem gondoltam, hogy az ehhez fűződő kérdések milyen mély sebeket tudnak ejteni. Én mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, így kicsit a másik oldalba is betekintést nyerhettem. A fiatal, 30 éves főszereplő nevét nem tudtuk meg, így kicsit nehezebben hivatkozom rá. 

Ő mindig is tudta, nem szeretne gyereket, teljesnek érzi az életét egyedül is. Persze a lehetőséget nyitva hagyja, ha egyszer a jövőben mégis meggondolná magát. Megismerjük az anyukáját, és a nagymamáit is, ahol különböző indokokkal vállalták a gyermekeket. Volt ahol a társadalmi nyomás hatására, volt ahol becsúszott, de olyan is akadt, aki nagyon vágyott rá, és sok küzdelem után érkezett meg a gyermek. Mind más élet utat jártak be, talán ennek a látott, saját bőrön tapasztalt élménynek is szerepe lehet abban, miért nem szeretne családot alapítani.

Komoly törést jelentett, mikor legjobb barátnője is terhes lett. Ekkor már 8 éve élt együtt párjával, Philippel. Bár a kapcsolatuk elején letisztázták, valószínűleg sosem lesz gyermekük, a férfiban mégis elültette a vágyakozás magvát, apává szeretett volna válni. Így bármennyire is szerették egymást, el kellett búcsúzniuk, hogy saját vágyaikat teljesíthessék be. Emellett ez a fordulópont a barátságban is törést okozott, mivel már teljesen más életet éltek, más lett a fontossági sorrend, és az életük két teljesen különböző irányt vett.

Mély, tartalmas, elgondolkodtató olvasmány volt, ami nyomot hagyott bennem. Egyrészt még jobban tisztelem azokat a nőket, akik teljes vállszélességgel tudják, nem szeretnének családot alapítani. Hiszen ehhez az elhatározáshoz le kell vetkőzni a társadalmi és családi nyomást is. Egyfajta magánnyal társul ez a döntés, hiszen a legtöbb ember idővel családot alapít, és már a gyermek lesz az első, a barátok akaratlanul is háttérbe szorulnak.

A legjobb barátnőjén keresztül pedig mint friss anyuka, bátorítást is kaptam. Nem kell mindenben tökéletesnek lenni, szabad sírni, és természetes az is, hogy egy olyan fáradtsági szintet érzel minden egyes nap, amit előtte el se tudtál képzelni. És bár nagyon sok lemondással jár az anyává válás, mégis van egy pótolhatatlan szépsége.

A könyv nem akar meggyőzni, sem eltántorítani. Egyszerűen csak bemutatja, melyik élet milyen következménnyel, változással jár együtt. Mindkettő jó döntés, ha az ember azt teszi, amit valójában, szívből szeretne. 

"Az izlandi tél kellős közepén egy kis csapatnyi turista eltűnik a kopár, jéggel borított hegyek között. Már több mint egy hete nem tudni róluk semmit, amikor a mentőcsapat elindul a felkutatásukra, de válaszok helyett csak újabb kérdések várják őket. Mit keresett ez a maroknyi ember a sötét, hóviharoktól sújtott vadonban? És miért hagyták el azt a kevéske menedéket, amijük volt, sőt vetették le a ruháikat is?

Eközben különös események történnek a külvilágtól elzárt stokksnesi radarállomáson is, ahol semmi sem az, aminek látszik: legyen az egy vértócsa a szűz hóban, egy, a földből előkerült, évtizedek óta ott heverő gyerekcipő vagy az a tátongó, fekete üreg a tengerparton, amely mintha vonzaná magához az embereket…

Yrsa Sigurđardóttir legújabb önálló kötete vérfagyasztó és nyugtalanító thriller. A Freyja & Huldar-sorozattal ismertté vált izlandi írónő újra bebizonyítja, hogy ha félelemkeltésről van szó, a világ élvonalába tartozik."

Kicsit másra vágytam, így került a kezembe ez a skandináv krimi. 

