Nem igazán szeretem a keleti mitológiát, inkább a tesóm terepe ez az irány, de már annyiszor szemeztem vele, hogy úgy döntöttem, megadom a lehetőséget. Szerencsére nagyon jól tettem, mert egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtam. 

Shiorit már az elején megkedveltem, a pajkossága, csínytevései és makacssága azonnal megfogott. Egy elrendezett házasság küszöbén állva ráébred varázserejére, ami Kiatában a száműzéssel egyenlő. Ugyanekkor találkozik egy sárkánnyal is, Seryuval, akit ugyancsak azonnal megkedveltem. Csakhogy mostohaanyja, Raikama kegyetlen átokkal sújtja őt és bátyjait. Shiori otthonától távol ébred, egy különös tállal a fején, és Raikama figyelmezteti, minden egyes kimondott szó egy testvére halálát jelenti. Az átok sajnos a testvéreit sem kímélte, Raikama darumadárrá változtatta őket. Mikor végre újra egyesülnek mind a heten, tudják, meg kell törni Raikama kegyetlen átkát, hogy ismét hazatérhessenek apjukhoz, és szembesítsék mostohaanyjuk tettével, ezáltal visszakapván az átok előtti életüket, és emberi alakjukat.

Shiroi egy különös véletlen folytán találkozik Takkan-nal, aki mint később kiderül, a jegyese, de az átok miatt senki nem ismeri fel a lányt. Kimondottan kedveltem Takkant, amiért mindenkivel szembeszállt ezért a furcsa kinézetű lányért, nem törődve azzal, hogy sokan démonnak hiszik. Megmentette az életét, az otthonába fogadja, és érthetetlen módon elköteleződik Shiori iránt, pedig nem is tudja, ki is valójában a lány. Tiszteltem a végtelen türelmét, kegyességét, és azt az értéket, amit képviselt. 

Shiori testvérei bár nagyon különböző természettel rendelkeznek, mégis együtt egy csodás egységet alkottak, kiegészítve egymás hiányosságát. Az önfeláldozásuk amit a családjukért hajlandóak tenni, példaértékű, ugyanúgy, mint az a testvéri szeretet, amit ők heten egymás felé tanusítanak. 

Mégis a szívemnek egyik legkedvesebb szereplője az elvarázsolt papírmadár, Shiori legjobb barátja, Kiki volt. Tűzön-vízen át harcolt hogy a lányt megvédje, ugyancsak saját épségét kockáztatva. Végig hideg fejjel gondolkodott, amivel tökéletesen kiegészítette Shiori forrófejűségét. 

Raikamával szinte a befejezésig hadilábon álltam. Hol kedveltem, hol gyűlöltem, nem tudtam magam sem eldönteni, vajon a legnagyobb gonosz, vagy csak egy magasabb jó érdekében szórt ilyen gonosz átkot? Persze a végén választ kaptam, és minden értelmet nyert. 

A cselekmény szerintem kimondottan izgalmas volt, mintha a szemem előtt elevenedett volna meg a történet. Bár voltak kiszámítható és nem nagy meglepetést okozó fordulatok, mégis ha az egészét nézem, az utóbbi idők egyik legnagyobb pozitív meglepetése volt ez a könyv. Annyi fontos dologról tanulhatunk benne: barátságról, családról, emberi értékekről, kitartásról, reményről. Ami kimondottan tetszett, hogy nem a szerelmi szál volt a középpontban, és a romantikus részek sem voltak túlságosan erőltetve, a kevesebb néha több remek példája.

Amit kicsit hiányoltam, az a sárkányok megjelenése. Az elején egész sokat láthattuk Seryut, de aztán már csak rövid beköszönései voltak, és valami oknál fogva már hiányzott belőle az a pajkosság, szertelenség, amit az elején megkedveltem. Bár valószínűleg a második részben meg fogjuk tudni mi áll a változás hátterében, és kárpótolva is leszünk a sárkányokkal kapcsolatban. :)

A lezárása számomra tökéletesen sikerült, a szálak kellően el lettek varrva, mégis folytatásért kiált. Ez a könyv még sokáig a szívemnek egy kiemelt szegletén fog helyet kapni. 

Annak, aki úgy várja a folytatását mint én, szuper hírem van: március 26-án érkezik a második rész, A sárkány ígérete címmel a Menő Könyvek gondozásában.