A ​Wall Street egykori öreg rókájának, Ridley-nek a szemén keresztül látjuk a járvány sújtotta világot és New Yorkot, miközben ő a kényszerkarantén okozta magányában visszatekint az életére. Mérlegre teszi a sikereit, a kudarcait, a fájó kérdéseket – a karrierjét, a válását, az elhidegült lányát. Miközben éjjelente a hatalmas, Central Parkra néző ablakában üldögél és elmélkedik, Ridley észreveszi, hogy a park túloldalán egy lakásban fények villódznak, mintha egy magányos, karanténban tengődő lélek morzejeleket küldene neki. Az elhatározása – hogy kiderítse, ki ez az Ötödik sugárúti tornyában csapdába esett titokzatos hölgy ­- epikus kalandra szólítja, mely végül egy téveszmékkel teli őrületbe kergeti, vagy segít neki beteljesíteni a mitikus végzetét. Ridley vajon egy eszét vesztett haldokló, vagy egy hőssé formálódó átlagember? Vagy mindkettő? Ez a történet egy elvetemült dramedy ebben a távolságtartó időben, mikor egy puszta érintéssel is ölni lehet, és az összeesküvés-elméletek úgy terjednek, akár a vírus. A Halál Velencében és a Hátsó ablak jelenkori fúziója.

Véleményem:

A fülszöveg alapján érdekesnek tűnt, igazán rövid, csupán 124 oldalas kisregényről van szó. Az író, David Duchovny neve egyébként az X-aktákból lehet ismerős, ő játszotta  Mulder ügynököt, de számos egyéb sorozat is fűződik a nevéhez.

Ridley szemén keresztül csöppenünk a járvány sújtotta New York-ba, ahol elszigetelten él egy Central Parkra néző lakásban, óvakodva a vírustól. Egy éjszaka különös dolgot lát, egy szemközti lakásban mintha morzejeleket rajzolnának a lámpa fel-le kapcsolásával. Rögeszméjévé válik megtalálni a titokzatos hölgyet aki az üzenetet küldi, és közben egyre furcsább, elvontabb kalandokba keveredik.

Ridley számomra egy taszító karakter volt, igazi antihős. Leginkább a belső gondolatait olvashattuk, ami rendkívül csapongó volt kezdetektől, de ahogy haladtam az olvasással, egyre kevésbé követhető, érthető. A szituációk amibe keveredik, egyre szürreálisabb... Nem tudni hol a határ a képzelgés és a valóság között... 

Ha egy picit is értékesnek tartottam volna ezt a regényt, valószínűleg próbálnám fejtegetni és értelmet adni a mondanivalójának. De mivel egyáltalán nem tetszett, vártam hogy végre vége legyen, nem szántam egy egy perccel sem több időt arra, kicsit is megértsem, vajon mit akarhatott ezzel David Duchovny átadni. 

Szerintem ez egy borzalmas könyv volt, tengernyi kuszasággal, csapongással, szánalmas helyzetekkel, így én csak a rövidsége miatt fejeztem be. Ha egy névtelen szerző könyvéről lett volna szó, fel sem merült volna szerintem a kiadás gondolata, így jelen esetben a név volt a húzóerő, nem pedig a produktum. Ha elfogadsz egy tanácsot: Ne olvasd el!