HOGYAN ​LEHET JÓNAK MARADNI OTT, AHOL AZ OTTHONT A SZÖRNYEK TEREMTIK?

„Az angyalokkal kellett volna mennem…”

Lotte, a huszonkét éves, gyógyszerfüggő lány egész életében rémálmai ellen küzdött, melyek a pszichiátriáig küldték. A bátyja halálának évfordulóján úgy dönt, nem veszi be őket többé, és ekkor minden megváltozik. A rémálmok valósággá válnak, angyalok és démonok érzik meg különleges vére illatát, és vadászni kezdenek rá.

Lotte fogságba esik a mérhetetlenül vonzó Démonkirály, Darya birodalmában, aki fel akarja használni a lányt arra, hogy megnyissa számukra a Pokol kapuját. Lotte ragaszkodik ahhoz, hogy jót tegyen, de a démon csábításának egyre nehezebb ellenállnia. Darya kegyetlen játéka nemcsak a testét, lelkét is megtörheti.

Vészesen közeleg az idő, amikor választania kell. De kik a jók, és kik a rosszak?

Hogyan válasszon egy pszichiátriáról szabadult lány, akinek a döntéseit beárnyékolja a gyász, az öngyűlölet és a Démonkirály iránti fékezhetetlen szenvedély?

Adéle Dan első regénye egy sötét, erotikus fantasy, mely egyszerre szól egy feldolgozatlan trauma fájdalmáról és arról, hogy néha nincs egyértelmű választóvonal pokol és mennyország között.

A kezembe akadt a Démoni ketrec, és felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg. Ekkor még fogalmam sem volt róla ki is az írónő, csak a könyv befejezése után jött a hatalmas meglepetés. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Lotte egy gyógyszerfüggő lány, aki úgy dönt, elhagyja a a pirulákat, és megküzd a képzelgéseivel. Ekkor még nem is sejti, a tévképzetek igenis valóságosak. A démonok királya, Darya fogságába esik, ahol szembesül azzal, vannak angyalok és démonok. Csakhogy a menny és pokol nem fekete fehér. A démonok kegyetlenek, mégis szerethetőek, míg az angyalok a jó cél érdekében ugyanolyan kíméletlenek, mint a démonok... 

Az első oldaltól behúzott a cselekmény, színes karakterekkel találkoztam, akiket egyszerre szerettem és utáltam. 

Lotte nem csak a démonokkal küzd, hanem saját magával is. Fiatalon elvesztett testvére folyamatosan kísérti, a bűntudat marja, mert Ő is vétkes a halálában. A gyászfeldolgozás hatalmas hangsúlyt kapott, ami szerintem fontos és beszélni kell róla, mivel idővel mindannyian szembesülünk vele. Engem nem zavartak a botlásai, hiszen egy ilyen őrült világban mi a jó döntés? Egyébként is hogyan hozhatnál megfelelő döntést, ha egy őrült szexi démonkirály folyton a nyomodban jár, és kísért? Megértettem a csapongását a jó és rossz között, végig együtt tudtam érezni vele, és kedveltem a bátor és egyben őrült merészségét. 

Darya akinek legfőbb célja hogy kinyissa a pokol kapuját, egy izgalmas karakter. Mondanám hogy igazi gonosz, de ez így nem teljesen igaz. Szerethetőbb volt a szememben mint Lavian az angyal. Mert bár Darya gonosz, mégis láttuk benne a jóság szikráját, míg egy angyaltól nem tudom elnézni ha legnagyobb bűnt követi el! Nincs az a feloldozás, ami mentesíthetné az angyalokat az ártatlan emberi életek kioltása alól.

A kegyetlenség, lelketlenség amit a két világ képes elkövetni a háború megnyeréséért, nekem néha sok volt. Nem így képzeltem ezt a harcot. Valahol a regény olvasása közben az én lelkem is megtört. Már magam sem tudnám, melyik oldalt is választanám, ha kellene. 

Lotte minden egyes nap amit a démonok között tölt, előnyére válik, hatalmas fejlődésen megy keresztül. Milyen érdekes, hogy pont a démonok közöt talál a lelke megnyugvásra és megbocsátásra...

A befejezés fantasztikus volt, még most sem tudtam magamhoz térni, nagyon várom a folytatást. Hatalmas öröm, hogy ezt egy magyar szerző írta, ráadásul elő regényeként. Április 10-én érkezik egyébként a sorozat folytatása (Angyali fogság). Kíváncsian várom, és mindenképp el fogom olvasni.