Mit tennél, ha a négyéves fiad azt mondaná, hogy egy másik életet élt és azt akarja vissza, az ottani anyukájával?

Noah soha nem volt átlagos kisgyerek, retteg a víztől, gyakran talál ki mesébe illő történeteket, és folyton olyan meglepő dolgokról beszél, amikről egy korabeli gyereknek fogalma sem lehetne.

Egy átlagosnak tűnő napon Noah édesanyját, Janie-t az óvódából aggasztó hírrel riasztják: fia lőfegyverekről beszélt és elmesélte, hogy a víz alá nyomták a fejét, amíg már nem kapott levegőt. Az óvóda kötelező pszichiátriai vizsgálatra küldi Noah-t, amitől anya és fia élete fenekestől felfordul.

Jerome Anderson pszichiáter professzor megszállottan kutatja azokat az eseteket, amelyben gyerekek emlékeznek előző életükre. Elméleteivel, miszerint van valami a látható és a megérthető mögött, Anderson nevetség tárgyává vált kollégái közt, de nem adta fel hitét és most úgy érzi, Noah történetében végre bizonyítékra lelt.

A fiú, az anya és professzor hamarosan egy eltűnt fiú családjánál kopogtatnak. Ha az ajtó kinyílik, minden kérdésükre választ kapnak.

Sharon Guskin merész debütáló regénye, feltárja az utat, amit gyermekeinkért teszünk meg. Megmutatja mit bánunk meg életünk végén, milyen reményekkel indultunk a kezdetén, és mindazt, ami a kettő között van.

A felejtés ideje lebilincselő regény a szülő-gyermek közötti varázslatos kapcsolatról, a reményről, a hitről és magáról az életről."

Mikor a kezembe került a borító, elolvasva a fülszöveget érdekesnek találtam. Nem gondoltam milyen érzéseket fog a felszínre hozni az olvasása. 

Ez a könyv felemésztett. 

Első olyan olvasmányom mióta anyává váltam, ahol egy kisgyerek a főszereplő, és annak lelki világa. Egy évvel ezelőtt a kislányom oxigénhiányosan született. Napról napra éltünk és reménykedtünk a gyógyulásban. Talán emiatt is vált a lelkem érzékenyebbé, nem is sejtettem milyen sötét érzések fognak bennem is feltörni ahogy oldalról oldalra haladok. 

Janie tudja hogy valami gond van fiával, de kevés hozzá hogy megfejtse Noah alkalmankénti mégis egyre sűrűbben előforduló furcsa viselkedését, egyre rosszabbodó rémálmait.  Egy napon az igazgatónő behívja az irodába és lényegében ultimátumot kap: Vagy megváltozik szakember segítségének bevonásával Noah ijesztő viselkedése, vagy nem szívesen látott gyerek lesz a közösségben. 

Janie rengeteg orvossal konzultál, köztük Andersonnal is, aki szerint az előző életének emlékei okozzák a problémát, és meg kell keresni kis is lehetett, mi történt vele, mielőtt újjászületett. Csak ez adhat a lelkének feloldozást. De mivel Anderson egyébként is egy könyv publikálásához gyűjt alanyokat, a nő nem akarja a nevét adni ehhez az őrülethez. 

Csakhogy Janie egyre nehezebben viseli az estéket. Noah éjszaka álmából felriadva az anyukáját hívja, de hiába öleli át, nem őt, a másik anyukáját keresi. A folytonos éjszakai segélykiáltások. A vízbefúlás... Ki tudná tétlenül nézni hogy a gyereke ennyire szenved?! Így rákényszerül hogy megismerje a reinkarnáció eshetőségét is. Hiszen még mindig jobb mintha skrizofénia lenne a diagnózis, emellett reményt ad hogy fia 'meggyógyulhat'.

Így jobb lehetőség híján Anders doktorral együttműködve derítik fel Noah lehetséges előző életét és kezdi elfogadni a reinkarnáció lehetőségét. 

Szorongva olvastam fejezetről fejezetre, és libabőrös voltam mikor Noah az előző élet emlékeiről mesélt. Hiába tettem le a könyvet, oldalról oldalra a lelkembe rágta magát, nem tudtam szabadulni a nyomasztó érzéstől. Imádkoztam hogy a könyv méltó lezárást kapjon hogy én is letehessem a terheket amelyeken a szereplőkkel osztozom. 

Egyszerűen briliáns könyv! Tényleg teljes mértékben azonosultam a szereplőkkel,magam is kerestem a válaszokat, a részese lettem. Aggódtam, együtt éreztem, kétségbeestem, gyászoltam, sírtam. 

Emellett maga a lélekvándorlás is egy érdekes téma, ami bár megosztó hiszen valaki vagy hisz benne vagy nem, de ha kellően nyitott az ember, egy másik perspektívából láthatja a világot,vagy épp a halált. 

Életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt, bár ez szerintem a lelkiállapotomnak is köszönhető, hiszen a kislányom napokon belül egy éves lesz, és  feltörnek az emlékek,az a rengeteg aggódás, szenvedés, elfojtott érzések amit egy évvel ezelőtt éltünk át. És bár mégis más volt Janie és az én élethelyzetem, együtt éreztem vele mint anya az anyával.

"Az volt a felvetés, hogy ő és a gyermeke két külön egység, külön szív és külön tüdő. Abba bele sem gondoltak, hogy amikor a gyereked levegőért kapkod, te is fulladozol mellette. "