Most tehát megkezdődik az igazi kiképzés, és Violet máris azon tépelődik, hogy fogja ezt átvészelni. Nemcsak arról van szó, hogy a kiképzés iszonyatosan nehéz és szándékosan brutális, vagy hogy megpróbálják a lovasok fájdalomtűrését az elviselhetetlenségig és azon túl is fokozni. De ott az új parancsnok-helyettes, aki személyes küldetésének tekinti, hogy megértesse Violettel, mennyire tehetetlen – hacsak el nem árulja azt a férfit, akit szeret.

Bár Violet teste talán gyöngébb és törékenyebb, mint másoké, de az esze a helyén van, és vasakarata is van. És a vezetés elfeledkezik a legfontosabb tanulságról, amire a Basgiath Violetet megtanította: a sárkánylovasok maguk hozzák a saját szabályaikat.

De ebben az évben nem elég, hogy mindenáron életben akar maradni.

Mert Violet ismeri a Basgiath Katonai Főiskola évszázadokon át őrzött igazi titkát, és semmi, még a sárkánytűz sem elég, hogy a végén megmentse őket.

A Negyedik szárnyban létrehozott világ olyan erősen ragadott magával, hogy hetekig nem bírtam szabadulni a hatása alól. Végül annyira elkezdtem hiányolni a létrehozott világot, hogy angolul olvastam el először a Vaslángot még a magyar megjelenés előtt.

A Negyedik szárnyban történt árulás következtében Violet és Xaden kapcsolata erős válságba kerül. Violetben felmerül a kérdés, hogy képes lesz-e egy olyan férfit szeretni, aki több és fontosabb dolgot titkolt, mint amiről Violet valaha is álmodott. Olyan titkokra derült fény, amik az egész eddigi tudását megrengetik, és amikről senkinek, még a legbizalmasabb barátainak sem beszélhet. A Vaslángban mindezen gondolatok mellett kell túlélnie a második évet, melyek olyan kihívásokkal szembesítik, amikre az első évében gondolni sem tudott. 

Ebben a részben is megmutatkozott a rajukban Violet évfolyamába tartozó lovasok összetartása. Csodálatos volt olvasni a közöttük kialakult szoros barátságot és összetartozást, milyen erősen próbálták segíteni és kiegészíteni egymást. A könyvben megjelent néhány izgalmas és ellenszenves karakter is, akik már szerepeltek az első részben is, csak most nagyobb teret kaptak, vagy teljesen új karakterként léptek be a történetbe.

Alapvetően tetszett Violet jellemfejlődése, azonban kissé soknak éreztem benne a Xadennel való kapcsolatáról szóló nyavajgást. Xaden karaktere és viselkedése is egy árnyaltabb képet kapott ebben a részben, rengeteg új információ derült ki róla a történet során.

Rhiannon is az a fajta legjobb barátnő maradt, akit mindenki csak kívánhat magának. Egyszerre figyelmes és segítő, de emellett Rebecca képes volt olyan karakterként megírni, aki önmaga is alkalmas lenne egy regény főszereplőjének.

Ebben a könyvben Andarna is nagyobb szerephez jut, imádtam olvasni a róla szóló részeket, hatalmasakat nevettem a különböző helyzetekben megfogalmazott véleményén.

Az abszolút kedvenc karakterem ismét Tairn lett. Ebben a részben is megmutatkozott a szarkasztikus humora, de megmutatkozott a domináns személyisége is. Az Andarnával való viszonya egy sokat tűrő szülő és a lázadó gyermeke közötti dinamikát mutatta, amin lehetetlen volt nem nevetni.

A történet során rengeteg korábbi kérdésemre választ kaptam, de kétszer annyi kérdés vetődött fel bennem, mint a könyvet megelőzően. Mivel ezt a rész eredetileg angolul olvastam így kicsit féltem nekikezdeni magyar nyelven. Magyarul olvasva is magával ragadott a történet, de sajnos azt tapasztaltam, hogy egyes részlet magyarul másként jött át, mint az eredeti műben. Azoknál a részeknél le kellett kicsit tennem a könyvet, képtelen voltam azonnal folytatni a történetet.

Összességében nagyon tetszett a könyv, bátran ajánlom mindenkinek, hogy elolvassa, mert egy intenzív és egyes esetekben humoros műről beszélünk. Rengeteg érzelemi hegy és völgy belefért ebbe az 1100 oldalba. Ha a Negyedik szárny végét nem tudtad sírás nélkül te sem végigolvasni, akkor ehhez a könyvhöz is készíts elő egy 100-as zsebit, mert kelleni fog.