"Tudsz szívből szeretni?

Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol a jóképű fiú eltekeri a gépészkarra járó lány fejét. Senki sem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak.

A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap az egyensúly felborul?

Valaki hibázik.

Valaki titkot rejteget.

Valakit megcsalnak.

Valaki pedig nekiáll, hogy igazságot szolgáltasson.

Vajon ki lehet a titokzatos szerető, aki eléri, hogy Nándi szép lassan feladjon mindent: családot, lakást, munkát, karriert?

Vajon meddig éri meg bosszút állni, és mikortól kell megbocsátani?

Mindenki hibázik.

Te is.

Nézz csak tükörbe, azt hiszed, tökéletes vagy?"

Mikor leemeltem a polcról, nem sejtettem hogy milyen mély érzelmeket fog előhozni belőlem. Azt gondoltam egy mondhatni sima szerelmi háromszög lesz, de gondolni sem mertem, hogy ennyire megrázó lesz az olvasása. 

Általában gyorsan szoktam falni a könyveket, ennél mégsem ment. Lelkileg annyira megviselt, dühített, felkavart, hogy hagynom kellett ülepedni mielőtt folytatom. 

Tudni kell rólam, 10 éve élek együtt a férjemmel, a családomban nincs csonka család és én is szeretném a gyermekemet egészséges, szerető családban nevelni, ahol anya és apa is jelen van. Ebből következik, hogy a válás az egyik -ha nem a legnagyobb félelmem. 

Nándi, Flóra és Emő kapcsolata az egyetemre vezethető vissza, ott ismerkedtek meg és gabalyodtak egymásba. Ekkor Nándi Flórát választotta, Emővel pedig mondjuk úgy, szakított. Mindhárman teljesen valóságos emberi karakterek, senki sem tökéletes. A regény ékes példája annak, milyen aprócska mozzanatok együttese vezet egy kapcsolat megromlásához, és milyen visszafordíthatatlan rombolásra képes az ember. Kicsit paradox is hogy akit egykor a legjobban, rajongásig szerettél, egyszer csak a gyűlölet tárgyát képzi, nem? 

Flóra egy titok miatt feladja álmait, a karriert, hogy Nándival családot alapíthasson. Csakhogy Nándi aki a legjobbat akarja ekkor még adni a lánynak, olyan lépéseket tesz, amivel ezt a maradék álmot is lerombolja. Lépésenként megy tönkre  a házasság, amihez két ember kell... Szomorú volt olvasni, hogy ha időben nyíltan és őszintén kommunikáltak volna, mindezt meg lehetett volna menteni. Miért kell a felnőttek hibájából a közös gyereknek szenvednie a legtöbbet? 

Az Emő bosszúja szál engem nem annyira fogott meg, bár a végső csapás határozottan megérdemelt volt. 

Szerencsére volt jellemfejlődés is Flóra személyében, akinek a szemszögéből egy egyedülálló anya újrakezdését is láthatjuk a válást követően.

Szerintem a könyvnek pont az az erőssége, hogy egy átlagos családi életet is bemutat. A külvilágnak a tökéletességet mutató felnőttek, elhanyagolt gyermek, önző szülő akinek nem kellett volna gyermeket vállalnia, alá-fölé rendelt viszonyok. 

Számomra ez egy nehéz olvasmány volt mély mondanivalóval. Nem erre számítottam. Hogy újra olvasom-e? Nem hiszem. Az én lelkivilágomat túlságosan megtépázta. Viszont ez is mutatja Istók Anna tehetségét, ritkán van ilyen mély érzelmi hatással rám egy könyv. Már be is rendeltem Tőle egy újabb olvasmányt (Éhes felhő napot), viszont ebből tanulva megfontolom, mikor fogok nekikezdeni. 

Ajánlom hogy olvasd el, viszont ha elfogadsz egy jó tanácsot: lelkileg edzd meg magad, mert meg fog viselni!

"Az ember nem szívesen néz szembe a kudarcaival. Nem szívesen ismeri be a tévedését. Ezért tart olyan sokáig a legtöbb kapcsolat."