A történet 3 szálon fut. Az összefűzése izgalmas volt, mert hol a jelenben voltunk ahol egyre csak bukkantak elő a holttestek, hol pedig a múltban, ahol még éltek a túristák. Az első oldaltól egyfajta nyomasztó érzés telepedett rám, a paranormális jelenségek pedig csak tovább erősítették a borzongásom. 

Ugye az egyik szál a múltban játszódik, ahol az eltűnt emberek csoportja még életben van, és az elején még izgatottak az egyáltalán nem hétköznapi kirándulásuk miatt. A menedékházba érkezve viszont minden megváltozik, és baljós hangulatot vesz a cselekmény...

A következő nézőpont a stokksnesi radarállomásra visz, ahol Hjörvar magányos életébe kapunk betekintést, aki egy munkahelyi balesetben elhunyt kollégája helyét veszi át. A kapcsolódási pont a többi szállal sokáig nem érthető, de ettől függetlenül is érdekes ahogy ide is bekúszik a paranormális jelenség.

A harmadik nézőpont Jóhannáról szól, aki önkéntesként besegít az eltűnt turisták felkutatásában.

Sokáig nem értettem hogyan kapcsolódhatnak össze a szálak. Ahogy fejezetről fejezetre haladtam, egyre borúsabb lett a kilátás, és mint olvasó, én is egyre feszültebb voltam a kialakult helyzet miatt. Miért vetkőzik le valaki szinte meztelenre télen, a hatalmas hóvihar közepette? Miért távolodtak el ezek az emberek a menedéktől, és mentek neki a biztos halálnak? Számos kérdés mozgolódott a fejemben, míg a befejezés meghozta a várva várt megértést. Egyébként egyfajta katartikus élmény is volt, mert a végén döbbentem rá, az orromnál fogva vezetett Yrsa. 

Ettől függetlenül kettős érzéseim is voltak a befejezéssel kapcsolatban, mert bár a legtöbb kérdésemre választ kaptam, mégis maradtak olyan részletek, ahol csak sejteni lehetett mi fog történni.

Ha egészében nézem a regényt, teljes mértékben hozza amit ígér, valóban egy lélekrágó, borzongató krimi. Nem egy átlagos, gyors olvasmány, jól esett lassabban olvasni, hogy időt hagyjak magamnak a megértésre és spekulációra. 

HOGYAN ​LEHET JÓNAK MARADNI OTT, AHOL AZ OTTHONT A SZÖRNYEK TEREMTIK?

„Az angyalokkal kellett volna mennem…”

Lotte, a huszonkét éves, gyógyszerfüggő lány egész életében rémálmai ellen küzdött, melyek a pszichiátriáig küldték. A bátyja halálának évfordulóján úgy dönt, nem veszi be őket többé, és ekkor minden megváltozik. A rémálmok valósággá válnak, angyalok és démonok érzik meg különleges vére illatát, és vadászni kezdenek rá.

Lotte fogságba esik a mérhetetlenül vonzó Démonkirály, Darya birodalmában, aki fel akarja használni a lányt arra, hogy megnyissa számukra a Pokol kapuját. Lotte ragaszkodik ahhoz, hogy jót tegyen, de a démon csábításának egyre nehezebb ellenállnia. Darya kegyetlen játéka nemcsak a testét, lelkét is megtörheti.

Vészesen közeleg az idő, amikor választania kell. De kik a jók, és kik a rosszak?

Hogyan válasszon egy pszichiátriáról szabadult lány, akinek a döntéseit beárnyékolja a gyász, az öngyűlölet és a Démonkirály iránti fékezhetetlen szenvedély?

Adéle Dan első regénye egy sötét, erotikus fantasy, mely egyszerre szól egy feldolgozatlan trauma fájdalmáról és arról, hogy néha nincs egyértelmű választóvonal pokol és mennyország között.

A kezembe akadt a Démoni ketrec, és felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg. Ekkor még fogalmam sem volt róla ki is az írónő, csak a könyv befejezése után jött a hatalmas meglepetés. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Lotte egy gyógyszerfüggő lány, aki úgy dönt, elhagyja a a pirulákat, és megküzd a képzelgéseivel. Ekkor még nem is sejti, a tévképzetek igenis valóságosak. A démonok királya, Darya fogságába esik, ahol szembesül azzal, vannak angyalok és démonok. Csakhogy a menny és pokol nem fekete fehér. A démonok kegyetlenek, mégis szerethetőek, míg az angyalok a jó cél érdekében ugyanolyan kíméletlenek, mint a démonok... 

Az első oldaltól behúzott a cselekmény, színes karakterekkel találkoztam, akiket egyszerre szerettem és utáltam. 

Lotte nem csak a démonokkal küzd, hanem saját magával is. Fiatalon elvesztett testvére folyamatosan kísérti, a bűntudat marja, mert Ő is vétkes a halálában. A gyászfeldolgozás hatalmas hangsúlyt kapott, ami szerintem fontos és beszélni kell róla, mivel idővel mindannyian szembesülünk vele. Engem nem zavartak a botlásai, hiszen egy ilyen őrült világban mi a jó döntés? Egyébként is hogyan hozhatnál megfelelő döntést, ha egy őrült szexi démonkirály folyton a nyomodban jár, és kísért? Megértettem a csapongását a jó és rossz között, végig együtt tudtam érezni vele, és kedveltem a bátor és egyben őrült merészségét. 

Darya akinek legfőbb célja hogy kinyissa a pokol kapuját, egy izgalmas karakter. Mondanám hogy igazi gonosz, de ez így nem teljesen igaz. Szerethetőbb volt a szememben mint Lavian az angyal. Mert bár Darya gonosz, mégis láttuk benne a jóság szikráját, míg egy angyaltól nem tudom elnézni ha legnagyobb bűnt követi el! Nincs az a feloldozás, ami mentesíthetné az angyalokat az ártatlan emberi életek kioltása alól.

A kegyetlenség, lelketlenség amit a két világ képes elkövetni a háború megnyeréséért, nekem néha sok volt. Nem így képzeltem ezt a harcot. Valahol a regény olvasása közben az én lelkem is megtört. Már magam sem tudnám, melyik oldalt is választanám, ha kellene. 

Lotte minden egyes nap amit a démonok között tölt, előnyére válik, hatalmas fejlődésen megy keresztül. Milyen érdekes, hogy pont a démonok közöt talál a lelke megnyugvásra és megbocsátásra...

A befejezés fantasztikus volt, még most sem tudtam magamhoz térni, nagyon várom a folytatást. Hatalmas öröm, hogy ezt egy magyar szerző írta, ráadásul elő regényeként. Április 10-én érkezik egyébként a sorozat folytatása (Angyali fogság). Kíváncsian várom, és mindenképp el fogom olvasni. 

Ígéretesnek tűnt az első könyves szerző, Hidas Bence regénye. A molyon lényegében csak pozitív visszajelzést kapott, és mivel szerettem volna egy jó krimit olvasni, így esett erre a választásom. 

Budakeszin rettenetes gyilkosság történt, így Pinelli Károly és Márzay Ottó lett megbízva azzal a feladattal, hogy megtalálja a gyilkost. Csakhogy egy kis faluban mindenki tud mindent, és mindenkinek van véleménye mindenről, így az ott lakó emberek nem könnyítik meg a nyomozók munkáját. 

Egyértelműen komoly kutatómunka előzte meg a regény megírását, mégis valahogy engem nem tudott elérni. Sajnos a szereplőket nem éreztem magamhoz közel, és ebből fakadóan a regénnyel is nehezebben azonosultam. Pedig valóban voltak jó fordulatok, a cselekmény nagyon szépen fel lett építve, a gyilkosságok kellően nyomasztóak voltak.

Maga a helyszín és időbeli ábrázolás szerintem nagyon hiteles volt, a nyelvezete pedig érdekes, ahogy a sváb nyelv keveredett a magyarral. Örülök, hogy egyébként egy magyar szerző végre itthoni helyszínt választott a regénye helyszínéül, ez manapság egyre ritkább. 

Őszintén sajnálom hogy nem sikerült most ehhez a regényhez kapcsolódnom.